Fess ki egy romkocsmát! - A Színes Város csoport új projektje

WLB: Kezdjük a sztorival, hátha valaki még nem ismeri. Hogyan született meg a Színes Város?

Péter:

2008-ban Megyeri András fejében született meg az ötlet, aki Ghánában önkénteskedett. Ott látta, hogy a falfestés milyen sokat segíthet az emberek hangulatán. Ekkor megfogant a gondolat, hogy a Vasarely féle “Színes Város” koncepciót esetleg újra lehetne értelmezni itthon is. Aztán 2009-ben kiírták a Norvég Alapnak a pályázatát, amit szerencsére megnyertünk, és tulajdonképpen ebből indult el az egész. A Flórián tér volt az első festésünk 2010 áprillisában, aztán a Városháza Park, utána pedig a Széll Kálmán tér, és így tovább.

WLB: Kibontakozóban van egy új projektetek, ami arról szól, hogy kifestenétek a belvárosi tűzfalakat, romkocsmákat. Miről szól ez pontosan?
Péter:

Amikor elindultunk, akkor ez úgy nézett ki, mintha egy graffitis csapat lennénk, pedig egyáltalán nem erről volt szó, és nagyon sok alkotó keresett meg minket azzal, hogy ők is szeretnének falra festeni, de ebben nem tudtunk nekik igazán segítségükre lenni. Mindig újabb és újabb e-maileket kaptunk referenciákkal, és tavaly elkezdtünk komolyan gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne megteremteni annak a rendszerét, hogy mások is tudjanak csatlakozni. Először idén tudjuk elérni, hogy végre egy bizonyos témát körbejárva alkotások szülessenek, valamint hogy ne csupán egy internetes szavazás döntsön, hanem egy szakmai zsűri. Az a cél, hogy minél több ember pályázzon egy adott dologra, és mindenki, aki ilyennel foglalkozott valaha az beadhassa az ötleteit. Szeretnénk, ha nem csak két-három ember munkái jelennének meg a falakon, mert ők esetleg közel voltak a tűzhöz, hanem újabb és újabb emberek is lehetőséget kapnának.
WLB: Mi alapján döntitek majd el, hogy ki fog festeni?

Péter:

Pont ez volt nekünk is a nagy dilemmánk. Azt gondolom, hogy ha felkérünk egy képzőművészekből, iparművészekből álló zsűrit, amelynek tagjai a szakmájukon belül komoly presztízzsel bírnak, akkor az hiteles lesz. Mi egyedül nem szeretnénk eldönteni ezt, hiszen a négy ember közül, akik tulajdonképpen a SzínesVáros, egyikünk sem művész, itt pedig egyfajta művészeti értékről van szó, és ez alapján kell ennek a versenynek eldőlnie.

Az egésznek pont az az érdekes része, hogy olyanok is kapjanak lehetőséget, akik eddig még nem voltak láthatóak. Szeretnénk, ha nekik nem illegálisan kellene ezt az egészet csinálni, és rendőrök elől menekülni, hanem jó lenne, ha inkább leülnének, terveznének, gondolkodnának, mi pedig mindenhez megszerezzük a szükséges hátteret. A lehetséges szponzorok között vannak magáncégek és állami cégek egyaránt: ott van például a Design Terminál égisze alatt működő Hybridart, és persze a romkocsmák. A Szimpla esetében szerencsénk van, mert mögöttük egy elég stabil támogatási bázis, és kapcsolati háló van.
WLB: Akkor a Szimpla lesz az első romkocsma?

Péter:

Nem. A kezdünk. Először ott próbáltuk ki egyébként anno, hogy mi lenne, ha lenne három terv, és azokra lehetne szavazni. Ez még nem úgy nézett ki, hogy profi alkotóknak egy adott témára kiírtunk valamit, hanem ott összesen három rajzra lehetett pályázni.
De a lényeg itt az, hogy ez most egy folyamat lesz; elindul a Mika, aztán bejelentjük majd a következőt. Az elsőkre egyenként kb. egy hónapot szánunk.


A Szimplánál azért lesz érdekes az egész, mert ott mindenképpen egy nemzetközi pályázatot fogunk csinálni, ahol magyarok és külföldiek is versenyezhetnek. Érdekes lenne, ha például Brazíliából repülne ide valaki, hogy fessen.
WLB: Csak a belvárosra koncentráltok, vagy mentek majd kifelé is?
Péter:

Itt a belvárosban annyira sokan látják ezeket az alkotásokat, hogy kulturális szempontból fejlesztő ereje van egy tűzfalszínesítésnek, és éppen ezért ide könnyebben is találtunk szponzort. Most egyelőre itt kezdjük a belvárosban, és majd innen haladunk tovább.
WLB: Akkor mondhatjuk, hogy a célközönség a romkocsmába járó fiatalabb réteg, illetve a külföldiek?
Péter:

Nem kifejezetten, bár valamilyen szinten van célközönség; még nagyon messze vagyunk attól, hogy ez annyira mainstream legyen, hogy Marika néni Komlón is azt mondja rá, hogy “ ezt ismerem, de aranyosak ezek a gyerekek”. Azt mondom, hogy ezek egyelőre kis lépések, és azzal, hogy már 12 000 négyzetmétert megcsináltunk, sok mindent tettünk, de még messze vagyunk attól, amit el akarunk érni.
WLB: Mit vártok az új projekttől?
Péter:

Azt, hogy mindig jobb és újabb rajzokat kerüljenek fel a falakra. Szeretnénk, ha ezentúl minden verseny alapon működne. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megtaláljuk a tehetséges embereket, mert akkor tud ez az egész fejlődni, és nem attól, ha mindig ugyanazok az emberek dolgoznak.
WLB: Mennyi ideig fog tartani egy festés?
Péter:

Megvalósítós pályázatnak találtuk ki ezeket a projekteket, tehát aki pályázik és megnyeri, annak magának kell az egészet egyedül, vagy csapatban megvalósítania. Persze minden referencia nélkül senkit nem engedünk dolgozni, de kimondottan az a szándék, hogy aki tervez, az a saját tervét csinálja meg, és hogy mennyi ideig tart majd a festés, vagy hogy mennyibe fog kerülni, az a tervtől, és az alkotótól függ.