A Deák Erika Galéria következő, Néha az óceánnal merülök című csoportos kiállításán négy fiatal alkotó legfrissebb munkáit mutatják be. A galéria néhány hétre egy varázslatos, futurisztikus kertté változik, ahol a David Lynch Dűnéjének kietlen pusztasága olvad egybe az oázisok édenkertszerű bujaságával. Ebben a térben találkozik az elárvult női test, a vizet keresgélő virágszál és a saját környezetét újrateremtő és azt rózsaszín álomba burkoló képzelet világa. A kiállítás címe alapvetően a jövőkép nélküli kortárs valóságokra, és az azzal szemben megjelenő elvágyódás és nosztalgia simulékony érzetegyüttesére utal. Múltunk fontos attribútumai a szemünk láttára tűnnek el és válnak emlékekké, az ember pedig egyre kilátástalanabb küzdelmet folytat az eddig ismert élet megőrzésére. A pandémia visszavonulásra, újragondolásra kényszerített, de közben azt is megmutatta, hogy időnként vissza lehet lassulni és pusztán csak alámerülni. A kiállított művészek másként reflektálnak a jelen felvetéseire, műveiken egyrészről a természet idillikus képe jelenik meg, annak egyszeri és megismételhetetlen ártatlanságával együtt, másrészről az ember által fel- és kiépített környezet bizonytalanságára, a világ manipulálhatóságára, a művészi szubjektum és identitás képlékeny létére utalnak.
Kiállított művészek: Kalán Viktória, Kárándi Mónika, Rédling Hanna, Sztefanu Marina
