Négy generáció, két szakma
Július végéig ki kell ürítenem az üzletet
– meséli a 76 éves Soós András, a Wesselényi utca 10. szám alatti Soós Fotó tulajdonosa. Ha nem mondja, el sem hinnénk, hogy vége van egy 54 éves szakasznak, hiszen a boltban még a szokottnál is nagyobb a nyüzsgés. Valaki a bútorokat viszi el, valaki a fényképezőgépek közül válogat, és a sosem látott furcsaságok is megtalálják gazdájukat. Mindenki szeretne még utoljára bevásárolni.
Soós úr 18 éve költözött a zsinagóga közelében található boltba, ám története ennél jóval régebben kezdődik. Mohácsról indulunk, ahol Soós András nagypapájának drogériája volt, és optikai eszközökkel is foglalkozott. A fotós- és az optikusszakma sokáig nem különült el egymástól, hiszen mindkettő alapját a különböző lencsék adják. Az optikusok sokáig nemcsak szemüveget, hanem tudományos és képalkotó eszközökhöz való lencséket is készítettek, így a fotográfia megjelenésekor természetes volt az átjárás a szemüveg, a nagyító és a fényképezőgép világa között. Ezért működhetett régen egy helyen optika és fotóbolt, ahogy Soós András is meséli a családi üzletről.
Erről a boltról Soós úr már nem sokat tud, ugyanis még megszületése előtt államosították. Édesapja – aki szintén folytatta a családi szakmát – már a szocialista nagyvállalatok, az Ofotért világában állt helyt. A sokgyerekes családban a szakma szeretete öröklődött, nem volt ritka, hogy Soós úr az apukájával nagyítgatott a sötét fürdőszobában. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy nem ő az egyetlen, fotóval profi szinten foglalkozó tagja a családjának. Öccse eM. Soós György fotóművész, aki fényképezte Diana hercegnő egyik hazai látogatását, járt a Kennedy családnál, a világ számos helyén dolgozott. Arról pedig, hogy Soós úr miért nem követte testvére példáját, mindenféle harag vagy rossz érzés nélkül vall:
Fiatalon mindketten elküldtük a képeinket a fotóújságba. Az öcsém összes képét halálra dicsérték, az enyémekről csak rosszat írtak. Én ezt akkor jól végiggondoltam: Miért akarnék fotós lenni, ha nem tudok fotózni? Így lettem kereskedő.
Soós úrral egyébként szerencsére nem ér véget a családi szakemberek sora, fia, István a közeli Optikában dolgozik tovább, ami szintén a család tulajdona, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mohácsi legény a pesti dzsungelben
Ide figyelj, András, menj fel Budapestre, hidd el, más ember leszel tőle
– ezzel a tanáccsal indította útjára édesapja Soós urat érettségi után. A fiatalember így is tett, és sosem kesergett a kapitalizmus farkastörvényein, a gyorsan változó piaci környezet és a folyamatos verseny számára inkább inspirációt jelentett a fejlődéshez:
Sosem szerettem csak úgy hazamenni, beülni a fotelba és hanyatt dőlni, állandóan csinálni akarok valamit. Az üzletről is azt gondolom, hogy ha leállunk, nem nézzük, hogyan tudnánk fejleszteni, akkor vége. A verseny miatt haladunk mindig előre.
Használt fényképezőgépekkel 1983 óta foglalkozik, első üzlete a November 7. téren volt, ekkor ugyanis még így hívták az Oktogont. A nyolcvanas évek vége felé, a rendszerváltás környékén sok állami intézmény, vállalat fotólaborja szűnt meg, küszködött az Ofotért és a Főfotó, rengeteg tárgy került piacra. A régi gépekhez persze nemcsak üzleti érzék, hanem rengeteg tudás is kellett, Soós úr pedig tanárától, Kun Miklóstól tanulta az alapokat.
