Tornacipő, tetoválás, fültágítás, rockzene; Budapest elég nagy ahhoz, hogy minden elférjen benne. Az évek során egy rendkívül erős rock’n roll szcéna alakult ki, bejáratott zenekarokkal, baráti körökkel és persze jól megszokott helyekkel. Sajnos a városból még mindig hiányzik egy igazi, csak rockzenével foglalkozó klub, de kétségtelen, hogy a zenei felhozatal, az események és a közösség tekintetében sok minden fejlődött. Álruhába bújtunk, és a rockerek nyomába eredtünk.
1/7
A rock’n roll budapesti otthona – Dürer Kert
Néhány éve még az ELTE-BTK angol és német szakosai 'nagyelőadónak' nevezték azt a termet, ahol most sokan közülük műanyagpoharas sörrel a kezükben tombolnak hétvégenként. De nem csak ők, hanem mindenki itt van, “aki számít”. A Dürer Kert megnyitása óta a budapesti rock’n roll élet központjaként működik és az alternatív zene rajongói számára minden út ide vezet. Kétségtelen, hogy ha hardcore, metál, vagy punk zenéről van szó, akkor itt a legjobb a buli. Ennek több oka van: a zegzugos félhomály, az összefirkált falak, a kerthelyiség, a felszereltség és ami nagyon fontos, az elhelyezkedés; a Dürer Kert elég távol van a belvárostól ahhoz, hogy a bulik ne zavarjanak senkit. Ez a fajta “számüzetés” egyrészt rossz, mert sokan még mindig úgy gondolják, hogy a rockrajongók templomokat gyújtogatnak a koncertek után, másrész viszont jó, mert végre van egy olyan hely, amit a közösség a sajátjának érezhet, legalábbis félig.
2/7
Szó szerint “undergorund” – Kék Yuk/Vörös Yuk
A rockzenét a lázadás szülte, és a folytonos különbözni akarás tartotta életben. Mindez persze az előtt volt, hogy mindenki ugyanúgy akart más lenni, mint az átlag. A bakancs ma már a szekrény mélyén hever, a lábakon trendi deszkáscipők virítanak, de a keménymag nem változott. A rockrajongók közül sokan vannak, akiket szép emlékek fűznek ehhez a két helyhez, amik úgy járnak kéz a kézben, mint férj és feleség. A Kék Yuk és a Vörös Yuk Budapest abszolút kalsszikusai, amik (a nevükből adódóan is) a hosszú évek során mindig is az underground szcénára építkeztek, helyet adva a legkülönbfélébb buliknak. Szívesen látták a nagyobb zenekarokat, de soha nem feledkeztek el a kicsikről sem, akiknek a koncertjeit még, vagy már csak pár tucat ember látogatta. Ez mai napig is így van, ezért érdemes figyelemmel kísérni a programot.
3/7
Egyszer volt, hol nem volt... - Tündérgyár
Figyelem, a hely neve átverés! Tüdérek itt nincsenek, az egész csak az abszint hatása. Viszont a képzeletbeli lények helyett elég gyakran lehet itt rockereket látni, akik ugyan nem feltétlenül a koncertre jöttek, de ha már itt vannak, azt is meghallgatják. A lényeg a hangulat. Sok jó ember kis helyen is sokat tud inni, plusz néha az ismeretlen nevű és eredetű zenekarok között lehet találni ígéretes tehetségeket is. Valószínűtlen viszont, hogy a Motörhead a Tündérgyárban fog ingyenes koncertet adni, bár csodákra várni nem tilos; itt egyébként nagy szükség lenne rá.
4/7
Ha nincs elég hely a Dürerben – Petőfi Csarnok
Szerencsére egyre több neves zenekar fogadja el a meghívást és jön Budapestre koncertezni. Ilyenkor, ha a Dürer Kertben nincs elég hely, egy másik jóbarát a PeCsa látja vendégül azokat, akikre tényleg rengetegen kíváncsiak. A legnagyobb budapesti ifjúsági szabadidő központ méretét és kapacitását tekintve jó adottságokkal rendelkezik és szerencsére olcsóbb jegyárakkal tud működni, mint mondjuk a . Ez mind a helynek, mind pedig a rajongóknak jól jön, hiszen így a PeCsa megőrizheti régi hírnevét, a rajongók pedig megnézhetik élőben kedvenceiket. Az, hogy egy-egy hardcore/metalcore zenekar képes megtölteni a PeCsát, nem meglepő. A 16 évesektől a 30 évesekig szinte mindenki látogatja ezeket a bulikat, hiszen a rock’n roll-ból nem lehet kinőni. Persze az is fontos, hogy az érthetetlen hörgés és kannásbort ivó tarajosok helyett már nagyrészben igényes zenét, jó hangosítást kapunk a pénzünkért cserébe. Jó példa erre a november 29-én itt fellépő Parkway Drive, vagy a december 29-i Tetoválók Éjszakája, ahol a hazai gitárzene legjobbjai (Hooligans, Blind Myself) nyomják majd el a tetóválógépek zizegését.
Petőfi Csarnok - PeCsa (bezárt)
Cím: 1146 Budapest, Zichy Mihály út 14.
5/7
Patkányok a belsőzsebben - Rocktogon
Ide belépve az ember úgy érzi, hogy koponyás bőrmellényre és bakancsra van szüksége. A fülledt pincelevegőt beszívva az ember egyből tudja, hogy itt a zsíros haj és a házipatkány nem égő, sőt a hely előtt kannásborral alapozni is ér. A hely különlegessége az, hogy a Roktogon - a látszat ellenére - nem romkocsma, hanem szimplán csak romos. Ez persze nem zavar senkit, a törzsvendégek nagy százaléka nem arról híres, hogy óriási igényei lennének, ha zenéről van szó, akkor viszont még ők is válogatósak. A szűk koncertteremben kicsik mellett olyan klasszikusnak számító zenekarok fordulnak meg rendszeresen, mint az Auróra, vagy a Rózsaszín Pitbull, felelevenítve a 90-es évek punk mozgalmait, a vodkanarancsmámort és azt a szardínia-életérzést, amitől ugyebár egy belevaló közönség csak még jobban érzi magát. Külföldi fellépőkből itt nem sokat lehet látni.
6/7
Hajó, ha nem, rock’n roll van – A38
Az évek során a csak kevesek által értékelt zenék változni kezdtek, összekeveredtek, hatottak egymásra és ennek eredményeként egy sokak által kedvelt, minőségi rockzene jött létre. A keményebb zene már olyan frekventáltabb helyeken is meg tudja kaparintani a mikrofont, mint a mindere nyitott A38. Ennek örülnek a rock rajongói, hiszen azt, hogy a zenéjük nem ördögtől való semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világ legjobb szórakozóhelyének titulált klub olyanokat is meghív, mint például a Fear Factory, akik 2012 december 2-án lépnek fel a hajón. Meg persze azért is sokan szeretnek itt bulizni, mert rendkívül hangulatos tud lenni, amikor a koncert előtti üveg bort a Duna partján lehet elfogyasztani. Az ilyen események miatt sokan úgy érzik, hogy a jég megtörni látszik, és talán nemsokára odáig is eljutunk, hogy az ing lesz az underground, amelynek viselőit a szigorú face control miatt nem engedik majd be egy komolyann punk koncertre.