Frenák Pál HIR-O című új előadásában talán minden eddiginél direktebb módon nyúl a számára oly otthonos japán kultúra és történelem egyik legmeghatározóbb tragédiájához – rendhagyó módon feldolgozva azt. Az előadást minden elemében áthatja a japán kultúra filozófiája: letisztult, üres térben bambuszok jelennek meg. A táncosok organikus mozgása a maga természetességében fuzionál a bambuszok nyersességével és erejével – ember és eszköz folyamatos spirális mozgásban válik eggyé, egymás kiterjesztésévé.
Frenák Pál a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatóit hívta közös munkára az alkotófolyamat során, ezzel is teret biztosítva az új generációnak nem csak a megmutatkozásra, de annak a sokrétű, alkotói építkezésnek is a megtapasztalására, melyben nem csak egy egyszerű koreográfia elsajátítása a cél. Lőrinc Katalin unikális megjelenésével a színpadon egyedülállóan képes immobilitás által jelen lenni – lényével idézi elénk az örök folyamat állandóságának mozdulatlanságát, mely igazi Frenák-motívum.
Az előadás absztrakt módon teszi fel a kérdést: van-e a társadalmunknak annyi öntudata, hogy kilépjen az újra meg újra ismétlődő, önpusztító folyamatból, és tanulva a közelmúlt tragikus eseményeiből, felelősséget vállaljon jövőéért?