Első kis üzletét hamarosan kinőtte, szerzett egy nagyobbat a Bazilika közelében, a József Attila utcában. Mivel ekkor még csak az Ofotért égisze alatt, szerződéses vállalkozóként nyithatott új helyet, komoly kimutatásokkal, papírokkal kereste fel a cég vezetőjét. A gazdasági ígéretek mellett persze vízióban sem volt hiány:
»Szeretnék a Bizományinak konkurenciát csinálni« – mondtam, »de én kizárólag használt fényképezőgépekben, fotókellékben gondolkozom.«
Az üzlet be is indult, később pedig arra is lehetőség nyílt, hogy Soós úr megvásárolja az addig az önkormányzattól bérelt ingatlant. Amikor hírét vette, hogy eladják az üzlethelyiséget, be is adta a szükséges papírokat. Ám két hét múlva arról értesítették, hogy felmondják bérleti szerződését, mehet, amerre lát. Értetlenül állt a döntés előtt, azóta sem tudja, mi történhetett, kiköltözése után ugyanis még hosszú ideig üresen állt a helyiség. A mostani üzletbe, ahol már 18 éve dolgozik, már egy másik álmot hozott. A nagyobb alapterület, a látványos polcrendszer és az előnyös lokáció pár évvel nyitás után először a külföldieket fogta meg. Ekkortájt ismét eljött az analóg fotózás reneszánsza, külföldön pedig néhány évvel hamarabb történt a visszafordulás. Soós úr ma sem tudja megválaszolni, miért lett boltja az egyik legismertebb hazai analóg fotós üzlet:
Talán az hozott szerencsét, hogy mindig egy vallási helyszín mellett voltunk. Először a bazilika, utána pedig a zsinagóga. Őszintén kérem az olvasókat, árulják már el, hogy az én boltom miben más, mint egy másik fotóbolt, mert én magam csak találgatni tudok. Bevallom, sosem jártam még itthon más fotóüzletben, azért, hogy véletlenül se forduljon meg a fejemben, hogy összehasonlítsam magunkat velük.
Az, hogy az üzletbe idővel a filmelőhívás és a használt fotókellék mellé más műszaki cikkek és furcsaságok is bekerültek, Soós úr nagynénjének köszönhető, aki egy napon egy régi turmixgéppel állított be. „Ha már ennyi vackot árulsz, András, nem lehetne ezt is eladni?” – kérdezte a néni. A masina két nap alatt elment, látszott, hogy van lehetőség a dologban. Végül pedig létrejött a Soós Optika is, ami a mohácsi üzlet mellett a család harmadik boltja. A minibirodalomról Soós András a tőle megszokott természetességgel beszél:
Ha nekem pénzem van, akkor nem Hawaiira megyek, hanem csinálok egy másik boltot, mert azt jobban élvezem. A sok mamutcéghez képest az az előnyöm, hogy gyorsabban reagálok a változásokra, úgy a munkaerő, mint a kereskedelem terén. Én ezt szeretem kihasználni.
Analóg oázis a digitális sivatagban
Soós úr tehát 54 éve indult, így páholyból nézte végig a digitális fényképezőgépek forradalmát, mégis mindig kitartott az analóg fotózás mellett, ez pedig – valljuk be – üzletileg is sikeressé tette. Míg szakmai érdeme, hogy állandósága miatt segített a technológia és a tudás átadásában, kereskedőként mindig nyitott volt az újdonságokra. Az elsők között indított árveréseket, hamar megjelent az online térben, sőt, egy darabig együtt dolgozott az éppen akkor induló Vaterával is.
