A következő napokban is részünk lehet ebben a természeti jelenségben. Reméljük, hogy a víz idén sem okoz majd ennél nagyobb fennakadást, emiatt pedig kiváltságos helyzetben érezhetjük magunkat. Egyrészt azért, mert a folyó hazai szakaszán is akadnak olyan helyek, ahol veszéllyel néznek szembe az ott élők, másrészt azért, mert Budapesten sem voltunk mindig ilyen szerencsések. Különösen emlékezetes árvizeket gyűjtöttünk össze a főváros és a Duna történetéből.

1. 1267–1268 – A legendás árvíz

Szó szerint a legendák világába kell kalandoznunk, ha az első igazán jól dokumentált „budapesti″ árvizet keressük. Ráadásul az első beszámoló nem is a pokoli pusztítás miatt maradt fenn, hanem az egyik legismertebb magyar szentnek köszönhetően. A Margit-legenda, sőt az apáca királylány szentté avatásához szükséges iratok is megemlékeznek a Margit-szigeten, vagyis a Nyulak szigetén egykor tomboló áradásról, mert egy csoda is kapcsolódik hozzá. 

Eszerint a Duna három évvel Margit halála előtt, január legelején elöntötte a szigeten található apácakolostort. A csapásról a királylány beszámolt a gyóntatójának, aki kétkedéssel fogadta a szavait. Margit ekkor imádkozni kezdett, hogy Marcellus fráter higgyen neki, amitől újra áradni kezdett a folyó, menekülnie kellett a jámbor gyóntatónak és az apácáknak is. A történet így nem is egy, hanem két árhullámról számol be. A Margit-szigeten található kolostorromok és a talajrétegek vizsgálata alapján az árvíz valóban megtörténhetett, a legenda említette hirtelen vízszintváltozás, az apadás, majd a duzzadás viszont nem az imával, inkább a felduzzadt folyón mozgó jégtorlaszokkal hozható kapcsolatba. 

2. 1775 - Az árvíz, amely védekezésre intette Budapestet

A 16. században több nagy árvíz is pusztított Pest-Budán, és ezek többségéről már pontosabb adatokkal rendelkezünk. Az egyik legsúlyosabb áradás 1775 februárjában pusztított, Pestet, Budát és Vácot sem kímélte, 611 lakóház vált lakhatatlanná ennek következtében. Bár Pesten a katasztrófának csak két áldozata volt, vidéken jóval nagyobb volt a kár. Néhány évvel később, 1779-ben egy hasonlóan katasztrofális árvíz tarolta le Pestet és Budát. Ezért vált prioritássá a város árvízvédelme, megépült a Nyugati pályaudvar és a Lehel tér között a váci nagy töltés, a Haller utcától a Boráros térig tartó soroksári gát, valamint a Közraktár utca és a Fővám tér között elhelyezkedő fagát. Ekkoriban épült a Falk Miksa utca és a Szent István körút vonalán a Tüköri-gát is, a váci töltést pedig meghosszabbították a Városligetig.

3. 1838 – A legpusztítóbb

1838. március 13. és 18. között zúdult a városra az addigi legpusztítóbb árvíz, amely a tragédiák mellett a maga hőseit is megszülte. Arról, hogy a csapás mennyire súlyos volt, korábbi cikkünkben már részletesebben is írtunk. A Duna március 15-én tetőzött, a legnagyobb vízmélységet, 2,6 métert Ferencvárosban mérték, a helyzetet pedig az is nehezítette, hogy a javarészt alapozás nélküli, vályogból épült házak már előző nap kezdték megadni magukat a víznek. A mentésben részt vevők közül Wesselényi Miklós báró alakja emelkedett ki, ő így ír a csapásról: 

„Március 13-án (…) öt órakor újra megindult (a jég) s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának. A víz partjain már túllépett, a bőszült folyam a váci töltést már átszakította...″

De a csapást az újságok is egészen jól dokumentálták, a cikkünk címében szereplő idézet például az Erdélyi Napló tudósítójától származik. Az árvíznek 153 halálos áldozata volt, a pesti épületek fele-kétharmada romokban állt, 50-60 ezer ember maradt hajlék nélkül. A tragédiát látva sokan adakoztak az újjáépítésre, aminek azért, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg, tervszerűen és szigorú előírások mentén láttak neki. Ennek köszönhető, hogy modern, szellősebb városszerkezet jött létre, a vályogépületeket száműzték, az ezután épült házaknak pedig szigorú műszaki paramétereknek kellett megfelelniük, aminek következtében a városkép teljesen átformálódott. Bár az árvízvédelem ezután többször is napirendre került, valójában érdemi előrelépés nem történt az ügyben egészen az 1850-es évek végéig. 

