Hamarosan elkészülA 4-es metró lassan elkészülni látszik: állítólag a budai oldal már kulcsra kész, a Duna jobb partján azonban még fel-felbőgnek a flexek és a fúrók, hiszen a munkások az utolsó simításokat végzik. Egyelőre nem sok budapestinek volt lehetősége arra, hogy megnézze az új állomásokat, amelyeknek egyébként kinézet és hangulat szempontjából semmi közük nem lesz a többi vonalhoz.
Kálvin térTúránkat a Kálvin téri állomáson kezdtük, ahol némi lépcsőzés után egy monumentális csarnokba érkeztünk, ami leginkább a Gyűrűk Urából ismert Mória bányáira emlékeztetett. Ami a méreteken kívül először feltűnt, az a mérnöki pontossággal, reflektorokkal bevilágított szürkeség, illetve a dizájn teljes hiánya volt, amelyet furcsa módon mégis izgalmassá tettek a fejünk felett lévő, lábszárcsontokra emlékeztető betongerendák. Felmerült a kérdés, hogy vajon terveznek-e még festést, vagy valami különleges dekort, de erre nemleges választ kaptunk. Az új, 80 méteres, középperonos metróállomás lényege, hogy a formák önmaguk erejéből tegyék érdekessé a teret, amit majd a napi szinten itt áthaladó több tízezer embernek kell megtöltenie élettel és funkcióval. A számok tekintetében a következőképpen néz ki az állomás: a teljes hossza 83 méter, ebből a peron 80 méter, a mozgólépcsők száma 11, liftekből pedig 1 darab van.
Egy szintel feljebb, az aluljáró szint ehhez képest viszont színes. A falakat pszichedelikus mozaik díszíti, amelyben el van rejtve egy egyáltalán oda nem illő, Pacmanre hajazó pixelpolip, illetve egy rakás, szintén mozaikba rejtett hangjegy, amelyek együtt Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus c. oratóriumát alkotják.
A monumentalitás egyébként az összes állomásra jellemző lesz. Ez részben a hihetetlenül hosszú peronoknak köszönhető, másrészt egy egészen egyedi építési technikának, ami nem mellékesen lényegesen olcsóbbá is tette a beruházást. Ennek lényege, hogy miközben a fúrópajzs a Dűne homokférgéhez hasonlóan kúszott a mélyben, addig óriási állomásdobozokat ástak a földbe, amelyeket aztán nem építettek be.
Fővám térA metróra ezúttal nem szálltunk fel, gyalog kellett megtenni a néhány perces utat a Fővámtéri állomásra, ahol szintén nem várt formákkal és méretekkel találkoztunk. A szürkeség itt is megmaradt domináns szerepben, de ettől függetlenül magasztossá tette az élményt a mintegy 40 méter magasról bezuhanó napfény, amely több helyen is megtört a rendezetlenül feszülő betongerendákon. Ez az egyhangúságot letisztultsággá változtatja. Az állomás itt 86 méter hosszú, ebből a peron 80 méter, a mozgólépcsők száma 4 + 4, de a teljes akadálymentesítés szempontjából 2 lift is igénybe vehető.
Ennél az állomásnál különlegességnek számítanak még a peron szintjén látható, egyszínű mozaikból kirakott falak, és a csúnyácska, pókhálóra emlékeztető (de kényelmes) műanyag székek, amelyek kinézetre valami érthetetlen kortárs művészeti kiállítás irányába mutatnak. Ez elmondható a metró földönkívüli űrhajóra emlékeztető, felszíni üvegbejáratáról is.
A 4-es metró állomásai egyébként mind teljesen egyediek lesznek, tehát ha egyszer az ember megszokja őket, akkor nem kell majd többé figyelni a kiírásokat, mert teljesen egyértelmű lesz, merre járunk éppen.
Különböző tematikus túrákra regisztrálni lehet a Hosszúlépés oldalán.
