Élmény

Ilyen volt Budapest első alternatív szórakozóhelye – Fekete Lyuk

Fotó : Bánkuti András
Ilyen volt Budapest első alternatív szórakozóhelye – Fekete Lyuk

Drogok, alkohol, verekedés, és rengeteg furcsa kinézetű fiatal. Így jellemezték a legtöbben a ’80-as években a “pokol tornácának” is becézett Fekete Lyukat, amely a magyar alternatív kultúra hazai központjaként működött egy olyan társadalomban, ahol a szabadság nem volt része a mindennapoknak. A hely jelentősége mai szemmel nézve is megkérdőjelezhetetlen, hiszen ami itt történt, az példaként szolgált a későbbi híres klubok létrehozásánál, de a mai romkocsmákban is fellelhetőek azok az elemek, amelyek egykor az itt létező szubkultúrákban jelentek meg.

Ma már nehéz lenne definiálni az alternatív szórakozóhely fogalmát, ahogy a különböző szubkultúrák, zenei irányzatok behatárolása is szinte lehetetlen, a ’80-as években viszont élesebb határt lehetett húzni a máshogy gondolkodók és a mainstream társadalom tagjai között. Ennek oka egyszerű: a Kádár-korszakban a könnyűzene államilag kontrollált volt, ami azt jelentette, hogy koncertek előtt bekérték a dalszövegeket, és ellenőrizték a zenekarok tagjait, majd ennek alapján döntöttek az engedélyezés, illetve a betiltás mellett. Akit nem engedtek, de mégis zenélt (vagy mást számot játszott le, mint amit leadott) az alternatívnak számított: ilyenek voltak az egy – a Nyugat által behozott – irányzatot támogató, illetve a rendszerellenes üzenetet hordozó bandák.
Ekkoriban a ma már funkciójukat teljesen elveszített művelődési házak fontos intézménynek számítottak, ezek képviselték ugyanis a szocialista emberré válás alapjait. Voltak viszont köztük olyanok, amelyek esténként átalakultak (Ikarus Művelődési ház, Fészek, Bercsényi Klub, stb.), és olyan programoknak biztosítottak teret, amilyeneket máshol nem néztek volna jó szemmel – ez elősorban az olyan igazgatóknak vagy ott dolgozó szimpatizánsoknak köszönhető, akik nyitottak voltak az újra.
Fotó: Urbán Tamás
Ilyen volt a Vörösmary Művelődési Ház “népnevelője”, Nagy Gyula is, aki 1988-1994 között vezette az ország első, és sokáig az egyetlen alternatív klubját a Golgota utcai intézmény pincéjében. A Fekete Lyukat egy munkásfürdő átalakításával hozták létre, és a mai napig rejtély, hogy a hatóságok – beleértve a rendőrkapitányt, illetve a kerültei tanács kulturális osztályát – miért nem gördítettek akadályt a nyíltan lázadó zenekarok koncertjei elé. Ennek ellenére persze elengedhetetlen volt a rendőri jelenlét, amit itt egy egyszemélyes erő volt: Kerti László őrnagy testesítette meg, aki rendszeresen jelen volt, és ezzel a kor szokásainak eleget téve “biztosította a helyszínt”.
A hely az első naptól kezdve szinte mindig telt házzal üzemelt, népszerűségének oka pedig a szabadság eszméjében keresendő, amely a ’80-as években egyáltalán nem volt jelen a mindennapokban. Aki ide eljött, az tényleg úgy érezhette, hogy azt csinál, amit akar. És ez nem csak elméletben, de a gyakorlatban is így volt, aki esetleg többet ivott vagy drogozott a kelleténél, az elalhatott a padlón, mert senkit nem dobtak ki az utcára. Még a Pillangó becenéven elhíresült, arctetoválásáról jól felismerhető Deák Ferencet sem tiltották ki, amikor ellopta a hely archív felvételeit, mondván, hogy “hova máshová engednék be”. A hely egyébként divatbemutatóknak, betiltott filmeket játszó filmklubnak, kiállításoknak illetve színházi előadásoknak is helyet adott.
Nehéz megmondani, hogy pontosan kik alkották a klub közönségét, a törzsvendégek között punkok, rockerek, sátánisták, skinheadek, illetve tehetősebb értelmiségiek egyaránt voltak, akik a legtöbb esetben békében (és gyakran egyetértésben) szórakoztak egymás mellett. Konfliktusok persze voltak: a skinheadek egy idő után már annyi balhét cisnáltak, hogy őket kitiltották a helyről. Ez azért fontos, mert a korszak szubkultúrái főleg az ő történetükön keresztül követhetőek le, hiszen az állambiztonság e csoportosulás iránti komoly érdeklődése miatt róluk maradt fent a legtöbb levéltári feljegyzés.
A Fekete Lyuk 1994-es bezárásával kapcsolatban sok kérdés merül fel: hivatalosan az él a népi emlékezetben, hogy egy késelés (két fiatal összeveszett egy lányon) vágta ki a biztosítékot a hatóságoknál, de az is lehet, hogy egész más dolgok állnak a háttérben, péládul a Vörösmarty Művelődési Ház igazgatója, akivel sajnos összerúgta a port a klub vezetősége. Bizonyíték persze nincs.
A Rolling Stone Magazine által egykor az év helyének választott Fekete Lyuk rossz híre ellenére mai napig jelentős, mert észrevétlenül, tudat alatt forradalmat csinált. A folyamat, amit elindított – szintén észrevétlenül – a mai napig is zajlik, bár manapság a felszín felett a belváros romkocsmáiban és más alternatív közösségi tereken csinálnak a budapesti fiatalok kultúrforradalmat úgy, hogy valószínűleg nem is tudnak róla.

A témában Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató tartott előadást a Budapest Pontban április 15-én.