“Aki érzi, aki látja, aki tudja, aki vágja” - azokat kell megkérdezni a városról. És bár vannak olyan zenekarok, akiknél nem esik nehezünkre arcokat társítani a hangokhoz, mégsem rohanhatunk oda a tagokhoz például a Gozsdu Manóban, hogy rákérdezzünk mindenre, ami épp foglalkoztat minket egy-egy számmal kapcsolatban. Vagy mégis? Mindenesetre beszélgettünk egyet az Esti Kornél zenekar két tagjával, hogy aztán veletek is megosszuk többek közt az is, hogyan fest Budapest a színpadról.

We Love Budapest : Áprilisban megjelent az Esti Kornél új lemeze. Meséljetek kicsit ennek az előzményeiről!



Ágoston: Talán a legfontosabb, hogy másfél éve volt egy változás, Bodor Áron (énekes, billentyűs) és régi jó barátunk, Horváth Kristóf (gitár) érkeztek a zenekarba.

Kristóf : Mivel az előző énekes, Pisti egyszerre énekelt, gitározott és szintizett, így a feladat komplex volt, kellettünk rá ketten. Jelenleg három teljes értékű gitáros van a zenekarban, ez a hangzás pedig az új számoknál nagyon jól beépült az összhatásba. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet mondani, de az Esti Kornélnak talán már védjegye lett, hogy ennyi gitár van. Arra persze ügyelni kell, hogy ez ne legyen túl sok.

Ágoston : Pontosan, ha három gitár zúz, mint az állat, akkor az nagyon be tud sűrűsödni, és nem érvényesül jól a zenében. A próbákon egészen pontosan ki kell találni a szólamokat.
WLB: Ez egy ideális felállás, vagy a fejetekben van már egy még ideálisabb?

Ágoston: Ez most az. Majd persze alakul, de most jól érezzük magunkat a bőrünkben.

WLB : Az elmúlt másfél évben hogyan változott a zenekar népszerűsége?

Kristóf : Egy frontember nagyon meghatározza a zenekar karakterét, így az elején a közönség nem nagyon tudta hova tenni ezt az egészet. Vannak, akik lemorzsolódtak, sok ember viszont ebben az időszakban ismerte meg a zenekart. Úgy érezzük, hogy ez most kiegyenlítődött. Túl vagyunk azon az időszakon, amikor azon kellett gondolkodni, hogy egy-egy koncerten miért voltak kevesebben, milyen kommentek érkeznek. Az új lemezről nagyon jó visszajelzések jöttek.

WLB
: Hogy emlékeztek vissza az áthangolódás, összerázódás időszakára?

Ágoston: Nem éreztem izzadságosnak. Sőt, valamiért a zenei kreativitásomat most jobban sikerült kibontakoztatni, mint eddig. Igyekeztem magam odatenni, hogy megmutathassuk, ez így is működik.

Kristóf : Természetes folyamat volt. Áronnal mintha egy olyan vakrandin találkoztunk volna, aminek valami egészen meglepő módon szerencsés a végkimenetele. Nagyon hamar beilleszkedett, az pedig, hogy a lemez összeáll-e egyáltalán, nem is volt kérdés, alakult teljesen magától értetődően. A Ne félj remek lenyomata annak, hogy milyen most a zenekar.

WLB: Milyen is?


Ágoston: Nekem több ismerősöm mondta, hogy kicsit melankolikusabb, beborultabb lett ez a lemez. Ezzel viszont nem értek egyet, mert eddig sem volt egy vidámkodó zenekar az Esti Kornél. Lehet, hogy kicsit több a lírai szám, de szerintem nem depisebb, mint eddig.

Kristóf : A lemez

hangulatában vagy a dalokban nincsen semmilyen matek, vagy nagy megfejtés. Az, hogy zeneileg, vagy szövegileg mi jön, összhangban van egyrészt velünk, másrészt reflektál olyan dolgokra, amik érintik, foglalkoztatják az embereket, minket.

WLB :
Azért ez csak elsőre tűnik dinamikus témaválasztásnak, valójában univerzális dolgokat jelöl. Ha egyszerűsíteni kell, mi az Esti Kornél fő karaktere?

Kristóf: Tudnak vele könnyedén azonosulni az emberek. Egy olyan gondolatot vagy érzést mutatnak a dalok, amivel az emberek találkoznak, amiben élnek, ami ismerős lehet számukra.

WLB: Azonosulni fiatalként, budapestiként vagy magyarként?


Ágoston: A zenekar magja Mezőtúrról származik, úgyhogy semmiképpen nem kizárólagosak az urbánus témák. Univerzálisabb témákról szólnak a számok.

Kristóf : És nyilván ehhez akaratlanul is társul egy generációs életérzés is, ami kikerülhetetlen, ha fiatalok énekelnek a saját valós érzéseikről, gondolataikról.
WLB:
Ezt tükrözi a színpadról látott kép is, a korosztályt tekintve?



Ágoston: Sok gimissel találkozunk koncerten, és nekem az a tapasztalatom, hogy főleg olyanok, akiknek közük van az irodalomhoz és nyitottak a művészetek irányába.

Kristóf: A tinik és a fiatalok többségben vannak a koncerteken, de azért nem kizárólagosan ők alkotják a közönséget.

Ágoston : Ehhez az is hozzátartozik…
Kristóf: Hogy te is 21 éves vagy..

Ágoston: Nem, hanem hogy bár a visszajelzésekből tudjuk, hogy az idősebb korosztály is hallgat minket, ők azért nem járnak el annyira koncertekre.

WLB :
Mi az Esti Kornél tippje kezdő magyar zenekaroknak?

