Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítése után vált sürgetővé a fővárosi vasút létrehozása. A fejlődésnek induló nagyvárosnak rohamosan nőtt a népessége (a 19. század végére megtriplázódott), és egyre többen költöztek ki a város melletti településekre, ahol olcsóbbak voltak a telkek, és még mindig be lehetett járni dolgozni Budapestre. Persze nem a maihoz hasonló tömeges ingázásra kell gondolni, a tendencia azonban elég volt ahhoz, hogy a lóvasutat üzemeltető Buda-pesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) úgy döntsön, bekapcsolja az agglomerációt a vérkeringésbe, és elővárosi vasutakat építsen. Idővel egyértelművé vált, hogy külön társaság kell a vállalkozás menedzseléséhez, ezért a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. (BHÉV) 1889-ben kivált a BKVT-ből. (A helyi érdek egyébként azt jelzi, hogy a vasút nem országos, hanem egy kisebb térség igényeit elégíti ki.)
Budapest korabeli közlekedéséről fontos tudni, hogy a villamosok csak 1896-tól váltották fel a város utcaképét három évtizedig meghatározó lóvasúti utazásokat, amelyeket Újpest 1840-es alapítása és az innen Pestre bejáró munkások, iparosok és kereskedők ingázása hívott életre. A lovak által húzott vonatok a Kálvin tértől a városon át a mai Múzeum és Károly körúton, a Bajcsy-Zsilinszky és a Váci úton jutottak el Újpest határáig. 1887 novemberétől ugyan működött egy 1 kilométer hosszú villamos próbavonal Nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között, de a teljes villamoshálózatot csak ezután kezdték el kiépíteni Budapesten. 1898. június 7-én startolt el az utolsó lóvonat a Széna tér és a Déli pályaudvar között, átadva helyét a villamosoknak.
A HÉV-forgalom 1887 áprilisában az Üllői út és a Pestlőrinc között indult meg egy keskeny nyomtávú vonalon, de rövid időn belül a villamoshálózat részévé vált, így nem ezt számítjuk a budapesti HÉV-forgalom kezdetének. A hivatalosan is "első" HÉV-vonal a Közvágóhíd és Soroksár között szállította az utasokat 10 kilométeren, és 1887. augusztus 7-én adták át. (Rá pár évre Ráckevéig meghosszabbították.) A szerelvényt gőzmozdony vontatta, de szép lassan, az első világháború kezdetéig az összes HÉV-vonalat villamosították. 30 kilométernél nem közlekedtek gyorsabban, de még ezzel is megelőzték a villamosokat (összehasonlításképp: ma 60-70 km/órás sebességgel száguldanak).
Gyors építkezések következtek: 1888 júliusában megépült a Keleti pályaudvar és Cinkota közötti, augusztusban a Filatorigáttól Szentendréig közlekedő HÉV, tehát lényegében egy év alatt létrejött Budapest három fő vonala, amelyet már az első évben több mint félmillióan vettek igénybe. A csepeli Weiss Manfréd Művek dolgozóinak szállítására 1912-ben megszületett a ráckevei HÉV Erzsébetfalva-Csepel szárnyvonala. A cinkotai vonalon 1911-ben már a vonal teljes, mai hosszán, Gödöllőig lehetett utazni. Ez a táv egyébként közlekedéstörténeti unikumnak számít, ugyanis a mai napig az Angliában használatos "balra tarts" szerint halad; 1941-ig ugyanis baloldali közlekedés volt érvényben Magyarországon.
Ezek az elővárosi vonalak a „sima” vasutaktól és külföldi nagyvárosi társaiktól eltérően még ma sem mennek be a belvárosig, amiről Budapest sajátos, Duna által kettévágott és a 19. század végére már túl sűrűvé vált városszerkezete tehet. Kezdetben egyvágányú volt a HÉV, később kettőre bővült, 1997-ig nemcsak személyeket, hanem árut is szállítottak a helyiérdekű vasúton. A HÉV-történetben több szárnyvonal született, szűnt meg vagy integrálódott a főváros villamoshálózatába, de a Boráros tér-Csepel vonal 1951. áprilisi átadásával teljes lett a helyiérdekű vasút ma is üzemelő négy fővonala, a ráckevei, a gödöllői, a szentendrei és a csepeli. Később a metróépítésekkel párhuzamosan a HÉV-vonalakon is nagy volumenű fejlesztések indultak, 1970-ben például átkerült a gödöllői HÉV végállomása a Keleti pályaudvarról az Örs vezér térre, majd a szentendrei HÉV-é a Margit hídtól a Batthyány térre.
Ma már évente mintegy 70 millió utast szolgál ki a négy fővonal (a H5-ös szentendrei, a H6-os ráckevei, a H7-es csepeli és a H8-as gödöllői, a H9-es csömöri leágazással). Cégstruktúrájának története is változatos képet mutat: 1952 és 1958 között pedig a MÁV Budapesti Elővárosi Vasútjaként működött, ezt követően újra a fővároshoz, az újjászervezett BHÉV-hez helyezték, 1968-ban pedig az újonnan létrehozott BKV része lett. 2016. november 7-tel az üzemeltetést a Budapest Helyiérdekű Vasút Zrt. (BHÉV) vette át. A BKV megadta a módját a búcsúnak: a HÉV-ágazatot egy rendhagyó, Hévvel-lélekkel címet viselő tárlattal engedte el a Földalatti Vasúti Múzeumban. Legfrissebb fejlemény, hogy 2017. február 22-től a BHÉV Zrt. a MÁV Csoport teljes jogú leányvállalatává vált, a társaság új neve MÁV-HÉV Zrt. lett.
A tervek között régóta szerepel a szentendrei, a ráckevei és a csepeli HÉV-vonalak belvárosi metróhálózatba integrálása és egy úgynevezett 5-ös metró (vagy észak-déli regionális gyorsvasút) létrehozása, amelynek előkészítésére most tavasszal pályázatot írtak ki, és lényege, hogy a csepeli HÉV-et behoznák a Kálvin térig. Az elképzelések szerint a vonalat a jövőben tovább folytatnák az Astoria, Liszt Ferenc tér, a Nyugati, a Margitsziget érintésével, végül a gyorsvonat becsatlakozva a Békásmegyeri HÉV-be.
A 130 éves évfordulót méltóképp meg is ünnepelhetjük: az ünnepi programsorozat keretében 2017. augusztus 20-tól október 14-ig a H6-os HÉV vonalán utazhatnak az érdeklődők az 50-es és 60-as évek hangulatát idéző MVIII-as nosztalgia motorkocsival. Tisztelegve a nagy múltú HÉV teherszállítás emléke előtt idén először egy LVII-es villanymozdony által vontatott tehervonat fotózására nyílik lehetőség szervezett körülmények között nyílt vonalon. Egy hétvége erejéig eredeti színtervű festésében visszatér a Ráckevei HÉV-re a Csepeli HÉV-ről ismert MIX/A típusú motorvonat. Akik a múlt század elejének hangulatára vágynak, azok a gőzfelhős hétvégét használhatják ki, amely során gőzvontatású nosztalgiavonat fog közlekedni Ráckevére. (Részletek: itt.) A programok mellett szeptemberben megjelenik a „Hévkönyv”, mely a Budapesti Helyiérdekű Vasút elmúlt 130 évének jelentős vagy kevésbé emlékezetes, de nagyon is jellemző pillanatait kívánja felidézni az 1887-es indulástól napjainkig.
