A művelődési házakról általában a kopott pincék, omladozó edzőtermek, a kellemetlen ásványbörzék, illetve agyagszakkör szintű programok jutnak eszünkbe, az csak ritkán fordul meg a fejünkben, hogy néhány intézmény igen komoly kulturális jelentőséggel bírt egykor, ami a szabad gondolkodást, az alternatív zenei életet és a kreativitást illeti. Közülük ma már egyik sem működik eredeti formájában, de az a generáció, amelyet felneveltek, még nagyon is emlékszik a legjobb, lázadó hangulatú koncertélményekre, az első csókokra és a forradalmi gondolatokra, amelyek e négy hely falai között történtek.

1/5

-

Művelődési házak: a népnevelés fellegvárai

Az egykor – főleg egyéb lehetőségek híján – nagy népszerűségnek örvendő művelődési házak szocialista-kulturális fellegvárként épültek, elsősorban népnevelő célzattal. Az itt dolgozó szervezők, az úgynevezett “népművelők” feladata az volt, hogy a szocialista emberré válás alapjait biztosítsák a lakosság számára. Ez egy időben nagyon komolyan működött, az intézmények kivétel nélkül a Belügyminisztérium megfigyelése alatt álltak (az intézetigazgatóknak például kötelező volt folyamatosan jelentéseket írni a történtekről). A művelődési házak eredetileg gyári finanszírozásúak voltak, ami egyben a gyengeségüket is jelentette: amikor a pénzforrások kihátráltak, akkor önerőből kellett (volna) fennmaradni, ami nem volt könnyű. Ez nyitotta meg az utat tulajdonképpen az alternatív programok előtt, amikkel az igazgatók nagyobb tömegeket is be tudtak vonzani, annak ellenére, hogy ez ebben a formában nem feltétlenül lett volna szabad. Fontos megjegyezni, hogy ezek a vezetők nem feltétlenül a rendszerellenes mozgalmakra való nyitottság miatt néztek félre, leginkább az üzleti siker irányította a döntéseiket.

2/5

Az ikonikus – Almássy téri Szabadidőközpont

Az Almássy téri Szabadidőközpont 25-30 éve az ország egyik legfontosabb kulturális helyszíne volt. Az épületet Straub Éva és Jakab Zoltán tervei alapján építették és 1983-ban adták át, azzal a céllal, hogy a környék közművelődési feladatait átvállalja. A szerencsés elhelyezkedés miatt a külvárosokba (pl.: Ikarus művház) száműzött alternatív zenekarok közönsége lassan ideköltözött és a Ráday Klub, a Lágymányosi Közösségi Ház mellett itt találtak rá a törzshelyükre. A szabadidőközpont egy igazi nyugatias szemléletű befogadóhelynek számított, a zenei programok mellett itt mozikban nem látható filmeket, betiltott dokumentumfilmeket mutattak be, punkhangulatú műsorokat szerveztek a kor legnépszerűbb underground zenekaraival. A '80-as évek végére már telt házas koncerteket adott a helyen a Pál Utcai Fiúk, de még a Kispál és a Borz is megfordult a színpadon, majd a kilencvenes évek közepére egy ipari rockgyár lett az intézmény. Az Almássy téri központ 2007-ig működött, amikor is még volt egy utolsó kísérlet arra, hogy újra kulthellyé tegyék, ez azonban finanszírozhatósági okok miatt és egyéb politikai döntések nyomán sajnos nem sikerült. Ma az épület romos állapotban, elhanyagoltan áll a tér sarkán.

Cím: 1077 Budapest, Almássy tér 6.

3/5

A periférikus – Ikarus Művelődési ház

Az Ikarus gyárral szembeni háromszintes épület 1955-re készült el népies nevén Sztálin-barokk stílusban, és egyik különlegessége, hogy a Budai Várból hoztak hozzá építési anyagot, mintegy jelképezve a politikai hatalom váltását. Az épületen belül a könyvtár és a kávézó mellett az első emeleten alakították ki a mozitermet, ahol a filmvetítésen kívül a különböző koncerteket is szervezték később, ami miatt a művház viszonylag gyorsan nagy népszerűségre tett szert annak ellenére, hogy a város peremén, a XVI. kerületben található. A művelődési központban fellépett, az Európa Kiadó, a Neurotic, illetve az LGT, az Omega, a Beatrice, a Neoton Família és a Hobo Blues Band is. Később a keményvonalas lázadók is megfordultak a színpadon, 1981-ben például saját együttesének kiáltotta ki a Kontroll Csoportot, ami hatalmas sikereket hozott az intézménynek. Ezen kívül kulturális kuriózumként a ház az itt fellépő együtteseknek hangfelvételi lehetőséget is biztosított, ami nagyon bátor dolog volt, mivel közülük senki nem tartozott a támogatott kategóriába. A '90-es években kezdődött a gond, amikor elkezdtek elapadni a támogatások és az Ikarus gyár jövője is egyre bizonytalanabbá vált. Ez a programok és klubok megszűnését eredményezte, majd 2001-ben gyakorlatilag egyik napról a másikra lakat került az ajtóra és semmi nem történt itt többé. Az épület főbejárata fölött 10 éve lóg az “Eladó” tábla.

