Az, hogy egy szobor bizarr, nem jelenti azt, hogy mint alkotás rossz, mint amilyen például szegény Sissi a Madách téren. De amikor először megpillantjuk, akkor meghökkent és talán zavarba is hoz. Első körben Pesten kerestünk erre néhány példát, jövő héten pedig Budára megyünk bizarrszobor-mustrára.
Teiresziasz a Kossuth téri metróban
Biztos van, akit már az a tény is meghökkent, hogy szobor van a föld alatt, a Kossuth Lajos téri metró megállójában. Nálunk ez még nem veri ki a biztosítékot, de amikor megpillantjuk a vak jós szobrát, azonnal feltolulnak bennünk a kérdések: miért itt, és miért pont ez? De Oláh Mátyás László 2005-ben felállított szobra kapcsán egyéb talányok is vannak. Például az, hogy hova mutat, miért olyan furán mutat, illetve miért félmeztelen? Utóbbi kérdésre a választ nem tudjuk, de az összes többire igen.
A szobrásznak ez volt a diplomamunkája, és az ülő alak ihletője és mintája a BKV járművein látható, vak utasokat jelölő piktogram volt. De amikor kutyamodellt keresett, egy olyan labradortenyésztőhöz jutott el, aki egyébként a BKV-nál dolgozott. A metróállomást pedig épp akkor újították fel. És így minden össze is állt, a közlekedési vállalat úgy gondolta, kerüljön a Kossuth téri állomásra a szobor. A jós egyébként nem mutat maga elé, hanem eredetileg egy botot tartott a kezében, ám azt többször ellopták onnan, majd egészen 2013-ig pótolták, ezt követően viszont már nem. Így tényleg olyan, mintha irányt jelölne ki, pedig csak a bot hiányzik a kezéből.
Fülfalka a Városligetben
Kovách Gergő képzőművész alkotása, amely a Magyar Zene Háza előtt, annak oszlopain látható, még egészen friss, idén került kihelyezésre. A szándék, az üzenet nyilvánvaló: az értő fülek mennek a jó zene után, ami az épületen belül van, így az önálló életre kelt, gigantikus fülek felmásznak rá, hisz van hozzá kezük is meg lábuk is. Az installáció címe is zavarba ejtő (Fülfalka), mind ez, mind a látvány rejt magában némi horrorfilmes ízt. Megértjük azokat, akiket megijesztenek. Hisz ki szeretné, hogy a magasból kezes-lábas, gigantikus fülek ugorjanak a nyakába csak azért, hogy elvegyék a belépőjegyét valamelyik benti koncertre?
Rollerező mackó
Igazán régi darabról van szó, hisz Óra Sándor munkáját 1959-ben állították fel jelenlegi állomáshelyén, az V. kerületi Honvéd tér 10. szám alatti lakótömb belső udvarán. Az egykor a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott lakóház rollerezőmackó-szobra egy kőkút közepén áll, amelyben egykor talán még víz is volt, és eleve lehet, hogy szökőkútként működött. A szobor egyébként nem ide készült, hanem már 1954-ben megvolt, de csak 5 évvel később találta meg a helyét.
A művész egyébként kedvelhette a medvéket, mert egy III. kerületi óvoda udvarán is áll mackót ábrázoló szobra, ott az állat egy gömblabdán egyensúlyoz, és nincs benne semmi bizarr. A Honvéd térin viszont van, például az a kissé idült (vagy akár még perverznek is mondható) mosoly, amivel a medve kifejezi örömét afelett, hogy rollerezhet, meg egyáltalán az a tény, hogy rollerezik. Persze mondhatjuk rá – meg a másik Óra Sándor-mackószoborra is –, hogy a régi cirkuszok világát idézi fel. A rollernek egyébként van rajtszáma is, egy nagy 1-es virít az elején.
Rollerező
Az V. kerületben, a Váci utcában található szobor, amely egy rollerező fiút ábrázol, megelőzte a korát. Amikor 2008-ban felállították, még senki nem sejtette, hogy rövidesen elárasztják a várost a rollerek.
Szmrecsányi Boldizsár szobrát egyébként nagyon szeretik a gyerekek, a turisták is gyakran fotózkodnak mellette, vele, és alapvetően mi is bírjuk. Az erős testalkatú fiú (meg a roller is elég vaskos) olyan hatást kelt, mintha az alkotást nem is egy magyar szobrász, hanem a tavaly elhunyt kolumbiai festő-szobrász, Fernando Botero készítette volna. Testes darab, amit az is különössé tesz, hogy a fiú nem az utat figyeli közlekedés közben, hanem az eget kémleli. Persze lehet, hogy csak esőben nem szeret rollerezni.
Budapest a Duna gyöngye
A rollerező fiúcska szobrától szó szerint pár lépésre, az Erzsébet híd Váci utcai lehajtója mellett, az ott futó bringaút közvetlen szomszédságában találjuk Csíkszentmihályi Róbert szobrát, amelyet 1998-ban, Pest és Buda egyesítésének 125. évfordulójára állítottak fel. Távolról és felületesen szemlélve olyan hatást kelt, mint egy dühösen az ég felé emelt kar, amelynek végén ott az ökölbe szorított kéz, de ami a földből kitör, az valójában egy fa, a lombok pedig kicsi házakból állnak. Viszont utána kellett olvasnunk, hogy ez számunkra is nyilvánvaló legyen.
A méretes alkotás a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Budapest Egyesítési Emlékbizottság és a Fővárosi Önkormányzat közös pályázatára készült, amely nehezen találta meg a nyertes művet. Az első körben nem született kiállításra érdemes műalkotás az elbírálók szerint, ez a szobor már a második fordulóra készült.
A város születése
Az egyik legzavarbaejtőbb köztéri műalkotás a pesti oldalon, a Kálvin téren van, annyira talán nem szem előtt, merthogy a föld alatt található, az aluljáróban. Illés Gyula 1983-as, vörösmárványból készült műalkotása az 1794-ben lebontott Kecskeméti kapu emlékére készült. Viszont valahogy szinte mindenkit valami egészen másra emlékeztet.
Persze rossz az, aki rosszra gondol. A mű bizarrsági szintjét egyébként tovább emeli, hogy a domborműben a művész a saját házi kedvencét is megörökítette: jobb szélen ott ül Maci nevű cicája.
(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)
