2014 áprilisában az ír
God Is An Astronaut lemezbemutató turnéja
ismét eléri
Budapestet
, így két év után újra megtapasztalhatja a fővárosi közönség, hogy a Kinsella-ikrek zenekara
még mindig képtelen csalódást okozni
felvételen
és
élőben
egyaránt. Az
Origin
s
címre keresztelt nagylemez pedig nem csupán a címében jelölt – újbóli –
öndefiniálás
miatt győzhet meg minden rajongót, és nem is feltétlenül azért, mert az a
Rocket Girl Records
adta ki a tizenkétszámos felvételt, amelyik a nemzetközi áttörést meghozó
All Is Violent, All Is Brightot
juttatta el a csúcsra.
Az
album hatásosságának
kulcsa épp az, hogy a God Is An Astronaut nem elégszik meg azzal, hogy saját paneljeit ismételgesse, vagy hogy arra az ösvényre lépjen, amin haladva a követők is zsákutcára leltek: a
grandiózus érzelmi kitörések
és
hangulati játékok
a
lehető legváltozatosabb zenei közegben
irányítják még mindig a hallgató figyelmét, de ezúttal az
elektronikus szőnyegek
talán minden korábbinál nagyobb teret kaptak az egyes szerzeményeken belül. Az öttagú zenekar ugyanis
ezúttal nem instrumentális anyagot adott ki
: Niels és Torsten, a Kinsella-testvérek a dalszerzésbe immáron nem csupán saját zenésztársaikat vonták be, hanem
Pat O’Donnellt
is, aki énekel, gitározik és billentyűzik is a lemezen a többi hangszer mellett, aminek köszönhetően
soha nem tapasztalt hangulatok
elevenednek meg az
Origins
játékidejében. A
The Fountainhead
frontemberével való együttműködést persze egyhamar nem leplezte le a banda: az albumról elsőként meghallgathatóvá tett
Spiral Code
annál sokkal erőteljesebb elánnal értelmezte újra a zenekar 2008-as, önmagáról elnevezett anyagának elektronikával játszó pillanatait, és ez az önfeledtség garantálta azt is, hogy az Origins szerzeményei sem követik majd a bevált formulákat.
A zenekar egyébként is
mindig a saját útját járta
: a 2002 óta működő formáció ugyan a
post-rock pionírjaival
egyidejűleg jelent meg a színtéren, mégis
merőben más hangon szólalt meg
kortársaihoz képest. Míg azok jobbára a szélsőségek közötti érzékeny kapcsolódási pontokat keresték, és jobbára a csend erejével játszottak, addig a God Is An Astronaut ennél sokkal inkább
pulzált
már az első lemezén is, és ez hatványozottan igaz élő előadásmódjukra, amit
saját vizuállal
erősítenek meg – a
teátrális hatás
épp a zenén keresztül fogalmazódik meg a legerőteljesebben, még akkor is, amikor a közönség önfeledten ugrál a zenekar dalaira. Ez pedig idén áprilisban sem maradhat el, amikor az A38 Hajó ad majd otthont a formáció harmadik budapesti koncertjének: a legutóbbi apropót a zenekar működésének tízedik évfordulója adta, ám a mostani,
megújult program
sem feledkezik meg majd az eddig megtett útról – inkább csak
aktuálisabb és erőteljesebb
lesz, mint valaha, megszólalásban és vizuális hatásban egyaránt.
