Élmény

Az Egyetemi Könyvtár, ahogy még nem láttad

Fotó : Juhász Norbert - We Love Budapest
major, kávé

A város szívében, a Ferenciek tere 6. szám alatt találjuk az Eötvös Loránd Tudományegyetem 19. századi könyvtárépületét. Az első, folyamatosan működő magyar egyetemi könyvtár – vagyis latinul Bibliotheca Universitatis – igazi könyvritkaságoknak ad otthont. Cikkünkben bemutatjuk az intézmény történetét, a frissen felújított olvasótermet, az igazgatói szobát, a restaurátorműhelyt és a kupola rejtelmeit is!

A könyvtár története
ELTE Egyetemi Könyvtár
  • 1053 Budapest, Ferenciek tere 6.
Jóllehet a jelenlegi épület a 19. századból származik, a könyvtár alapításának története ennél jóval korábbra, egészen a 16. századra nyúlik vissza. A nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékáját Oláh Miklós esztergomi érsek alapította 1561-ben, vagyis a könyvtár maga még az 1635-ben Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemnél is korábban jött létre.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Hazánk legrégebben működő felsőoktatási intézménye a jezsuita rend működési jogának megszüntetése után állami kézbe került, majd 1777-ben Budára költözött. A Várból tíz évvel később, 1784-ben Pestre, a Barátok terén – a mai Ferenciek terén – álló ferences zárda mellé telepedett át. Ide került a feloszlatott szerzetesrendektől származó hatalmas könyvmennyiség, tovább erősítve a mai könyvtár alapjait.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A könyvtárat a hazai szellemi élet olyan nagyságai vezették, mint Pray György jezsuita szerzetes, történetíró, Fejér György teológiai doktor, prépost-kanonok, Toldy Ferenc irodalomtörténész és Szilágyi Sándor történész. A könyvtár első őre – ahogy ezt a főlépcsőházban emléktábla is tanúsítja – Reguly Antal nyelvész volt, egy évszázaddal később pedig többek között Bibó István is dolgozott itt. A rövid névsor jól mutatja, hogy az Egyetemi Könyvtár egy komoly tradíciókkal rendelkező tudományos intézmény.
Otthon a Ferenciek terén
Az 1876-ban elkészült eklektikus könyvtár Skalnitzky Antal és ifjabb Koch Henrik tervei szerint épült föl. A kétemeletes, belső udvaros épület jellegzetes része a saroktorony és a fölötte található, színes kupola, melynek hamarosan a belsejébe is belépünk, megcsodálva a szerkezetét. A főhomlokzat meghatározó eleme az olvasóterem tekintélyes méretű ablakai felett látható timpanon, benne Lotz Károly tervei alapján faragott címerrel és géniuszokkal.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Feltűnő a felső ablaksor alatti, fekete alapon fehér sgrafitto (vakolatkarcolásos technikával készült alkotás), melynek terveit Than Mór készítette, de történelmi személyek, tudósok arcmásait és mitológiai alakokat is fölfedezhetünk a homlokzaton.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A különleges technikával az előcsarnokba lépve is találkozhatunk. Az oszlopcsarnok oldalfalait Lotz Károly tervei szerint készült lunetták (kör alakú falmezők) díszítik. Az ókori gondolkodók arcmását – a Medici-sírok mintájára – egy férfi- és egy női akt veszi körül.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Az előcsarnokból a barokkos elvek mentén épült, neoreneszánsz díszítésű főlépcsőházba jutunk, amelynek fordulójában egy 16. századi márvány Pietà-relief látható.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Az emeletre érve beléphetünk a több mint kétszáz négyzetméter alapterületű olvasóterembe.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A klasszikus, karzatos teremkönyvtár a fölötte található kettős üvegtetőn keresztül természetes megvilágítást kap.
A tágas terem falain és mennyezetén Lotz Károly freskói láthatóak: a különböző nőalakok a tudományokat és a művészeteket szimbolizálják.
Rejtett kincsek: az igazgatói szoba, a különös kupola és a restaurátorok műhelye
Eddig olyan helyeken jártunk, ahová olvasójegy birtokában bármelyik egyetemista „betévedhet” – a többi terület jórészt csak különleges napokon nyílik meg a látogatók előtt.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Az igazgatói szobát a kupola alatti saroktoronyban találjuk. A falakon a korábbi igazgatók arcképei, az épület eredeti, kézzel festett látványterve és egy gyönyörű szőnyeg.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A tárolókban a könyvritkaságok másolatai, egy kis könyvtártörténeti kiállítás látható. Az intarziás szekrény mellett hatalmas, korabeli íróasztal vonzza a tekintetet.
A kisebbik lépcsőházban található, nagyjából vállszélességű lift segítségével érjük el a padlásteret. Megcsodáljuk a kupola szerkezetét, kinézünk a Centrál Kávéházra és a háztetőkre.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Néhány furcsa tárgyra is akadunk: néhány évvel ezelőtt Lábass Endre író, festő- és fotóművész rendezte be itt „sasfészkét”. Az itteniek elmondása alapján órákat töltött fent elmélkedéssel és alkotással.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Mint Kálóczi Katalin főigazgató asszony elmondta, nagyon szeretnék felújítani a gyönyörű padlást és a kupolateret, utóbbiban akár galériát is el tud képzelni. Mi csak annyit mondhatunk: tetszik az ötlet!
Végül a restaurátorok műhelyébe nézünk be. A különösen szép és ritka szakma képviselőinek az elmúlt évszázadok pora, az ázásokból eredő penész és újabban a vandál tolvajok adnak sok munkát. Utóbbiak körében különösen az atlaszok ábrázolásai népszerűek, de a 15–16. századi nyomtatványokat is őrző könyvtárban a humanista írók munkáit, filozófiai, egyház- és vallástörténeti, történelmi műveket is szép számmal megtaláljuk.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A könyvek új borítóját egy 19. századból származó, azóta is hibátlanul működő géppel vágják formára. A felhullámosodott lapokat prés segítségével egyenesítik ki, a hiányzó lapszéleket pedig papírpép segítségével pótolják a szakértő kezek. A szakma minden fortélyát ismerő restaurátor néhány jellemző öltést is mutat a kedvünkért, amellyel régen a könyveket fűzték.
A könyveket manapság a tartósabb fűzés helyett elsősorban ragasztják. Ennek a minősége igen változó, a jobb kiadók időtállóbb anyagokkal dolgoznak, de valószínűleg nem mondunk újdonságot, hogy vannak kötetek, amelyek egy-két nyitás után szétesnek. A műhelyben – és az egész intézményben – azért tevékenykednek, hogy ez ne így legyen, és a tudás fennmaradjon. Ezen dolgoznak ötszáz éve.