A görögöktől a tangáig
Az ókorban nagy hagyománya volt a fürdőzésnek, ami a középkorban szinte teljesen feledésbe merült, csak a 18. század vége felé kapott újra nagyobb jelentőséget,
A fürdőkultúra pedig a 19. században
indult be. Újra lettek tehát emberek a vizekben, nekik pedig szükségük volt megfelelő fürdőruhára a tökéletes megjelenéshez. Eleinte a férfiak is hosszú ujjú és lábszárú öltözetet hordtak, később kezdtek el rövidülni a fazonok, majd megjelentek a kétrészes, szoknyaszerűen hosszú pólórésszel kombinált darabok, amelyeket szigorúan a nadrágon kívül kellett viselni, nehogy véletlenül olyan testrész buggyanjon elő, ami megbotránkoztathatja a hölgyeket.
A felsőtestet még a 20-as években is fedni illett, egy korabeli illemtankönyv utasítása szerint
…határozott illetlenség volna, ha a nők és a férfiak közös fürdőhelyén férfiak a felsőtestet is eltakaró fürdőruha helyett csak úszónadrágban jelennének meg.
Az igazi fürdőnadrágok a 30-as években jelentek meg, de ezeket még sokszor egészen mellközépig felhúzták, így nem láttattak sokkal többet az idomokból, mint elődjeik. Még a 40-es években is inkább az egyrészes viselet volt az elfogadott, csak a háborút követően robbant be a rövidebb fürdőnadrág, majd a még kisebb fecskefazon az ismert nyugati fürdőhelyeken.
Az 1950-es években a sportruházatot forradalmasította az elasztán, Joseph Shiversnek, a DuPont vegyészmérnökének találmánya, a szál, amely anélkül nyúlik, majd ugrik vissza eredeti méretére, hogy elformátlanodna. Ennek azonban nem csak a sportolók örültek. Segítségével ugyanis egyre kisebb, testhezállóbb fürdőruhákat lehetett létrehozni, amelyek elterjedésének a 60-as években új lendületet adott a szexuális forradalom. Így érte el a fecske a minimumát, és született meg az 1970-es évekre a férfitanga, amit bizonyos külföldi strandokon egyébként nemcsak akkortájt, de még ma sem engednek viselni. A fecske először Nyugaton sem aratott osztatlan sikert, a Délmagyar 1957-es híradása szerint például egy spanyol strandon is betiltották a fazont, 1961-ben pedig a sydney-i Bondi Beachről is száműzték a ruhadarabot.
A magyar fecske
Ehhez képest rendkívül innovatívnak hat, hogy a magyar strandokat már az 1950-es években elözönlötték a fecskék. Ne örüljünk előre, a jelenségnek semmi köze sem volt a divathoz: a viseletet egyszerűen könnyű volt előállítani, és kevés anyag kellett az elkészítéséhez. Ráadásul az első változatok
ügyesen varázsoltak bármelyik Atlasz-testből percek alatt apatestet.
A koncepció szerint ugyanis a fecske anyaga nem volt rugalmas, és nem gumi, hanem egy egyszerű fehér szalag tartotta a derékon, ami persze mozgás – különösen vízben mozgás – hatására elcsúszott. Így a hátsó részén, a víztől megtelve, pelenkaszerűen lógott, oldalról pedig olyan helyekre is belátást engedett, ahova nem csak a szocialista erkölcs szerint nem ildomos benézni. A legtöbbször kék-fehérben pompázó ruhadarabot középen „elegáns” csík ékítette, ami a szárnyszerűen lebegő oldalsó résszel együtt a magyar narancshoz hasonló hitelességgel idézte fel a víz fölött cikázó fecskéket.
Az alkalmatosság a gyengeségei ellenére is szinte berobbant a szocialista strandokon, nem volt más választása, egyszerűen nem volt más helyette. Olyannyira népszerű lett, hogy a nagyobb fürdőhelyeken bérelni is lehetett. Aki azonban ezt sem tudta megengedni magának, vagy divatozni szeretett volna, az varrhatott például nyakkendőből valami „szépet”. A saját gyártású fürdőruhákat azonban sok helyen tiltották, az ezzel kapcsolatos kőkemény érvelés gerince az volt, hogy amit az ipar gyárt, az felel meg a közízlésnek, az otthon készített apróságok nem, kész, passz.
Magyarországra az első igazi elasztikus anyagból készült fecskék, amelyek az alak hangsúlyozása mellett valóban kényelmi célt is szolgáltak, valószínűleg a külföldi rokonok csomagjaiban érkeztek, de a korszerű darabok igazán széles körben csak a rendszerváltás éveiben terjedtek el. A 2000-es évek közepétől aztán végleg leáldozott a fazonnak, ekkorra ugyanis a külföldi trendek nyomán itthon is divatosak lettek a sosem volt szörföskultúránkhoz visszanyúló, rövidnadrágszerű darabok, amelyek gyakran combközépig, sőt, akár térd alá is érhettek. Ma a fecskével legtöbbször sportuszodákban találkozhatunk, vízilabdások, profi úszok sportruhájaként. A legtöbb férfi pedig a vízpartokon a rövidebb, boxerszerű darabokat részesíti előnyben, fecskét csak elvétve, az idősebb korosztályon látunk. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő a divatvilágban...
Források:
- Molnár-Zolnay Fruzsina: Az első fecske: honnan jött ez a fürdőnadrágtrend?, divany.hu
- Férfi fürdőruha az 1930-as évekből, a Thúry György Múzeum honlapja
- A spanyol strandokon tilos a kétrészes fürdőruha, Délmagyarország, 1953. augusztus 18.
- Félreértés volt a nyíregyházi fecske ügy, Kelet-Magyarország, 1959. június 16.
(Borítókép: Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
