A Hosszúlépés különleges túrái a Design Hét keretein belül is folytatódnak, viszont ezúttal együttműködésben a We Love Budapesttel. Ennek apropóján elhatároztuk, hogy megkérdezzük a túravezetőket a sétákról, a városról és terveikről. Az első interjúalanyunk Merker Dávid, aki a metrós túrát és az angol nyelvű street food sétát vezeti.

WLB: Mesélnél egy kicsit a Hosszúlépésről?
Merker Dávid: A Hosszúlépést idén tavasszal indítottuk el, egyik legfontosabb célunk, hogy a lehető legnyitottabbak legyünk, ezért más kezdeményezésekkel kerestük az együttműködést már a kezdetektől, és közösen dolgozunk ki sétákat. A We Love Budapesttel a mostani már a második alkalom lesz, hogy közösen szervezünk programokat. A várost elsősorban díszletnek használjuk, így mesélünk el történeteket, így nálunk nem az épületek a legfontosabbak, hanem az emberi sorsok. Két fajta programunk van: a hagyományos sétáink mellett elindítottuk a gasztrosétákat, ahol az étkezésé a főszerep. Ezek kétórás séták, ahol a gasztronómián keresztül mutatunk be társadalmi és történelmi jelenségeket, majd a végén mindenhol a témához kapcsolódó kóstolóval zárjuk a sétát. Az Egy falat Kínával a Józsevárosi Piacra megyünk, Saly Noémi vezetésével megismerjük a XIX. századi kávéházi kultúrát, Óbudán Krúdy világát, Fűszeres Eszterrel pedig Budapest kóser arcát mutatjuk be és kóstoljuk meg.

WLB: Milyen különlegességekekl készültök a Design Hétre?MD: A We Love Budapesttel együttműködve három sétát szervezünk. Sok szempontból ugyanazt gondoljuk a városról, ezért is szeretünk veletek közös programokat indítani. A Street food sétán az utcai gasztronómia jelenét és múltját mutatjuk be. A Giccstől a Coolig sétán Geréby Zsófi designerrel a Józsefvárosi Piacon bemutatjuk, hogyan hat a divat az ott árult termékekre és fordítva, hogyan merít a populáris kultúrából a haute couture. Budapest életében különleges esemény egy metróépítés, ezért a Mozgó design sétánkon az épülő 4-es metróba látogatunk. Itt arról fogunk beszélni, hogy a designnak és a művészeteknek milyen metszéspontjai vannak a közlekedéssel. Egyébként Budapesten ekkora metróállomások még nem épültek, ezek közül is megnézünk kettőt, és beszélünk arról is, hogy hogyan hat a metró a városrészek az életére. Ezek közül a magyar nyelvű metrós túrán és az angol street foodon találkozhattok velem.

WLB: Volt legemlékezetesebb túrád?
MD:

Több is van, az egyik kedvencem egy újlipótvárosi Aczél György séta volt, ahol az egyik résztvevő megerősítette, hogy amit visszaemlékezésekből és életrajzokból tudhatunk Aczél közvetlenségéről, az igaz, ugyanis ő személyesen is találkozott vele egy boltban, vásárlás közben, és együtt álltak sorba. Nagyon szeretem az ilyen személyes történeteket és érdekességeket, mert ezek építik a sétákat, és akikkel járunk, szinte minden alkalommal sokkal egyedibbé teszik a programjainkat a saját történeteikkel.WLB: MIBEN MÁS EGY MAGYAR ÉS EGY KÜLFÖLDI TÚRA?
MD:

A külföldiek csak annyiban létező kategória, hogy nem magyarok, ezen kívül óriási különbségek vannak egy angol egyetemi tanár és egy ukrán cserediák között, de az is teljesen más kategória, ha valaki csak turistaként érkezik ide, esetleg rokonlátogatóba vagy valamilyen szakmai céllal. A magyarok esetében feltételezhetünk egy közös kulturális hátterret, ami a külöfldieknél nincs meg, ezért a nekik szóló programokat minden esetben személyre szabottan dolgozzuk ki.

WLB: Hogyan készültök fel egy-egy túrára?
MD:

Meghatározó élményem volt külföldi társadalomtudományi tanulmányaim során egy nagy vita arról, hogy hiába kutatnak nagyon fontos témákban, az eredményeik mégsem jutnak el szélesebb közönséghez. Szerintem ezeket úgy kell bemutatni, hogy érdekes és könnyen érthető legyen, hétköznapi módon, nem tudományos nyelven. A túravezetőink mind rendelkeznek szakmai háttérrel, és úgy mondjuk el a séták tartalmát, hogy azt bárki megértse különösebb képzettség nélkül is. Az előkészítés során rengeteget kutatunk. Számtalan forrás van, ezeket “fordítjuk le”, iPadeket is használunk, hogy tudjunk mutatni fényképeket, filmrészleteket. Egyébként pedig sokat könyvtárazunk, szoktunk korabeli újságokat idézni, plakátokat, jegyzőkönyveket. Ilyenkor beköltözünk a könyvtárba, és napokon át olvasunk, hogy találjunk egy jó cikket vagy idézetet.

WLB: Szerinted merre tart Budapest fejlődése?
MD:

Szerintem több irány is van. A most talán legtrendibb romkocsmák alulról építkező kezdeményezésekből nőttek ki, lettek Budapest egyik legérdekesebb jelenségévé.

Szerintem az a jó a romkocsmakultúrában, hogy kreatív. Ha van bőven pénz, azt könnyű elkölteni és csinálni valamit, de ha nincs forrásod, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mit lehet kihozni abból, ami van, és ilyenkor csodálatos dolgok készülnek. Mi is hasonlóan működünk, és szeretnénk, ha a kreativitás itt is meghozná az eredményét.WLB: Melyikek a kedvenc helyeid a városban?
MD:

Nagyon szerettem régen a Sirályt, amíg volt. Most nyáron szerettem a kerteket, például a Kőlevest, kiülni a Hivatal elé, de szeretem a Margitszigetet is, illetve a különböző alternatív színházakat.

WLB: Mit változtatnál Budapesten, ha szuperhős lennél?
MD:

Megnézném, hogy milyen lenne Budapest, ha 100 éve nem fordul egyet Magyarország és a város sorsa, és egy európai metropolisz marad, a Monarchia második legnagyobb városaként. Kíváncsi vagyok, mi történne itt akkor, és mi lenne, ha a századforduló fejlődésének a lendülete nem tört volna meg. Aztán ha tetszene, amit látok, akkor úgy is hagynám.