Ahogy a hőmérő higanyszála megindul felfelé, úgy kezdünk el egyre jobban vízpartra vágyni. Főleg a Római-partra, Budapest egyik legnépszerűbb nyári oázisára, ahol már rég nem csak hekkezni vagy fröccsözni érdemes – hanem petanque-ozni, kajakot bérelni vagy többedmagunkkal bográcsozni. Rászántunk egy napot, hogy végigsétáljunk a partszakaszon, megnézzük, mit gondolnak az itteniek a mobilgátról és persze hogy a nap végén azért megkóstoljunk egyet s mást is.

„A legjobb a Római-part, – csodálatos, hogy van Budapesten egy természetes part a városi területen belül. Ha nem is egyedülálló, de elég ritka Európán belül az ilyen. Ősfás részek, kavicsos fövenyek, tényleg megközelíthető folyó… Az lenne az ideális, ha az egész főváros ilyen lenne” - válaszolta Török Miklós, a VaLyo projektvezetője arra a kérdésünkre, hogy melyik a kedvenc part menti része Budapesten. Nehezen tudnánk vitatkozni vele, hiszen mi is rendszeresen megfordulunk itt nyaranta, hol azért, hogy hekkezzünk egyet a vízparton, hol pedig hogy a Fellini kultikus csíkos nyugágyain pihenjük ki a hét fáradalmait.

Az interjú hatására pedig úgy döntöttünk, végigjárjuk a partot egyik végétől a másikig. Ebédidőben érkezve majdnem elcsábultunk a Kócsag gluténmentes hekkjei és közel száz fajta sörei által ígért kulináris élmények felé, de végül győzött a Platán, ahol csak egészet adnak („tessék rendesen enni, nem csipegetni, mint egy halászmadár”). Cserébe frissen sütik, se nem túl sós, se nem túl fűszeres paprikás lisztben és lágy a húsa, szinte leomlik a gerincről. Egy vastag szelet parasztkenyérrel és klasszikus savanyúsággal másfél étkezést is kitesz, a klasszikus palacsintának nem is marad hely utána.

Ugyan a partszakaszon végigsétálva ismét megállapítottuk, hogy nyár ide, népszerűség oda, a bódék nem tűnnek sokkal újabbnak, és a csónakházakhoz sem nyúltak – de utóbbi talán nem is baj. Legalábbis az idősebb generáció kedvencének számító Evezőst, akárcsak a Csónakház Mulatót nem is tudnánk már elképzelni Lido és majálishangulat nélkül. Itt még mindig Bakacsi Béla fellépése számít a szezon fő fellépésének, a kézműves sörök térnyerése pedig nem szorította ki a lágereket.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy szart igyál” - hirdeti a Kupak És Dugó táblája, és egy ilyen felütés után muszáj volt betérnünk. A felhozatalra nem lehet panasz, a hazai kraft sör színtér szinte minden fontosabb főzdéjétől kóstolhatunk valamit, de vannak tradicionálisabb cseh és német tételek is. Emellett fontos szerep jut az újhullámos pincészeteknek is; a tágas-füves udvarért, a gyereksarokért, valamint a Halkakas által biztosított, a klasszikus hekk-lángos-hamburger vízparti szentháromságon túlmutató fogásokért pedig még biztosan visszatérünk.

Kicsit továbbhaladva egy tábla emlékeztet minket arra, hogy stílusosan akár a BKV hajójával is kiköthetünk itt, sőt, akár tovább is evezhetünk: az Óbudai Sportegyesülettől például bérelhetünk kajakot vagy kenut, hogy közvetlenül a Dunáról derítsük fel mindkét partszakaszt. Sőt, vállalnak oktatást is, ha még bizonytalanul forgatnánk a lapátot. De akinek valamiért mégsem szimpatikusak, a Béke II. Csónakháznál is érdemes próbálkozni. „Nyáron érdemes vagy még a délutáni csúcsidőszak előtt érkezni, vagy telefonon ideszólni, mert hamar kipörögnek a szabad csónakok” - adnak egy tippet. Nagy meglepetésünkre először távolságtartóan fogadnak, de mint kiderül, az egyszerre telefonáló és fotózó kollégánk miatt azt hitték, a hosszú évek óta témául szolgáló gát ügyében jöttünk.

A 2011 óta napirenden lévő mobilgát ügyében egyébként a legfrissebb fejlemény, hogy a parti sávban, a kerítéseknél húzódna a nyomvonal, nem pedig a parttól beljebb, a Királyok útja vonalában. Arról viszont, hogy tényleg megvalósul-e, továbbra sem lehet biztosat tudni, ami érthető módon frusztrálja a legtöbb helyit. Többen is elmondták nekünk, hogy bár érezhetően hosszabb a „szezon”, mint pár éve, félnek előre tervezni, mert ki tudja, hogy a különösebb egyeztetések nélkül felépülő árvízvédelmi építmény mennyire tenné tönkre a Rómait, visszavetve ezzel a forgalmukat.

De még mielőtt belesüllyedtünk volna a téma miatti apátiába, a Római-part két ikonikus buszánál, a Két Rombusznál visszarántott minket a pezsgő hangulatú zene és a bográcsban rotyogó ételek illata. Tavaly már megírtuk, hogy több tűzrakó helyük, grillkocsijuk és bográcsuk is van, utóbbit és fát biztosítanak nekünk, cserébe üdítőt, sört, bort vagy limonádét náluk kell vásárolnunk. Tapasztalataink szerint a társaságok itt könnyedén ismerkednek, keverednek, sokszor az elkészült finomságokat is megosztják, szóval nagyobb társasággal is optimális lehet.

A Fellini Kultúrbisztró pedig továbbra is a legkedvesebb nyári helyünk, ahol tényleg minden adott a kikapcsolódáshoz: koncertek, kulturális programok, kényelmes napozóágyak, bicikliszervíz, csapolt belga sörök és grillezett ételek, vegetáriánus fogások. Napsütéses időben el sem tudnánk képzelni jobb desztinációt már évek óta és ottjártunkkor úgy tűnt, sokan mások is így vannak ezzel. Stílszerűen a Nap Bácsiban zártuk a bejárást, az Uradalmi Sörmanufaktúra Misty nevű New England IPA-jával, grillezett gomolyával, azon örömködve, hogy a közelben található, bárki által ingyenesen használható biciklipumpa miatt nem kell magunk mellett tolni a kétkerekűt. Hazafelé még megbeszéltük azért, hogy hamarosan visszatérünk - a Golyósban ugyanis rendszeresek a petanque-versenyek, és egy kihívásnak nem lehet ellentmondani...