Tizenöt év folyamatos zenélés után a nyár végén határozatlan időre felfüggeszti működését Magyarország legnépszerűbb extrém/prog-metál hatosfogata, a Subscribe. A legendásan energikus koncertzenekar három budapesti (két A38-as és egy Budapest Parkos) és számos vidéki koncertet ad még a visszavonulása előtt, mi pedig végigpörgettük a zenekar klasszikusokban finoman szólva is bővelkedő diszkográfiáját és kiválasztottuk a kedvenceinket.

USEheR Friendly
A második Subscribe-lemez (Stuck Progress To Moon) legfunkybb tétele, flamenco-gitározásba csomagolt oldalláncos súlymetál, mintha kasztanyettákkal próbálnánk torkot metszeni. A The Dilinger Escape Plan és Mike Patton szentségtelen nászának egyik legbulisabb gyermeke.

Crowd Of The Nobodies
Mielőtt a metalcore szitokszó lett volna, a Subscribe még összerakott egy magyar gyöngyszemet. Terpeszben állós, derékból bólogatós koncertkedvenc, amiben még csak felsejlik a későbbi lemezek djentbe hajló, eszeveszett témahalmozása.

Bitter Boundary
Hibátlan, ötletes, ihletett – dobálózhatnánk a szavakkal, és teljesen megérdemelten, ugyanis a dal előtt talán még a Queen is fejet hajtana. Pátoszos rockdal, üvöltés, zongora, metálos szögelés, gyerekkórus, egy csipetnyi gospel, belepréselve öt percbe úgy, hogy a vége nem szétfutó ötletek gyűjteménye? A Subscribenak sikerült istentiszteletet tartani a mosh közepén.

Anxiety Found Shape In Contradictions (Act I. The Fall Mercia)
A dal szövegét Csongor Bálint helyett Tilk Máté írta: egy Merciában (a X. századig létező angol tartomány) zajló fiktív királydrámát mesél el, amihez tökéletesen illik a – zenekarhoz képest – hangsúlyosabb billentyű és a hosszabb (nyolc perces) terjedelem. A progresszív metálos hatások keverednek a Dungeons & Dragons-hatásokkal, az eredmény azonban meggyőző. A kísérlet (most is) sikeres volt.

Kölyköd voltam (Edda Cover)
Az MTV Icons felkérésére készített feldolgozás kicsit olyan, mintha Tom Morello lenne a Skindred-frontembere: brutálisan bemozdító ragga metál, izmos gitárral és breakdownokkal. A szöveg pedig semmit sem vesztett a hitelességéből; nem csoda, hogy a zenekar még a Petőfi Csarnokban is előadta, Pataki Atilláékkal.

The Devil Take The Hindmost
Szintén az első lemezről, megcserélve a megszokott, visszafogott verze-hangos refrént, itt a két ismétlés között tépi le a zenekar az arcunkat a masszív gitárzúzással és a legszebb mészárszéki napokat felidéző énekkel. Olyan erővel túrja be magát a hallójáratokba – nem kis részben a dallamos kiállásoknak is -, hogy aki nem üvölti majd a búcsúkoncerteken teli torokból, azt jobb is, ha elnyeli a mosh.

Gazing
A negyedik album (This Moment Will Soon Be Gone) nyitószáma, a zenekar történetének talán legjobb gitárszólója, a hatásokat (Protest The Hero, Coheed And Cambria, stb.) büszkén vállaló, djentes hullámvasút, precízen kigondolt váltásokkal, mint egy jól bevitt kombósorozat.

Between Heaven And Her
A Protest The Hero helyett The Porcupine Tree- és Mastodon-hatások, a zenekarhoz képest meglepően higgadt, mondhatni meditatív dal, amiben ugyan van torzított gitár és némi vért leengednek az énekesek a torkukon, mégsem kimondott koncertkedvenc, inkább a zenekarban rejtőző potenciál zenei leképzése.

Highfly
Szokásos, energiától szétpattanó Subscribe-habarcs, ami ugyan még nem annyira tökéletesen kimatekozott, mint a későbbi albumukon, számunkra nem egy koncert csúcspontját jelentette már.

Álomtégla
Ha van MR2-pozitív metálsláger, akkor ez az; a billentyűk rengeteget dobnak a számon, az első magyar nyelvű Subscribe-szöveg pedig, bár határozottan merít a magyar alternatív dalszerzői örökségből, bőven vállalható. Akusztikusan még jobb is talán, de mi azért a Bookmarkson található eredetit is nagyon szeretjük.

Tépj függönyt A harmadik után a negyedik lemezre is jutott egy magyar nyelvű szám, ráadásul mindkettőről hasonló dolgok mondhatók el – bár talán ez utóbbi annyira nem instant sláger, mint az Álomtégla.
Weight Of Oneness Nem csak az egyedüllétnek, ennek a számnak is súlya van. Nem is kicsi.

Parable
Kíméletes és kellemes, mint egy ütvefúrós koponyalékelés, avagy vegytiszta hardcore-darálás Subscribe módra, a The Dilinger Escape Plan legőrültebb pillanatait idézve.
Gay Rodeo A dal címe abszolút előrevetíti, mit hallunk majd: homoszexualitással flörtölő, a Pannonia Allstars Ska Orchestra fúvósaival megtoldott, egészen elképesztő stílus és identitásgyakorlat.
The Trice Hiába a negyedik album talán legvisszafogottabb tétele, a tagok nem tudták megtagadni önmagukat és olyan káoszmetálos őrjöngéseket pakoltak a dallamosabb/nyugodtabb részek közé, hogy egy kevésbé felkészültebb hallgatót borítékolhatóan úgy fog érni, mintha nyakmasszázs közben belénk állítanának egy jégcsákányt.

A zenekar február huszonhetedikei A38-as búcsúkoncertjére már minden jegy elkelt, a március elsejire még kaphatók, korlátozott számban.