Élmény

Gazzal benőtt romantika egy elfeledett helyen – Népsziget

Fotó : Hartányi Norbert - We Love Budapest
Gazzal benőtt romantika egy elfeledett helyen – Népsziget

Méltatlanul elfeledve pusztul a IV. és a XIII. kerületben található Népsziget, amelyről az idejáró kajakosokon kívül csak kevesen tudják, hogy mennyire kiváló kirándulóhely. Az egykor pezsgő közösségi élettel büszkélkedő területen ma sajnos elhagyatott vállalati üdülőket, gazzal benőtt gyártelepeket és hajléktalanokat látni, annak ellenére, hogy még mindig kiaknázatlan lehetőségek vannak itt. Kirándultunk egyet a mind földrajzi, mind kulturális értelemben „félszigetnek” számító területen, amely a jelenlegi állapotok ellenére egy nagyon kedves élmény lehet a kikapcsolódni vágyóknak.

Népsziget (Szúnyog-sziget)
  • 1138 Budapest, Népsziget
A Népsziget vagy más néven Szúnyog-sziget eredetileg a Duna egyik szigete volt, amelyet az 1830-as években a Zsilip utcán át Újpesthez kapcsoltak. Céljuk ezzel egy téli kikötő kialakításának volt az öbölben, ami meg is valósult, illetve ide építették fel a Pesti és Fiumei Hajógyár Váci úti telepét, valamint a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárat is. Ekkoriban még kompjárattal lehetett átjutni a Meder utcától, egészen amíg meg nem épült a dekoratívnak kicsit sem nevezhető, betonból készült gyalogoshíd.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
Az ipari létesítmények mellett a kikapcsolódás is fontos részét képezte egykor a Népsziget-programnak: a nyugati oldalon, a hajózást segítő kőépítmények mellett szabadstrand működött, illetve a  felvéve a versenyt sok vállalat döntött úgy, hogy ide telepíti az üdülőjét.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
Az épületek nagy része ma már elhagyatott, sokukat szinte teljesen visszakövetelte a természet, az elnéptelenedés miatt pedig a város egyik legfontosabb zöldterületéből hajléktalanok és kábítószerfüggők gyülekezőhelye lett.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
Ez azért is sajnálatos, mert egykor a város vezetése – érthető módon – hatalmas lehetőségeket látott a szigetben, amely akár az 1928-as olimpiai játékok fő helyszíne is lehetett volna. A hatalmas beruházásból csak a csónakházak megépítése valósult meg, amelyet a mai napig nagy örömmel használnak a vízi sportok, főleg a kajakozás rajongói, bár ezek az épületek sincsenek a legjobb állapotban.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
A néha ijesztő pusztulás, a rozsda és a szemét ellenére azonban nincs minden veszve, a hely ugyanis még mindig remek kvalitásokkal rendelkezik, ha piknikezésről, futásról, biciklizésről vagy Duna-parti sétáról van szó, illetve működik itt lovarda, kutyaiskola és egy kecskefarm is. Ez utóbbi indokolatlannak hangzik, valójában viszont nem az: az 1988 óta működő vállalkozás egyfajta “biofűnyíróként” funkcionál az egyébként igencsak elgazosodott területen, amellett, hogy kecsketejjel is foglalkozik.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
A túránk során, a sziget egyetlen betonútja mentén egy Partizán Hajó névre keresztelt, kellemes, kiülős sörözőre is rátaláltunk, ahol főtt kukoricát, grillételeket vagy éppen csülkös bableves ehetnek a vendégek, miközben megcsodálhatjuk a hely minimalacát, Pedrót, aki a gyerekek számára kialakított játszótér mellett lakik. A Partizán egyébként kimondottan alkalmas nagyobb rendezvények, születésnapok lebonyolítására is.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Innen nem messze található a Sziget Söröző, amely a kicsit szocialista üdülős életérzés miatt ismét egyre népszerűbb a budapestiek körében, és állítólag sokan a város távolabbi pontjairól is ellátogatnak ide, hogy egyenek egy lángost vagy egy hekket.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
Hogy pontosan mi lesz a Népsziget sorsa, azt nem lehet tudni, az elmúlt időben sok városi pletyka terjedt arról, hogy esetleg lakóparkot, jachtklubot terveznek ide, de konkrétumok nincsenek; sokan a szomszédos Marina parti lakótelep népszerűségétől várják a csodát, ami az elmúlt években nem érkezett meg. Azok a vendéglátósok, sportolók, akikkel beszélgettünk, mind azt szeretnék, ha a terület megmaradna szabadidős-rekreációs vonalon, és abban is nagy az egyetértés, hogy az infrastruktúrára igencsak ráférne a fejlesztés. Hogy ez mikor történik meg, azt csak találgatni lehet.