Az első hazai kínai büfék ugyan street foodnak is indultak, bár ez csak annyit jelentett, hogy az európai ízlésre hangszerelt édes-savanyú csirkénket műanyag dobozban, elvitelre is kérhettük. Pedig a street foodnak Kínában óriási hagyománya van – ezt élesztette fel a Night Marketről átigazolt Duan Chao a Blaha mellett megnyílt Happy Pandával.

Duan Chao pár éve érkezett a családjával Pekingből – eleinte a Monori Center mellett kiépült Night Market egyik sátorában készítette a fogásait, de tavaly úgy döntött, nem áll meg itt, és keres egy helyet a városban. Végül a Vas utcában talált egy kicsi, galériás helyiséget, ahol némi átalakítás után, pár héttel ezelőtt megnyitotta a Happy Pandát.

A Happy Panda kívülről nem vonzza feltétlenül a tekintetet, belépve is csak annyit látunk, hogy két könyöklőn vagy a fenti galérián ülve fogyaszthatjuk a kiválasztott ételeket. Az étlap nem túl hosszú, ennek ellenére elég változatos, meglepően baráti árakkal, kínai, angol és magyar felirattal.

Akinek van már tapasztalata olyan ázsiai vagy közel-keleti étteremmel, ahol a tulajdonos és a kiszolgáló személyzet nem beszél magyarul, az belefuthatott abba a jelenségbe, hogy a magyar nyelvű leírás nem feltétlenül fedi pontosan, hogy mi kerül majd a tányérunkra. De aggodalomra semmi ok: Duan menüjén nem nagyon lehet mellé nyúlni. Nemcsak azért, mert minden nagyon jól van elkészítve, hanem azért is, mert bár a kínálata csupa autentikus, jórészt észak-kínai fogásból áll, egy élete nagy részét a saját kis falujában leélő nagymama sem pislogna túl sokat az elénk tett tányérok láttán.

A kínálatban találunk pár levest, tésztát, szendvicset, salátát, gőzölt, töltött batyut és serpenyős töltött gombócot, valamit a Happy Panda „signature” fogását, a palacsintát. Bár a konyhán Duanon kívül csak egy hölgy van, street food helyhez méltóan nem kell sokat várni az ételekre, pedig minden helyben készül, még a szószokat is házilag keverik.

Mi a levessel kezdtünk – az étlapon próbálják belőni számunkra, hogy mire számíthatunk, a Geda Tang (690 Ft)  például kínai nokedlis zöldségleves alcímen fut. Az áttetsző, enyhén fokhagymás ízű, sűrű, forró leves puha, nokedliszerű tésztadarabokkal, tojással és paradicsomkockákkal valóban elég különleges darab, legalábbis biztos nem olyasmi, amibe minden kínai étteremben belefutunk. Elsőre kicsit unalmas ízűnek tűnik, de Duan felvilágosít, hogy tálalás után mindenki a saját szájízére igazíthatja a szójaszósszal és a rizsecettel. Így már telitalálat.

Az ázsiai batyuk közül – melyekhez nemcsak a tölteléket, de a tésztát is Duan készíti – két különböző típust választunk: a JiaoZi (6 db 790/890 Ft) egy gőzölt táskácska, ami leginkább a gyozára hasonlít, míg a BaoZi ( 4 db 890/990 Ft) egy sertés- vagy marhahússal tölött, nagyobb méretű, serpenyőben pirított puha gombóc, roppanós kéreggel.

A jiaozi egész Kínában népszerű, a kínai újév egyik kihagyhatatlan előétele, míg a baozi egy Ázsia nagy részén elterjedt, eredetileg észak-kínai különlegesség. Fogyasztáskor szintén érdemes az asztalon lévő szójaszószba és rizsecetbe, esetleg a kettő keverékébe tunkolni őket. Egyszerre pedig javallott csak egy adagot kikérni, mert önmagukban is rengkívül laktatóak.

Az étlapon van pár „snack” is – innen választottuk a popcorn csirkét (990 Ft) –, ami tulajdonképpen nem más, mint apró csirkemell falatok fűszeres bundába panírozva. Szuper választás, ha nagyon rohanunk, mert papírpohárban, kis nyárssal érkezik.

A hely fő attrakciója – és a mi legnagyobb kedvencünk – a palacsinta, vagyis a JianBing (csirkehúsos: 1790 Ft) A szintén Észak-Kínából származó különlegesset úgy 5000 éve készítik – nyilván nem ebben a formában –, és úgy indul, mintha egy francia crêpe-re várnánk. A 3-féle lisztből készült tésztát egy elektromos palacsintasütőn elterítik, egy friss tojást rántottává dolgoznak rajta, megszórják sült hagymával és petrezselyemmel, majd megfordítják, megkenik zöldség-, édesbab- és tofuszósszal. Ezen a ponton kerül bele az a roppanós, olajban sült „betét” aminek titkos a receptje, illetve a hús vagy az extra tojás, ha azt választjuk. A végén a palacsinta széleit ráhajtogatják a töltelékre, négybe vágják, és már mehetünk is vele.

És bár a street foodok nagy része tulajdonképpen alkalmatkan arra, hogy állva vagy akár menet közben harapdáljuk el, ez a palacsinta olyan szépen össze van pakolva, hogy simán megettük, anélkül, hogy a darabjai össze-vissza hullottak volna. És hogy kerül bele a rántott hús? A csirkehúsos változat Duan speciális receptje alapján fűszererett rántott csirkemell, ami kis darabokra vágva kerül bele a tésztába az összehajtogatás előtt.

A desszertek közül a kedvencünk a sült tej (790 Ft) volt, a pankómorzsába bundázott édes falatkák egyébként kifejezetten hasonlítanak a rántott tejbegrízre. Duan meg is jegyezte, hogy magyar barátai szerint a kínai konyha tulajdonképpen nagyon hasonlít a magyarra – imádnak rántani, szeretik a csípőset és a pörkölthöz hasonló, szaftos, hosszan főtt ragukban sincs hiány.

Ami a Happy Pandát különlegesség teszi, hogy egy olyan műfajt mutat meg, amiből viszonylag kevés van a városban: autentikus kínai street foodot, úgy, ahogy azt ma Kínában készítik. A tulajdonos nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kiegészítők is olyanok legyenek, mintha otthon lenne, így kerül a hűtőbe a nyugati termékek mellé jó pár ázsiai üdítő is, és külön kérésre a 80-as évek kínai tinédzsereinek kedvencét, a snackkolbászszerű felvágottat is megkóstolhatjuk.