Minden városnak megvannak azok a szobrai, ahová turisták tömegei zarándokolnak el, hogy megsimogassák bizonyos részeit, hátha rájuk mosolyog a szerencse, vagy pénzt dobjanak a lábánál csobogó szökőkútba, hogy visszatérjenek még oda. Budapesten is vannak ilyen szobrok, ezeknek a legendáit a turisták néha jobban is ismerik, mint mi. Összeszedtünk 5 budapesti szerencsehozó szobrot.
1757 októberében egy merészet gondolva elindult az ellenséges frontvonal mögé, Berlinbe. Hat nap alatt, éjjel vágtázva, nappal elrejtőzve, a gyalogságot a huszárok mögé ültetve alig 4300 fős seregével megérkezett a mit sem sejtő porosz városba, amit aztán jól meg is sarcolt. Csupán egy napot töltöttek a városban, de a pimasz berlini portya emlékére készíttetett két tucat női kesztyűt az osztrák-magyar uralkodónak, Mária Teréziának, a város címerével. A legendák szerint a berlinieket sem kellett félteni, csupa balkezes kesztyűt adtak át, utalva ezzel arra, hogy a huszártábornoknak bizony “balkézről” megvolt a császárnő.
A szoborhoz kapcsolódó tradíciók sem kevésbé izgalmasak. Az köztudott, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz megtalálójának, de mit tegyen az a BME-s kollégista, aki a város közepén lakik, ám a vizsgák előtt jól jönne neki is egy kis szerencse? A kreatív diákok így találták meg Hadik lovának legérzékenyebb pontját, ami hamarosan a legfényesebb is lett, mert külön kis tradíció épült a fényezésre, sokszor a rendőri felügyelet ellenére is.
A Vajdahunyad várának udvarán álló, majd kétméteres szobrot Ligeti Miklós készítette el. Eredetileg szóba sem került a titokzatos, arctalan történetíró, a szobor Zrínyi Miklósnak készült, ám az ülő helyzet és az arctalanság miatt hatalmas vitát váltott ki a bíráló bizottságban. Ám mire elkészült az új, immár fedetlen arcú változat tervezete, az elsőnek több helyütt is nagy sikere lett. Így végül maradt a csuklya, de változott a név, Zrínyiből, Anonymusra. Az átnevezést nem tudni honnan jött, de a szobor Anonymusként töretlen népszerűségnek örvend, 1902 óta áll a ligetben a fényképezkedő turisták, szerencsevadászok és megcsömörlött írók legnagyobb örömére. Ugyanis az a legenda járja, hogy a tollának megérintése szerencsét hoz, vagy ihletet ad, kinek mire van szüksége.
Bár Abigél legendáját Szabó Magda találta ki, a forgatáshoz ezt a szobrot kérték kölcsön, mely aztán visszakerült ide, de élelmes csodavárók felfedezték, és a mai napig járnak ide, hátha a való életben is van egy jóságos Kőnig tanár úr.
Hosszas, álmodozásokkal töltött napok és éjjelek után egy budai parádé alkalmával, amikor apjával, a kiöregedett vitézzel ellátogatott a reneszánsz palotába, hideg zuhanyként érte a valóság: titokzatos szerelme nem volt más, mint az ország leghatalmasabb ura, maga király, így számára elérthetetlen. Ebbe a gondolatba bele is betegedett, és a budai völgyek ölén szép lassan elhervad. Így Mátyás a következő vadászat alkalmával már csak az üres, düledező házukat találta.
A szobor Strobl Alajos alkotása, aki maga is nagy rajongója volt Mátyás királynak és korának, olyannyira, hogy kortársak szerint miután egy budai kirándulás alkalmával megálmodta a szobor koncepcióját, és már az Epreskertben dolgozott rajta, egy éjszaka a valóságba is átültette a budai vadászatok rég letűnt hangulatát. Tanítványaival eljátszotta a királyi vaddisznó vadászatot, majd nyárson meg is sütötték a jól megérdemelt zsákmányt, vagyis a közeli hentesboltból származó malacot.
A sok érdekessége mellett a kút olyan „csodatévő” hatással is rendelkezik, mint a római Trevi-kút, vagyis aki egy érmét belehajít, visszatér még ide.