Gasztró

„Azon kaptuk magunkat, hogy lett egy pékségünk” – a budakeszi Szívügyem Kispékség

Fotó : Csudai Sándor / We Love Budapest
Szívügyem Kispékség

Célirányosan érkeztünk Budakeszire: kovászos kenyeres berkekben már rebesgették, hogy egy új kézműves pékség nyílik itt. Nemcsak azért kaptuk fel rá a fejünk, mert hozzánk is közel áll a téma, hanem azért is, mert kíváncsiak lettünk a két pályaelhagyó alapító történetére. Bocskorás Bea és Joó Zsófi felületes ismeretség után elhatározták, hogy saját boltot nyitnak, közösen. Ez pár üzenetváltással kezdődött, majd odáig fajult, hogy megalapították Budakeszi első kézműves pékségét, ahol sok kétkezi mukával és még több kovásszal készítik ropogós héjú, ruganyos bélzetű kenyereiket. Meg kalácsot, csigát és süteményt – meglátogattuk őket.

Nagy a sürgés-forgás szerda reggel a budakeszi Fő utca 44-ben, ahol Bocskorás Bea és Joó Zsófi készülődik a napi nyitásra. Bekopogtatunk, hogy egy pár szó erejéig elcsípjük őket, és közben belekóstoljunk a frissen polcra kerülő parasztkenyérbe és a langyos kalácsba. Hamar kiderül, hogy még nem igazán ocsúdtak fel a sokkból, hogy tényleg van egy pékségük, egyszerre tartják euforikusnak és hullámvasútszerűnek az élményt. Mesélnek a múlt szerdai nyitásról is, ami lecsapódott árammal, defekttel indult.

 

“Amikor a nyitás napján úgy érzed, semmi nincs kész, minden összejött, ami összejöthetett, de másnap már az ajtó előtt sorakoznak a vásárlók, és utána jönnek a pozitív visszajelzések – ez még mindig libabőrt okoz. Még nem igazán fogtam fel, hogy ezt itt mi csináljuk.”

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Bea és Zsófi ugyan egy városban laktak, korábban nem ismerték egymást, a szomszédos Budajenőn, Ormós Gabi kenyérsütő workshopján találkoztak először. Ekkor az már egyértelmű volt, hogy mindketten elkötelezettjei a kovászolásnak és a sütésnek, és talán innen már nem is kellett sok, hogy valami nagyobban kezdjenek el gondolkodni. Röppent pár üzenet “–Te is sütsz kenyeret? -Igen. -Te is Budakeszin laksz? -Igen. -Te is szeretnél egyszer egy pékséget? -Igen.”, aztán közös erőkkel tényleg megalapították Budakeszi első kézműves pékségét, ahol sok kétkezi mukával és még több kovásszal készítik a napi kb. 120 vekni kenyeret, kovászos kalácsot, kelt tésztás csigát.

Bea és ZsófiFotó: Szívügyem Kispékség

Ehhez összerakták nemcsak tudásukat, de kovászukat is, és mellé ellátogattak nagynevű kézműves pékekhez:“Körbejártuk a pékeket azzal a kérdéssel, hogy mit csinálnának másként, mint amikor elkezdték. Az volt a vicces, hogy mindenki mást mondott, így rá kellett jönni, hogy úgyis az lesz, amit ketten összealkotunk.”

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest
Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Az alkotásra pedig a Budapest határában lévő Budakeszi bizonyult a legideálisabb terepnek, hiszen mindkettejük családja itt él. Ezen belül is a Fő utca 44-ben (az Erkel utcából nyílik) találtak bázisra, egy felújításra váró üzlethelyiségben, ami – lévén mindent maguk csináltak – kiképezte őket fugázásból, csiszolásból és festésből is, így igazán kiérdemelte már előre is a kézműves jelzőt.

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Innentől minden villámgyorsan történt: “A kemence volt a legnagyobb kihívás, a lépcsőn kellett levinni a pincébe. Úgy voltunk vele, hogy ha ez lefér, akkor már minden megy a maga útján… Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy megállt egy kamion az üzlet előtt, egy tonna liszttel, és beszólt a sofőr, hogy ki kéne jönni lepakolni. Az volt az első erőnléti edzésünk a 25 kilós zsákokkal. Aztán nem volt megállás, azon kaptuk magunkat, hogy lett egy pékségünk.”

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest
Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Időközben bővült a csapat: elsőként megérkezett a teljes munkaerőnek számító, kétkarú dagasztógép, Sanyi. Aztán hatalmas segítségként jött a cukrász végzettségű Vera – neki köszönhetjük a napi sütiket és nagy gonddal tekert csigákat.

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Ami a kínálatot illeti, állandó a Szívügyem kenyér (parasztkenyér), és rendszeresen készülnek áfonyás-tökmagos, répás-magos vagy épp hagymás izgalmakkal is (ezeket a Facebook-oldalukon követhetjük nyomon). Ha biztosra akarunk menni, a kenyerek egy részéből elő is rendelhetünk.

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest
Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

Zsófi és Bea is kisgyermekes családanyák, így törekednek a munka-család egyensúlyára:

“Olyan utópisztikus gondolatunk van, hogy lehet olyan, hogy valaki a szenvedélyét munkaként végzi és a munkáját szenvedélyként, de mellette nem kell kizárni a családot. Szeretném, hogy a gyerekeim lássák, hogy így is lehet: meg kell érte dolgozni, de működik ez az út. Amikor bejöttem múlt héten a pékségbe, akkor esett le, hogy itt most ez történik.”

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest

A jövő tervezése helyett most inkább a jelenre koncentrálnak:“Épp az a tervünk, hogy gyorsuljunk, és délután 4-kor haza tudjunk menni egyszer.” – mondta Zsófi mosolyogva. A Szívügyemet persze nem olyan könnyű otthagyni a nap végén, nevében a lelkiismeretesség, figyelem és elköteleződés, ami az egész pékséget jellemzi. Még akkor is ha ez egyszer odáig vezetett, hogy a postán számlakéréskor megkérdezték, egy társkeresőről van-e szó. És végülis miért ne, ahogy azt a nagyok is mondják, a kovász összeköt.

Fotó: Csudai Sándor / We Love Budapest
Szívügyem Kispékség
  • 2092 Budakeszi, Fő utca 44.
  • H-P 12:00-19:00