Kristóf: Én azt tudom, mi hogyan működünk. Szimplán annyi, hogy szeretjük, amit csinálunk. És mindent, ami ezzel jár. Az, hogy mindezt az emberek is szeretik, az nagyon jó motiváció és továbbvisz minket. Vannak felfutások, amikor felülről is jobban támogatják a könnyűzenét, és van, amikor kevésbé, de azt hiszem, nem is ez a lényeg.

Ágoston : Fura dolog ez, mert például ha kevesen vannak egy koncerten, akkor az nagyon rossz érzés. Azt jelenti, hogy nincs a zenekar iránt érdeklődés.

Kristóf : Szerintem ez már inkább egy lenyomata annak, hogy a magyar környezet, hogyan reagál a könnyűzenére. Ez egy kicsit komplexebb történet annál, hogy milyen a zenénk és hogy emiatt hányan vannak a koncerten.

WLB
: Ti milyen magyar zenekarokat hallgattok?

Kristóf: Óriás, Qualitons, Elefánt, Halott pénz, és a többiek. Sokat!

Ágoston: Ha dzsessz, akkor Smárton trió, de én is nagyon szeretem az Óriást!
WLB: Népszerűség tekintetében van Budapest vidék felosztás?

Ágoston: A vidék az nagyjából két részre osztható: kelet és nyugat. Mezőtúr és vonzáskörzete, Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Szolnok, Miskolc mindig is erős volt. Nyugatra körülbelül három év után jutottunk el először, így ott még lehet hova fejlődni.

Kristóf: Még folyamatban van a hódítás. Pest az abszolút központ. Persze van egy tudatos építkezés, ami igazából azt eredményezi, hogy az Esti Kornél nagyjából minden jelentősebb koncerthelyen járt már az országban. Elsőre kevesen vannak, legközelebb már többen, és így tovább, ez egy ilyen törvényszerű folyamat.

WLB : Melyik az a helyszín Budapesten, ahol jó játszani, és minek van számotokra presztízsértéke?



Ágoston: Az A38 azt hiszem, minden magyar zenésznek egy álomsziget.

Kristóf: Bocs, álomhajó.

De igaz. Én nagyon örülök annak is, hogy most az
Akvárium

visszatért, ott volt a lemezbemutató koncertünk. A Gozsdu Manót is szeretjük, ott az a szuper, hogy olyan közel vagy a közönséghez, együtt izzadtok.WLB: Mi rossz ebben a városban?
Kristóf: Az embereket néha nagyon zárkózottnak látom. És annyi kihasználatlan lehetőség van itt! Bosszantó, hogy ezeket miért nem látják meg többen, illetve miért nem érvényesülhetnek jobban azok, akik viszont igen.

Ágoston : Én is úgy gondolom, hogy hiányzik az egymás iránti bizalom. Másrészt kellenének még közösségi terek, ahol engedik az embereknek, hogy ők alakítsák ki azokat.

WLB :
És zenészként mi nehezíti a dolgotokat?

Ágoston: A hiper rossz infrastruktúra, ami a klubokra jellemző. Valamiért nehezen tudják megoldani azt, hogy a zenészeknek könnyebb legyen.

Kristóf : Ez a szervezésre is vonatkozik, például a berögzött félórás-órás csúszásokra. Az A38-at például olyan szempontból is tisztelem, hogy ha egy koncert 9-re van kiírva, akkor az el is kezdődik pontban.

WLB:
Budapest öt szóban?



Ágoston: Romkocsma, hipszterek, Deák tér, gyros, frusztrált nyugdíjasok.
Kristóf: Gyönyörű, tele van meglepetéssel és nagyon jól érzem magam benne.

WLB: A zenekar többi tagját is jellemzi ez a fajta ragaszkodás a városhoz?

Kristóf: Igen, még arra is, aki nem itt él. Szerintem Pestről nehéz emlékek nélkül elmenni, és általában jó élmények érik itt az embert.


Ágoston: Én ezt vidékiként annyival egészíteném ki, hogy azért meg kell szokni a budapesti miliőt. Eleinte kicsit idegen volt, hogy rohadt nagy, rohadt büdös, senki nem néz a szemembe, és egyáltalán hiányzott a kisvárosi lét. Aztán megismerkedtem a jó emberekkel, jó helyekkel, lettek kedvenc BKV járataim, lett saját Budapestem.


Kristóf: Ami mindannyiunknál megvan Pesttel kapcsolatban az az, hogy van választási lehetőséged, de vannak olyan kis gócpontok, ahol tudod, hogy ha elmész, akkor ott történni fog valami.

WLB:
Kedvenc helyek?

Ágoston: Az én kedvencem a Café Colombo, illetve az már Mr. & Mrs Columbo, és épp elköltözött a Szarvas térre. Abból a sörgyárból hozzák a söröket, ahol a Hrabal regény, a Sörgyári Capriccio játszódik!

Kristóf: Próbálok kicsit kintebbit választani a sok favorit közül.. A Sas-hegy nagyon jó!

WLB:
Mi az első dolog, ami Budapesttel kapcsolatban eszetekbe jut?

Ágoston: Az első az nekem Cseh Tamás, a másik egy olyan valaki, aki romkocsmába jár, szakálla van, fröccsöt iszik, biciklizik, zöld...
Kristóf: És tekert cigit szív. Nekem az jut eszembe, hogy elképesztően sok bénasága és kihasználatlansága van, mégis bárki, aki eljön ide, az valahogy rákattan. Van egy olyan kisugárzása, ami egyedülálló a világon.

Esti Kornél
Facebook
A Ne félj almbum pedig letölthető:
az Amazonról, a Deezerről, a Spotifyról, az iTunesról éa a Google Playről!