A Magyar Nemzeti Galéria március 21-től látható Élőhely. Természet- és tájkonstrukciók című kiállítása festmények, grafikai és fotósorozatok, szobrok, fotódokumentációk és videók segítségével kísérli meg áttekinteni a természethez kötődő látásmódokat, viszonyulásokat a 19. század második felétől a jelenig. A tárlat az ökológiai válság problémakörét egy tágabb kontextusba helyezve keres választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges újradefiniálni a természet és a kultúra viszonyát az előző századok természet- és tájfelfogása és a jelen ökológiai szemlélete, illetve a természet és a városi kultúra komplex kapcsolatának tükrében.
A kiállítás bemutatja, hogy a művészet az elmúlt kétszáz év során hogyan reagált a természetes környezet megváltozására, hogyan ismerték fel, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés nagyiparivá válásával megváltozott a természet fogalma, és hogy az ahhoz fűződő viszonyaink sokfélesége milyen módon jelent meg a képzőművészeti alkotásokban. Az időben hozzánk közel eső alkotások már magukon viselik a technológiai fejlődés lenyomatát, a 20. század irányzatainak sokféleségét, és lehetőséget adnak a nézőnek arra, hogy szembesüljön saját álláspontjával és felelősségével ebben az egész emberi világunk jövőjét befolyásoló kérdéskörben.
A tárlat az összetett problémakört olyan művészek munkáin keresztül mutatja be, mint például Mednyánszky László vagy Gustave Courbet, a hetvenes években már az ökológiai művészet egyik úttörőjének számító Alan Sonfist és a Pécsi Műhely alkotói. Ezekkel az alkotásokkal párbeszédre lépnek a kortárs magyar alkotók – Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Hatházi László András, Horváth Gideon, Kaszás Tamás Tibor, Rózsa Luca Sára, Süveges Rita, Tranker Kata, Trapp Dominika és mások – művei.
(Borítókép: Dezső Tamás: Az állhatatosság kertje, 2020–2023 - Einspach & Czapolai Fine Art)
