Eleget áradoztunk már a Belvárosi Piac „food court” küldetéséről, jelenéről és a street food úttöréséről, most inkább önmagában a legújabb szereplőt méltatnánk. Az Arany Kaviár csapata is úgy döntött, hogy a már megkedvelt éttermük mellé egy lazább „fast food” helyet nyitnak, a pesti oldalon. Természetesen ugyanúgy tradicionális ízekkel, csak nem a klasszikus éttermi hangulattal. A MoszkvaTérben jártunk, kvaszt ittunk, kijevi csirkét ettünk.

Az első „telepes” Bíró Lajos volt, aki a Bock Bisztró csúcsgasztronómiája mellé a Séf utcájával, majd a Buja Disznóval mutatta meg, hogy gyorsan ebédelni készülő irodisták is jóllakhatnak egyszerűbb, kevésbé szofisztikált ételekkel, ám továbbra is csúcsminőséggel. Ez a formula szerencsére bejött, s mostantól már Nyíri Szása csodás orosz fogásai is elérhetőek a piac felső emeletén. MoszkvaTér (MoszkvaTéЯ) névre hallgat az egység, ezzel betöltve egy tátongó űrt (teret), amit a budapestiek úgy próbálnak orvosolni, hogy a Széll Kálmánt továbbra is Moszkvaként emlegetik. Tehát a névadás eleve jópofa, az egykori Moszkva Tér Bisztróval pedig bizonyára senki sem fogja összekeverni, hiszen a Belvárosi Piacon nincs csocsó, viszont van helyette zseniális orosz konyha.

Az üzlethelyiség hasonlóan néz ki, mint a többi, mind méretre, mind kivitelezésében: bent a konyha, a pult, néhány asztal és a hely előtt a további asztalok és két hőgomba, aminek a januári hidegben nagyon lehet örülni. A logóban egy medve is van, szerintünk szerethető, az üzlet falán pedig a medve tanításai és jó tanácsai olvashatóak: miből áll az adott étel, hogyan érdemes enni, mire figyeljünk. Különbözik néhány társától a MoszkvaTér, abban főleg, hogy a helyszínen készül minden. Vagyis nincs olyan, hogy az Arany Kaviár konyháján esetleg lefőznek valamit, és aztán a MoszkvaTér pultja mögött tökéletesítik. Itt tehát minden helyben készül.

És hogy mi is az a minden? Például az óriási adag levesek: a szoljanka és a borscs (1200 forint). Ezek a gazdag levesek tartalmuknál fogva akár főzelékek is lehetnének. Ízesek és gőzölögnek, viszont azt vettük észre, hogy a tűzforró után következő szakaszban a legfinomabbak. Úgy jött ki igazán a cékla és az olajbogyó íze. Kóstoltunk mellé húsos pelmenyit (1600 forint) is, ami szintén szupernek bizonyult, ráadásul adagra sem volt apró.

A pult felett intést olvashatunk arról, hogy miként érdemes enni az igazi (!) kijevi csirkemellet (2100 forint). Óvatosan vágva, hogy ne fröccsenjen ki belőle a friss, folyós, fűszerekkel turbózott vaj. Inkább csak csurgassuk a krumplipürére, és úgy fogyasszuk, ne nagy elánnal vágva. Eleve csodaszép volt a tálalás, el is gondolkodtunk, hogy hiába "csak" street food / fast food, bizony tényleg gyönyörű tálalást kaptunk. Az igényesség itt is utat tör magának. Természetesen az íz is nagyszerű volt. Utolsó tételünk a csibureki, ami sült hússal töltött lepényt jelent, olajban kisütve, paprikamártogatóssal. Kívül roppan, belül omlik, nagyon jól működik paprikába tunkolva. Kísérőnek jöhet egy finom kvasz, de természetesen vodkát és pezsgőt is rendelhetünk – nem hazudtolták meg magukat, szerintünk jó geg a gyorskonyha ellenére elegáns pezsgővel kínálni a vendégeket. Sőt, hamarosan kaviárt is lehet vásárolni náluk, szóval összeáll a teljes kép. Kivételes minőség, autentikus ízek, jó hangulat, oroszosan.

A hely február első szombatján különleges programmal készül: kaviáros-pezsgős-blinis cári reggelivel, hogy méltóképp induljon a hétvége. Jó ötlet, s a kóstolt finomságok tükrében nem szívesen hagynánk ki mi sem. Elég menőnek ígérkezik az a program, ahol a piac találkozik a luxus ízeivel.