Mi is leírtuk már sokszor, hogy nem véletlenül járnak ide a külföldi filmesek forgatni. Az egy dolog, hogy nem vagyunk drágák nekik, és hogy technikailag meg szakemberek terén is hozzuk, amit kell, ezt a környéken mások is tudják. De azt viszonylag kevés nagyváros tudja, amit Budapest: térben és időben bejárni vele a világot. Volt már Moszkva a szocializmusban, Párizs a XVIII. században, de mediterrán hangulatú sarkokat is bőven találni. És akkor sem vetődnénk árnyékra, ha ókori vagy keleti, távol-keleti helyszínt keresnénk.
Amszterdami színek
Zuglóban, a Gizella utca és a Hungária körút között találjuk ezt a hangulatos, apró házacskákból álló zsákutcát, ami az épületek verőfényes színessége miatt juttatja eszünkbe a holland fővárost, de nemcsak azt, hanem skandináv városokat, sőt még az angol sorházakat is. Utóbbiakat nem véletlenül. Amikor a múlt század közepén a Deutsch család két tagja, Deutsch Lipótné (született Winter Júlia) meg Vázsonyi Jenőné (született Deutsch Zelma) a tulajdonukban lévő földterületre egy lakótelepet álmodtak meg, a minta Nagy-Britannia sorházai voltak. Sajnos a tervező és az egyik befektető hirtelen halála meg a vészesen fogyó pénz, majd a II. világháború miatt a terv meghiúsult, de egy csonka utca megmaradt nekünk pár házzal – és az amszterdami hangulattal.
Keleti kényelem
A Kelet és a Távol-Kelet több helyen is felbukkan a városban. Ezek közül a törökös hangulat nem véletlen, mégiscsak 150 évig voltunk része a török hódoltságnak. Ott van például egyik-másik fürdőnk, például a Rudas mélye, ami eleve törökfürdő néven fut. A legjellemzőbb viszont Budapest egyik kedvenc randihelyszíne, a Gül Baba türbéje, amivel ha a múltba nem utazunk is vissza, de egy kis szelet Törökországot biztosan kapunk. Aztán ott van a neves műgyűjtőről, Japán és Kína szerelmeséről, Hopp Ferencről elnevezett múzeum, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, melynek kertjében – kis túlzással – ott a teljes kontinens, összefoglalása a Keletnek. A Zuglóban található japánkert nevében pedig már benne van, hogy hova is repülhetünk el, ha teszünk itt egy sétát.
Mediterrán hangulatok
Ha valamit, akkor mediterrán hangulatú részeket biztosan találunk Budapesten, keresni sem kell szinte, miközben a főváros meg az ország egyáltalán nem az. De mi is szeretjük a napsütést, a sok növényt és a teraszokat, nem beszélve a hangulatos terecskékről. Egyébként meg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van olyan városrész is, majdnem egy teljes kerület, amely nagy részben mediterrán, ez pedig Budafok. Girbegurba utcácskák, virágba borult porták, sétára csábító Duna-part és borospincék jellemzik. De ha már a Gül Baba türbéjét említjük, a „budapesti Törökország” felé vezető út is olyan, mint egy mediterrán vidék szűk utcával és macskakővel. És nyugodtan idesorolhatjuk még az óbudai Fő teret is, a Ráday utcát, az Egyetem teret és környékét meg még egyéb más pontjait is a városnak, melyekről egy külön összeállítást is készítettünk egy évvel ezelőtt.
Egy csipetnyi Balkán
A pezsgő-színes, multikulti Balkánt a VIII. kerületben találjuk. Ez maga a Népszínház utca, ami a Blaha Lujza tértől egészen a Teleki térig tart, de még nyugodtan idecsaphatjuk az utca szomszédságában fekvő II. János Pál pápa teret. Van itt pakisztáni étterem, afgán ételbár, török élelmiszerüzlet, magyar kocsma és lengyel képzőművész alapította galéria is, nem beszélve a zenész romákról. Egyébként pedig zajos, mozgalmas és vibráló.
A Monarchia levegője
Az Osztrák–Magyar Monarchia békebeli hangulata köszön vissza néhány részén a fővárosnak, például a galériákkal és dús lombú fákkal teli Falk Miksa utcában, az V. kerületben. Mintha csak Bécs egyik hasonló utcájában járnánk, de persze ez „csak” Budapest. Ahogy aztán kiérünk a végére a Nagykörút felől indulva, a Kossuth téren az illúzió megszűnik, bár olyan véleményt is hallottunk már, mely szerint ez a tér is lehetne Bécsben, vagy, mondjuk, kicsit arrébb a Szabadság tér is.
Egy korty Prága
Ezen a tenyérnyi kis téren ugyan van egy cseh söröző is, ami erősíti ezt a vonalat, de ha nem lenne, akkor is a váratlanul elénk kerülő prágai óvárosi terecskéket juttatja az eszünkbe a Lőrinc pap tér, sőt pár lépéssel feljebb a Mikszáth Kálmán tér is, ahogy a kettőt összekötő Krúdy Gyula utca ezen szakasza is. Ha úgy vesszük, részben ez is a Monarchiára kacsintó hangulatot jelent. De mi most maradjunk csak a cseh fővárosnál, ugyanis határozottan kijelenthetjük: a Palotanegyed e két kis terén hasonlóan jól csúszik a cseh sör, mint ha Prágában kortyolgatnánk.
Olykor ókor
Vannak olyan részei is a városnak, ahol nemcsak földrajzilag utazhatunk máshová Európában, hanem időben is. Például a III. kerületi, a Lajos utca mentén található amfiteátrum ilyen, vagy az Aquincumi Múzeum szintén Óbudán vagy Nagytétényben a Campona Victrix régészeti kiállítóhely. Persze ezeken a helyeken szükség van nem kevés képzelőerőre is, hiszen romok között állva kell magunk elé vizionálni, amint szembejön velünk egy tógás szenátor vagy egy talpig felszerelt légiós.
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
