Alex Webb 1952-ben született San Franciscóban, és 1976 óta tagja a legendás fotóügynökségnek, a MAGNUM PHOTOS-nak, amelyet még Robert Capa alapított 1947-ben. Fényképei a legjelentősebb magazinokban jelennek meg, többek között a New York Times-nak, a Life-nak, a Sternnek, a GEO-nak és a National Geographic-nak dolgozik.
A street photo, a szocio- és dokumentumfotózás és a művészi látásmód keveredik nála, és védjegye, az intenzív színek, fények és a részletgazdag kompozíciók már első pillantásra feltűnnek a szemlélőnek. A „The Suffering of Light” – Alex Webb fotográfiái a Budapest FotóFesztivál nyitóprogramja, április 10-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.
A 66 darabos kiállítási anyag az elmúlt 30 évben készült a világ változatos pontjain, Ugandától Indiáig, Szarka Klára kurátor ötlete pedig, hogy földrajzi szempontok szerint rendezze meg a kiállítást, amely kitűnő koncepciónak bizonyult; ezt még Alex Webb is elismerte a keddi sajtóbejáráson, ahol személyesen megjelent.
Minden fotó előtt hosszan elidőzünk, hogy kihámozzuk a mondanivalóját: a képek csordultig vannak gyönyörű részletekkel, gazdagon, bő lére eresztve mesélnek. Képcímeket csak elvétve találunk, hiszen a rengeteg infó kontextust teremt és megmagyaráz sok mindent. Webb kihasznál minden négyzetcentit és a képmélység összes dimenzióját, kitölti az előteret és a hátteret is információval. Egy mexikói utcajelenetben megfér egymás mellett Krisztus, a szánkón suhanó Mikulás, hosszú női combok és a Backstreet Boys is; egy isztambuli életképen rémült török kisgyereket látunk vattacukorral, a háttérben egy tradicionális öltözékbe bújt pár sétál, és a kép felső részébe még egy láncot is belekomponált a fotós, utalva egy mélyebb mondanivalóra. Amerikai focipályán fiatalok lődörögnek, a háttérben lángol az erdő. A hátulról fotózott, félbevágott, tétova, félre- és képből kinéző alakok, a keretből kilógó részletek mintha ellentmondanának az iskolás fotózás alapszabályainak, mégis ettől izgalmas és rendhagyó az összes kép.
Webbnek valószínűleg jó sokáig kellett várnia az egyes helyszíneken, hogy elkapja a spontán pillanatokat. Ugyanitt, a Műcsarnokban rendezték meg tavaly Steve McCurry kiállítását, aki az afgán lány portréjáról is ismert, de Alex Webb munkái tökéletes ellentétei a McCurry-fotóknak, amelyeken statikusan, National Geographic-címlapra illően pózolnak a különböző kultúrák népei. Itt káosz van, erős színek, fények, intenzív hatások, akárcsak a való életben.A fotós a keddi sajtóbejáráson és a kiállításmegnyitón személyesen is megjelent, és elmondta, hogy korábban ő is fekete-fehér képekkel dolgozott, ám amikor a hetvenes években Haitin és a mexikói-amerikai határon fotózott (itt készült egyik leghíresebb képe, amelyen határátkelőket vesznek őrizetbe), úgy érezte, színesre kell váltania. Ekkor alakult ki a tört fények és vibráló színek által meghatározott látásmódja, ma is ezzel fotóz Isztambulban, Latin-Amerikában és Európa különböző részein.
A Budapest FotóFesztivál három fő helyszínen zajlik április végéig, a Műcsarnok mellett a Várkert Bazárban és a Budapest Projekt Galériában, ahol a 2016-os görög Photometria fotófesztivál anyagát, és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak munkáit bemutató két tárlat kap helyet. A fesztivál két hónapja alatt számos múzeumban, galériában és külföldi kulturális intézetben rendeznek fotóművészeti kiállításokat – a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban például az első magyar sportfotós, Vermes Lajos munkásságát ismerhetik meg az érdeklődők –, emellett workshopok, szakmai programok, bemutatók és múzeumpedagógiai foglalkozások is várják a közönséget.
A tervek szerint a fesztivál minden évben külön műfaji tematikával jelentkezik, ez idén ez a portré, amelyhez alkotói pályázatot hirdettek meg, ennek válogatott alkotásait a Várkert Bazárban lehet megnézni a Szubjektum című, áprilisban nyíló csoportos kiállításon.
