A Paris Budapest Restaurantból indultunk, ezután meglátogattuk a Sofitel lobby-ját, egy dunai panorámás meeting-roomot, a konyhát, az elnöki lakosztályt, a tetőteraszt végül pedig visszakanyarodtunk a földszintre. Házigazdánk, Pók Tamás az Egri borvidéken kezdte pályafutását, amire szintén rímelt az utazás tematika, hiszen 5-6 évente újrakezdte karrierjét mindig más körülmények között, de mit sem veszítve lelkesedéséből, mígnem pár éve feleségével megalapították ezt a minden modern technikát nélkülöző, autentikus pincészetet, aminek gyöngyszemeivel megismerkedhettünk. Aperitifnek egy Rosé Kékfrankost kóstoltunk, ami „Kilenctíz” névre hallgat. Mint megtudtuk a magyar bortörvény nem teszi lehetővé a különböző évjáratú borok házasítását minőségi borként, így ez a palack az asztali borok kategóriájában került a polcokra, de mivel ezeknél tilos az évjárat és fajtamegjelölés, így folyamodtak a Kilenctíz elnevezéshez. Elég kacifántos szabályozás az biztos… A bor maga tehát a 2009 és ’10-es évjáratok házasításából született és barrique hordókban érett. Amint azt a későbbi boroknál, is láthattuk, minél kevesebb beavatkozással próbáltak dolgozni, hogy a bor a több millió éves mikroorganizmusok jól bejáratott útján fejlődhessen, a pohárban tapasztalható fátyolossága pedig a szűrés, derítés hiányából ered.
Második helyszínünk az első emeleti panorámás meeting room, ahová a lenyűgöző előcsarnokon át vezet az út, ami sokszorosan rácáfol az egész dunai szállodasorra tipikus szocreál külsőre. A hostessek büszkén mesélnek a stilizált Swarovski vízesésről, a számtalan világhírű művész által dedikált könyvről, és a repülés hőskorából származó gépről, ami az aula felett lebeg. Itt egy Pók Fehér névre hallgató fehér házasítást kaptunk a poharunkba, Furmint és Hárslevelű ősöktől. A Hárslevelű simulékony kedvességét kiválóan megtámogatja a Furmint karakteressége, ami kicsit „tokajis” beütést ad a bornak. Már szüretkor is egybe szedték mindkét fajtát, így a kezdetektől együtt érett a két íz, ami egy kifejezetten harmonikus házasságnak tűnt nekünk.Innen a konyhába vezetett az utunk, ahol a séf büszkén mesélt számtalan diákjáról, akiknek a Sofitel olyan ugródeszka volt a gasztronómia világába, hogy ezek után bárhol a világon megállják a helyüket. Itt a Pók Leánykát kóstoltuk, ami ismét egy nagyon szokatlan, de kellemes ízt képviselt. A 2009-es év egy szenzációsan tartalmas, testes Leánykát adott, akit egy Zengő nevű fajtához adott férjhez Tamás. A bor szárazsága a koncentráltabb, vastagabb termésből ered, ami fahordós erjesztésen esett át, faélesztő nélkül, itt is hagyták, hogy a maga útját járja.
A 2009-esNégykezeshez egészen a hetedik emeletig lifteztünk, a 720-as lakosztályig, ami már az igazi hírességek és államfők terepe. Ehhez a lakosztályhoz Nespresso kávégép, a legmodernebb hangtechnikájú házimozi rendszer és a Sofitel világhírű hét rétegű ágyazási technikája dukál, amit már 818 euróért élvezhetünk éjszakánként. A kérdésre, hogy Hugh Jackman van-e a jelenleg foglalt másik királyi lakosztályban, sajnos nem érkezett igenlő válasz, kísérőnk viccesen megjegyezte, hogy most kénytelenek Brad Pittel beérni, de azért nem bíztatunk senkit arra, hogy tábort verjen a szálloda előtt… A Négykezes kapcsán megtudjuk, hogy a címkéket Tamás felesége tervezi. A többi bornál az a tematika, hogy az Egri borvidéken őshonos védett növények motívumaival díszítik az üvegeket, a Négykezes ez alól kivétel, itt a házaspár kéznyomait fedezhetjük fel a palackon, mivel ennél a bornál még a mustot is kézzel keverték. Ebben a birtokbornak is megfelelő Cuvée-ben Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot és Pinot Noir szőlők értek egybe, egy igazán testes és megint csak semmi máshoz nem hasonlítható borban.Lassan de biztosan felértünk a szálloda tetejére, a lélegzetelállító kilátást nyújtó tetőteraszra. Ha innen nézhettük volna a tűzijátékot… De mint megtudtuk az ominózus augusztus 20-i vihar óta minden szálloda nagyon óvatos, így amúgy se lenne sok esélyünk az élményre. Amire viszont van, az a Nagy Galagonyási Kékfrankos kóstolása. Ez a finom, gyümölcsös, dűlőszelektált bor a pincészet egyik ékköve, egy kiválóan sikerült darab. A Kékfrankos önmagában is nagyon alkalmas a dűlőszelekcióra, mivel nagyon sok helyen előfordul és ez a sokszínűség a terroirok jellegzetes vonása.
Végül visszatértünk a földszintre, a bárba, hogy a 2008-as Pajdos Cuvée-vel méltó módon lezárjuk az estét. Szintén egy dűlőszelektált borról van szó, ami az összetétele és elkészítése alapján Bikavér is lehetne. Hogy miért nem az mégse? Pók Tamás szerint a Bikavér sajnos nagyon elcsépeltté vált és sokat veszített az értékéből, így inkább olyan nevet akartak adni a bornak, ami jobban a pincéhez köthető, ami eredeti és saját márka lehet. Egy igazán jól összeérett, kellemes bor egyesek szerint már-már túlérett, gömbölyű, lekváros, ami nem is egries, de hát pont ettől lesz megint csak egészen egyedi.
Meglepetésként még kaptunk a Paris Budapest Restauranttól a messzi földön híres, habkönnyű macaronjukból, de a receptről semmilyen titkot nem árultak el. Az est bora magasan a Pajdos lett, 21 szavazattal, majd pedig jött a szokásos visszakóstolás. A rendezvény kiválóan sikerült, külön kiemelnénk a Sofitel személyzetét, akik maximális odaadással asszisztáltak az egész este folyamán, így mindenki egy maradandó élménnyel távozott és kellemesen felkészítette magát a 20. Budavári Borfesztiválra.
Házigazda:
Pók Tamás
Miket kóstoltunk:
- „Kilenctíz” Rosé Kékfrankos
- Pók Fehér
- Pók Leányka
- Négykezes
- 2009-es Nagy Galagonyási Kékfrankos
- 2008-as Pajdos Cuvée
