Hófehér táj, röpködő mínuszok és végtelen nyugalom fogadott minket a vadasparkban, ahol a tél ellenére sem áll meg az élet. Sőt, annyira nem, hogy múlt héten új malackákkal bővült a vaddisznócsalád: Károly és Karolina öt új csíkos hátú aprósággal örvendeztette meg a parkot. Nem ők persze az egyetlen cukiság, akik miatt érdemes télen is ellátogatni a parkba.
A Budakeszi Vadasparkban a hazánkban őshonos, illetve betelepített, vadon élő fajok élnek közel 30 hektáron. A körülbelül 250 lakót az erdő közepén, természetes környezetben látogattuk meg csütörtökön, és az éjszakai hóesés, majd a kikukucskáló napsütés csak még varázslatosabbá tette a tájat. Ilyen helyen az ember nem is fázik annyira.
Mindig is csodálkoztunk, hogyan bírják a mínuszokat az állatok a bundájukban. Nos, bírják. Bár sok szalmát és nagyobb adag ételt a kapnak, télen kevesebbet esznek, mintha takaréklángra fognák magukat, pedig téli álmot csak a pelék alszanak Budakeszin, azt is megszakítva egy kis eszegetéssel. A gondozóknak ilyenkor annyival több a munkája, hogy rendszeresen ellenőrizniük és cserélniük kell az ivóvizet – az ugyanis rendszeresen megfagy.
A parkban sok bájos egyéniség éldegél, például Mucika, a kerítéshez dörgölőző aranysakál, Don Corleone, a csóka, aki „Apa, apa!” szavajárásáról kapta a nevét, vagy a pimasz dámszarvasok, akik az állatsimogatóban szívbaj nélkül elkezdték csócsálni a kabátunkat és a táskánkat. De inkább beszéljenek a képek.
Megleptük a téli álomba visszavonult peléket, akik amúgy is felkeltek aznap egy kis élelemért.
Hubert a két hiúz közül az öregebbik, 22 évesen igazi matuzsálemnek számít. Nem szívesen kelt fel a helyéről.
Vele ellentétben Csabi mozgékonyabbnak bizonyult.
A farkaspopuláció volt a legpörgősebb, Andzsin, Bajir, és Ulán körbe-körbe járőröztek a területükön, mint a cápák.
Az ő szomszédjuk Móric, a fiatal barnamedve, aki társa tavalyi halála óta egyedül él. Sokat kellett várni, hogy kimozduljon a kuckójából, végül az etetésre érkező gondozó ugrasztotta ki a hóra.
A vadaspark legnagyobb sztárjai a mégiscsak a kis vadmalacok, Károly és Karolina csemetéi.
Stikli nem mászott le a tetőről a kedvünkért, de Dagi csinált pár mutatványt a mosómedverészlegen.
A nyestkutyákat könnyű összetéveszteni a mosómedvékkel. Berci és Marci, úgy tűnt, elválaszthatatlanok.
Ő Mucika, a dörgölőző aranysakál, sok visszatérő látogató kedvence.
A feltevéseinkkel ellentétben a park télen is népszerű, persze az igazi pezsgésre még várni kell tavaszig. Kiruccanni ide a latyakos városból felér egy wellnessprogrammal.