Milyen árvizeket ismerünk? Az árvizeket több csoportra oszthatjuk. Aszerint, hogy mi okozza a víztöbbletet, megkülönböztetjük a jeges árvizet (például az 1838-as pesti), ami a jégtáblák torlódása miatt alakul ki, és visszaduzzasztja a folyót, míg a tavaszi árvizet az olvadó hótömegek, a zöldárt pedig a nagy nyári esőzések okozzák. 

4. 1876 – Amikor vizsgázott az árvízvédelem

A Lánchíd két oldalán 1859-re készült el a ma is látható partfal, ezután épült a Kopaszi-gát őse, a Kopaszi párhuzammű, illetve lezárták a Soroksári-Duna-ágat, majd a belvárosi szakasz sorsát Reitter Ferenc mérnöknek köszönhetően rendezték, szűkítették a folyó medrét, a rakpartok és ezek partfala is megépült. Bár a fotón is látszik, hogy a budai oldal még nem készült el teljesen, a város így is védettebben nézett szembe az 1876-os árvízzel, ami hatalmas volt, ugyanis összeért a jeges és a tavaszi esőzések miatti áradás. 

Javarészt budai területek kerültek víz alá, a folyó pedig csak 60 centivel tetőzött alacsonyabban, mint 1838-ban. A pusztítás mértéke szerencsére jóval elmaradt az akkoritól, bár az árvíz az új rendszernek nemcsak az előnyeit, hanem a hibáit is fölfedete, amelyekből a város tanult. A pesti oldalon elkészült rakpart és a partfal jól vizsgázott, a Kopaszi párhuzamműnél újabb építkezések kezdődtek, a rakpartok partfalait pedig végül 62 centivel emelték meg. Ennek köszönhető a belváros mai biztonsága. Ez volt az első olyan árvíz, ahol sikerrel robbantottak jeget, hogy a táblák torlódását elkerüljék.

5. 1956 – Amikor jégtorlaszokat robbantottak a Kossuth hídnál

Forradalmat, földrengést és rekordárvizet is hozott a baljós 1956-os év. A tél óriási hóval érkezett, amit február vége felé némi eső és enyhülés váltott fel. Budapesten különböző óvintézkedésekkel készültek az árvízre, egyes helyeken pedig robbantással kellett segíteni a zajló jégtáblák elvonulását. Robbantottak a Batthyány tér és a Kossuth tér között, az ideiglenes Kossuth hídnál, ami 8 pillérjével azért épült, hogy összeköttetést biztosítson a város két oldala között, amíg a II. világháborúban a németek által felrobbantott hidak újjáépítése befejeződik. Az ideiglenes híd pilléreinél két jégtábla akadt meg, ezeket kellett felrobbantani. A folyó alsóbb szakaszán még súlyosabb volt a helyzet, Rácalmásnál olyan vastag jégtorlasz alakult ki, hogy repülőről kellett bombázni a táblákat. Ennek hatására a víz megindult, és Budapesten 18 centit apadt.   

6. 1965 – Rekordárvíztől védenek a gátak, több mint 100 napig

Óriási hóval köszöntött be az 1964–65-ös tél, az olvadások miatt pedig az emelkedő talajvízszint is egyre nagyobb problémákat okozott. A nyugat-dunántúli folyók és patakok áradásai pedig előre jelezték, hogy Budapesten is súlyos helyzettel kell majd számolni. Az árvíz több hullámban érkezett, és májustól egészen július végéig tartott, mert az apadás is nagyon lassú volt.

7. 2013 – A valaha mért legmagasabb vízszint Pestnél

2013 júniusában hatalmas árvíz sújtotta egész Közép-Európát, a májusban főleg Németországban és Ausztriában lezúdult, jelentős mennyiségű csapadék miatt. A fővárosban a rakpart Batthyány tér és Margit híd közötti szakaszát lezárták, mert teherautókkal kellett terhelni a HÉV alagútját a födém megemelkedése miatt, de a Bem rakpartra is befolyt a víz. Jól vizsgázott viszont Szentendrénél a mobil gát, amit Magyarországon itt alkalmaztak először. Budapesten végül 891 centin – 8 órán át – tetőzött a víz, ez volt a valaha mért legmagasabb érték a fővárosban.

Források:

(Borítókép: Wittner Lucia - Fortepan)

Címkék