Mi is viccelődtünk már azzal, hogy Magyarország a 10 millió fotós országa, viszont amikor komolyan beszélünk a dologról, rájövünk, hogy valójában tényleg rengeteg különleges tehetség kattintgat szerte a fővárosban. Cikksorozatunkban fotósokkal és munkásságukkal szeretnénk foglalkozni, első alanyunk pedig még nem ismert, viszont lelkes, és sok van benne. Bemutatjuk Göngy Pétert.
WLB: Mit lehet rólad tudni? Ki vagy te?
Péter:
Göngy Péter vagyok, 36 éves.1999-ben költöztem Budapestre az akkori barátnőmmel, miután lediplomáztam a Miskolci Egyetemen, angol szakon. Mindig is érdekelt a nyelv, mert szerintem van egy jó nyelvkészségem, de soha nem foglalkoztam ezzel.
Jelenleg nem dolgozom, állást keresek. Ez csak azért kell, hogy tudjam finanszírozni a fotózásomat, mert egyébként ezzel akarok foglalkozni.
WLB:
Hogyan kezdtél el fotózni és mivel?
Péter:
A tesóm kompakt Samsung gépén kezdtem el kattintgatni. Onnantól kezdve folyton beszóltak, hogy nem lehet velem utazni meg várost nézni, mert lemaradok.
Utána megtetszett a dolog, és megvettem az első félkomoly gépemet 2010-ben, tehát elég későn kezdtem el ez iránt érdeklődni. Ez a gép egy Olymups E-PL1, kompakt gép, aminek cserélhető az objektíve. A mai napig ezt használom, illetve ha komolyabb megkeresésem van, mint például egy buli vagy esküvő, akkor egy Canon EOS 550-et. De tervben van, hogy veszek új gépet.
WLB:
Tanultál fotózni?
Péter:
Nem. Nézegettem tanfolyamokat, és egyszer, amikor már majdnem rászántam azt a 10 hétvégét, lett egy kis anyagi gondom, ezért nem sikerült.
Szóval magamat tanítom, illetve egy kedves barátommal csináltunk már ilyen kis workshopokat magunk között, amelyek keretén belül egymásnak mondtunk új dolgokat. Oda-vissza jó hatással voltunk egymásra.
WLB:
Mi jellemzi a stílusodat?
Péter:
Ez még kicsit egy ilyen massza nálam, és még nem teljesedet ki a dolog, de már úgy érzem, hogy tudom, mit akarok. Most érzem azt, hogy kezd kialakulni egy saját stílusom, és egyre több ember jelez vissza, hogy jó úton vagyok. Kezdetben ez egy szűk kör volt, de már azért egyre tágabb.
WLB:
Milyen ez a stílus?
Péter:
Valamiféle dokumentarista, paprazzi, urban egyveleg szerintem. Az a célom, hogy az én nézőpontomon keresztül olyan fotókat jelenítsek meg, hogy amikor megnézik, akkor tényleg kicsit azt érezzék, hogy ők is ott vannak, és ha nem is feltétlenüll pont olyan, mint a valóság, azt érezzék, hogy ilyen is tud lenni az adott dolog.
Amikor helyeket fotózok, akkor realisztikusabb vagyok, de tárgyak vagy emberek esetében kicsit “arty-t” is csinálok.
Sokszor van olyan, hogy vagyok valahol, de a végén nem emlékszem az élményre, mert mindent a keresőn keresztül láttam. Volt ismerősöm, aki azt mondta egy képem alapján, hogy ő is ott akar lenni a horvát tengerparton a vihar előtt, és fagyit nyalni éppen. Szeretem, ha minél többen adnak visszajelzéseket, hiszen azok alapján tudom, hogy jó vagy rossz úton járok-e.
Szeretem az olyan fotókat, amikor közhelyesen “elkapod az adott pillanatot”. Akor jó a kép, ha semmi mesterkéltség nincs az egyén gesztusában, aki éppen a természetes közegében van, megjátszás nélkül. Ez kicsit lesifotózás, kicsit nem, de semmiképpen nem beállítgatás.
WLB:
Hogyan látod a budapesti fotósokat, illetve a szakmát?
Péter:
Azt gondolom, hogy nagyon sok fotós van, ami a könnyen hozzáférhető technikának köszönhető. Éppen ezért nagyon tele is van a piac, bár nem kutakodtam, nem ismerem a nagyon széles spektrumot. De nagyon sok jó kép van, és nagyon nehéz érvényesülni. Nekem, mint kezdő fotósnak, akinek vágya, hogy bekerüljön a körbe, mindenképpen valami olyan újat kell csinálnom, hogy felfigyeljenek rám.
WLB:
És mi az újdonság, amit bele tudnál vinni? Péter:
Ez nehéz, mert Budapest egy behatárolt város, megvannak a helyek, ahol érdemes és kell is fotózni. Az, hogy újat találjon az ember, szinte lehetetlen. De napszaktól meg az emberi szemtől is változnak a dolgok. Amit én máshogy csinálok esetleg, az a fűszerezés... Szoktam olyan extrát belevinni a képbe, amit más nem tenne bele. Szeretek a képeknek vintage-retró stílust adni, de csak épp annyira, amennyire kell. Egy kis koptatást szeretek tenni a fotóimra, de úgy, hogy a színek megmaradjanak.WLB: Miket fotóznál le Budapesten a legszívesebben?
Péter:
Terveim között szerepel a
Vidámpark , amikor üres. De szeretem az időutazást, például a
vagy a
Csillaghegyi strandot , ahol az új mellett ott van a régi, és ez kontrasztot ad.
Gyöngy Péter
fotói megtekinthetők a blogján, azaz
itt .