Cím: 1165 Budapest, Margit utca 114.

4/5

A Fekete Lyuk – Vörösmarty Művelődési ház

A Vörösmarty Művelődési ház egyértelműen az ott működő Fekete Lyukról volt híres. Nagy Gyula 1988-1994 között vezette az ország első, és sokáig a legendás klubját a Golgota utcai intézmény pincéjében. A Fekete Lyukat egy munkásfürdő átalakításával hozták létre, és hamar az ország legnépszerűbb alternatív zenei helyszínévé vált, ahol a korabeli, mindenhonnan kirekesztett szubkultúrák egytől egyig megfordultak. A punkok, rockerek, sátánisták, skinheadek mellett tehetősebb értelmiségiek szintén voltak, akik a legtöbb esetben békében (és gyakran egyetértésben) szórakoztak egymás mellett. Konfliktusok persze voltak: a skinheadek egy idő után már annyi balhét csináltak, hogy őket kitiltották a helyről. A Fekete lyukban olyanok is megfordultak, mint a törvénnyel és a társadalommal összeférhetetlen Deák Ferenc (pillangó), aki állítólag többször kirabolta a helyet, és ennek ellenére sem tiltották ki mondván, hogy nem lenne hová mennie. A klub 1994-es bezárásával kapcsolatban sok kérdés merül fel: hivatalosan az él a népi emlékezetben, hogy egy késelés (két fiatal összeveszett egy lányon) vágta ki a biztosítékot a hatóságoknál, de az is lehet, hogy egész más dolgok állnak a háttérben, például a Vörösmarty Művelődési Ház igazgatója, akivel sajnos összerúgta a port a klub vezetősége. Jelenleg az épület Rhema Konferencia Központ néven fut és egy keresztény gyülekezetnek ad otthont, akik maguk között csak 'fehér lyuknak” nevezik az egykor kétes hírű pincehelyiséget.

Cím: 1089 Budapest Golgota út 3.

5/5

A központi – Fővárosi Művelődési Ház 

1951-ben épült fel a Fővárosi Művelődési Ház (FMH), mely az egyik legfontosabb népművelési intézmény volt a szocializmus éveiben. A művház az egykori Pamuttextilművek kulturális hátterét volt hivatott biztosítani. A 2100 négyzetméteren felépült ház rengeteg különleges eseménnyel büszkélkedhet: itt indult többek közt 1974-ben a táncház klub, a Muzsikás Klub, majd 1984-től a Magyar Televízió Felkínálom c. műsorának klubjává alakult, emellett pedig külföldi turistáknak szerveztek folklór műsorokat is. Természetesen egy idő után itt is megrendezték azok az akkor „rendszerellenesnek” gondolt koncerteket, amelyek fiatalok tömegét vonzották ide. Egy másik fontos „szolgáltatás” volt itt egy időben, hogy az egykor hozzáférhetetlen nyugati lemezeket itt cserélgethették, illetve le is másolhatták őket, ami nem volt legális, viszont jól jövedelmezett a helynek. A művház nem mellékesen néhány komolyabb DJ-t is kitermelt: B. Tóth László mellett Keresztes Tibor, alias Cintula is itt pakolgatta a lemezeket, akit még mindig az ország első lemezlovasaként ismernek; róla Csatári Bence írt részletesen a Jampecek a Pagodában, illetve Az ész a fontos, nem a haj című könyvében. Az eredeti FMH-t egyébként már régen lebontották, és megszűnt az eredeti formában, helyén új épület nem épült.

Cím: 1119 Budapest, Fehérvári út 47.

Cikkünk elkészítésében Tóth Eszter Zsófia történész és Csatári Bence, történész nyújtottak segítséget.

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés