Bár a tizenegy legjobb újhullámos cukrászdát és cukkorsokkot okozó helyet felsoroló cikkünkben elég pozitív képet festettünk a fővárosi élet édes oldaláról, van még hova fejlődni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Müller Tamás története, aki saját bevallása szerint részben azért döntött úgy, hogy saját desszertezőt nyit, mert érzése szerint a műfajban több van, mint a sok helyen visszaköszönő mousee-pohárkrém-torta triumvirátus. A másik fontos inspiráció egy vakáció volt a Benelux-államokban: itt találkozott először a „pálcikás hotdog”-jelenséggel, azaz a tésztabundában kisütött virslivel. A két hatás hamar összeért, amit aztán – a gyerekei legnagyobb örömére – öt hónap kísérletezés követett, míg végül nem csak az ideális, megfelelően könnyed gofritészta receptjét fejlesztette ki, hanem vele együtt a jól ismert street food édes verzióját is.
Az alapötlet egyszerű: miután kiválasztottad a kedvenc csokoládészeletedet, például a Snickerst vagy a Bounty-t, ő feltűzi azt egy pálcikára, majd a formába téve és a tésztát ráöntve kisüti, zsiradék nélkül.. Ezután már csak annyi a dolgod, hogy eldöntsd, vanília- vagy karamellöntettel, kókuszreszelékkel vagy tört mogyoróval, esetleg mazsolás drazséval kéred. A Sweethearthoz hasonlóan a kombinációknak csak a képzelőerőd szab határt, ráadásul zserbóvastagságú pénztárca sem szükségeltetik mellé: egy Banaana! (banános töltelék, Nutella) vagy egy csillámpóni (francia drazsés töltelék, vaníliaszósz, pillecukor, szívecskés cukor-szórás) 890 forintot kóstál, az endorfinroham pedig garantált. Utóbbiban nagy szerepe van annak, hogy a feltéteken sem spóroltak: a vaníliaöntetet külön erre a célra főzik egy étteremben, a csokoládészósz Hershey’s, a töltelékek meg előttünk kerülnek ki a csomagolásból.
A másik specialitás a holland minipalacsinta, a poffertjes. Ennek a tésztája némiképp töményebb és édesebb, hasonlít az amerikai változatra és tudtunkkal itthon állandó jelleggel csak itt lehet megkóstolni. Választhatunk a tíz, tizenöt vagy húsz darabos kiszerelések között (690, 790 és 890 forint) és természetesen annyiféle öntettel és feltéttel tolhatjuk ki a vércukorszintünk határait, amennyivel még elbírunk. Mi itt sem bírtunk ellenállni a banán és a Nutella kombinációjának, de érdemes egy-két darabot „natúran”, csak némi fahéjas porcukorral megszórva megkóstolni – az ízélmény hasonlóan emlékezetes lesz. Avagy önmagában minden csak annyira édes, hogy ne érződjön gejlnek vagy túl töménynek; minden más már csak a mi igényeinken múlik.
Miközben a bennünk élő gyerek a szelfifal és a világító unikornisos tábla között ingázott, Tamás egy szigorúan cukormentes kávé mellett – amely egyébként a kézműves koffeinmérőkhöz viszonyítva is kiemelkedően jó – elmesélte, hogy a logón szereplő „salty and sweet” felirat nem véletlen. Vannak már elképzelései a hasonló módon készülő sós finomságokkal kapcsolatban, de nem akarta rögtön mind a két ízvilágot a betérők nyakába zúdítani. Emellett a gluténérzékenyek számára jó hír, hogy már felvette a kapcsolatot egy gluténmentes tésztaport készítő céggel; ha beválik, lesz szuperegészséges verzió is, cukormentes öntetekkel és friss gyümölcsökkel. Illetve reményei szerint hamarosan a különböző food truck show-kon és (gasztro)fesztiválokon is találkozhatunk pálcikás édességeivel. Addigis marad a Klauzál téri hely, amelynek zsebkendőnyi mérete miatt valószínűleg sokszor a közeli padok egyikét fogjuk összemaszatolni az aktuális összeállítással, ennyi „kellemetlenséget” viszont megér (még) egy pálcikányi édes élvezet.
