„Ételt ki nem dobunk!” – hangzik a bölcsesség, na de milyen gyakran sikerül ezt betartani? A kicsit megszáradt zsemle, gyanús sajt vagy fonnyadásnak indult répa már a kukában végzi, nem beszélve arról a több tonna élelmiszerről, amelyet a boltok és gyártók dobnak ki, pedig csak épp vesztettek valamennyit frissességükből, esztétikai vonzerejükből. Magyarországon több szervezet is küzd a pazarlás ellen, és menti az élelmiszert azoknak, akik rászorulnak – hozzájuk csatlakozott most négy corvinusos hallgató a Lipóti Pékséggel együttműködve.

Évente átlagosan 100 kilogramm élelmiszert dob ki egy magyar család, az Európai Unióban pedig 88 millió tonna élelmiszert pazarlunk el, melynek értéke körülbelül 143 milliárd euró. A még fogyasztásra alkalmas étel hatalmas segítséget jelentene az éhezőknek, de ha egy üzletvezetőben meg is van a jó szándék, a logisztikai és szervezési problémák gyakran akadályt jelentenek: legtöbbször nem tudják, hova, kinek és hogyan szállítsák a felesleget. A közvetítő szervezetek éppen ezért kulcsfontosságúak, és jó példa az alulról jövő kezdeményezésre annak a négy corvinusos hallgatónak a projektje, akik olyan ügyet szerettek volna felkarolni, amely hosszú távon is fenntartható, önjáró módon működhet.

Az Élelmiszermentés - péksütit vacsorára kezdeményezés keretében kapcsolatba kerültek a Lipóti Pékség egyik franchise partnerével, majd az SOS Krízis Alapítvánnyal, és összekötötték a feleket. Hosszas szervezkedés után november 19-én végre meglett az eredménye a törekvésnek, ekkor sikerült körülbelül 15 kiló élelmiszert, előző napról megmaradt kenyérféléket és süteményeket eljuttatniuk az alapítvány családok számára fenntartott átmeneti otthonába. Eszter, Fruzsi, Máté és Gyula részéről ez egy egyszeri, figyelemfelhívó egyetemi projekt volt, de mivel a pékség üzemeltetője és az alapítvány között végre megköttetett a kapcsolat, a jövőben együttműködhetnek aszerint, milyen gyakran tudják elhozni a megmaradt árut, és milyen gyakran van rá szükség.

Mivel az élelmiszer hamar megromolhat, az ehhez hasonló kicsi, helyi kezdeményezések nagyon fontosak, és szerencsére egyre több akad belőlük.

A Food Not Bombs Budapest egyesület például a piacokat járja, és kidobásra szánt, még fogyasztásra alkalmas zöldségekből és gyümölcsökből készít vegetáriánus és vegán ételeket, hogy szétossza a rászorulók és hajlék nélkül élők számára. A Budapest Bike Maffia is foglalkozik ételmentéssel a vendéglátóhelyekkel, cégekkel, civil felajánlókkal együttműködve, tehát magánemberként is fel lehet keresni őket.

Az ételmentő szervezetek között a 2005 óta működő Magyar Élelmiszerbank Egyesület a legnagyobb és a legismertebb, nekik már közel 100 partnerük van országszerte, köztük a Tesco, Auchan, Coop, akikkel együttműködésben az áruházakból napi szinten mentik az élelmiszereket, és több mint 300 ezer nélkülözőt érnek el a gyártók és kereskedők által felajánlott élelmiszerfelesleggel.

Ők áruházakban, gyárakban és feldolgozóüzemekben feleslegessé vált és megsemmisítés előtt álló élelmiszereket szállítanak el karitatív szervezetekhez és önkormányzati intézményekhez.

Bár távol állunk a francia rendszertől, ahol törvénnyel kötelezik az áruházakat arra, hogy a maradékot eljuttassák a rászorulóknak, minden ilyen kezdeményezés hatalmas segítséget jelenthet az éhezőknek.