Az analóg fotózásnak ma már újra van közönsége, különösen a fiatalok között. Soós András szerint nem arról van szó, hogy tömegek tértek vissza a filmhez, de kialakult egy kicsi, lelkes, növekvő kör:
Egyszerűen nem hittem el, hogy a digitális fotózás tönkreteszi az analógot. A filmes gép nem csak egy másik technológia, figyelemre is nevel. Tudni kell, mit csinál a blende, mit jelent a zársebesség, nem mindegy, mire használja el az ember a néhány rendelkezésre álló filmkockát. A digitális meg a telefon kikapcsolja az agyat. Egyszer megkérdeztem egy fiatal vásárlót, miért használ rendszeresen analóg gépet. Ő azt mondta, izgalmas számára, hogy csak két nap múlva jöhet a képekért. Ez az analóg fotózás legnagyobb vonzereje: a várakozás, a bizonytalanság, az, hogy a kép nem azonnal jelenik meg, hanem idő kell hozzá. Minden exponálás egy döntés.
A boltban persze nemcsak a használt gépek és tárgyak, hanem ezek története is előkerül, Soós úr ezt is szívesen osztja meg velünk. Megfordult például a keze alatt II. világháború előtti, magyar gyártmányú Duflex fényképezőgép, amelybe nyolc világszabadalmat építettek be. A polcon most is ott van nála egy FED-gép. Ennek kapcsán elmeséli, hogyan vitték el a háború után az oroszok a német Leica-gyárat mérnököstül, gépestül, és hogyan születtek meg később a Leica fényképezőgépek mintájára az orosz FED-gépek. Előkerülnek a háborús anyaghiány miatt fém helyett bakelitből készült fényképezőgépek, illetve a háború előttről származó bokszgépek is, amelyeket azért gyártottak, hogy a nagyközönség is olcsón tudjon fotografálni.
Egy korszak vége
Soós úr kitartása ma már egyértelműen jó megérzésnek tűnik, boltja pedig mindig is több volt, mint fotós bolt használt kellékekkel, filmelőhívással: közösségi helyként is működött, ma is van egy kávégép és egy kis asztal, ahova le lehet ülni. Soós András azt vallja, a legrosszabb látvány, ha az ember bemegy egy üres üzletbe, ahol az eladók csak támasztják a pultot, vagy újságot olvasnak.
Hamarabb eltelik a nyolc óra, ha keresed a melót
– mondja, most mégis úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy abbahagyja:
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vidáman, nevetve fejezem be. Nagyon szerettem csinálni, de az utóbbi fél évben már nem. Régen nem zavart, ha behoztak valamit eladni, mondtam rá egy árat, ami az eladónak nem tetszett, és szitkozódva, több pénzt követelve vonult ki. Ma ez már sajnos idegesít.
Soós úr ezt a döntést sem dramatizálja. Azt mondja, több pihenésre van szüksége, mert ma már előfordul, hogy egy hosszabb mondat közben elveszíti a fonalat, vagy elindul valamiért a kasszához, és nem jut eszébe, miért is ment. Szerencsére általánosságban jó egészségnek örvend, nemrég például a Balaton-átevezést is szintidőn belül teljesítette.
Örülök, ha sikerült átadnom olyan tudást az embereknek, ami miatt most sokan bejönnek, és azt mondják: »Soós úr, nem lehet igaz, hogy abbahagyja!« Remélem, hogy ők majd tíz év múlva is emlékeznek arra, hogy jártak itt
– teszi hozzá elgondolkozva. Bár a bolt bezárt, a családi történet nem ér véget: néhány méterre a Soós Optikában a család fiatalabb tagjai viszik tovább azt a világot, amelyben a lencsék, a figyelem és a szakmaszeretet mindig összetartoztak. Soós András a pult mögül lassan elköszön, július végén adja vissza a helyiség kulcsát. A lírai végszó után pedig gyorsan visszavedlik azzá a magabiztos kereskedővé, akinek megismerhette a város. Amikor arról kérdezem, mi fog történni azzal az áruval, ami hó végén megmarad, értetlenkedve néz rám:
Semmi se fog maradni, mert mindent eladok!
(Borítókép: Ladóczki Balázs – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
