„Mindenkinek joga van a gyümölcsöző élethez” – Németh Danó útja a stroke-tól a saját kerámiamárkáig

We Love Budapest: Hogyan jutott el Danó az alkotásig? A stroke előtt is volt művészi érdeklődése? 

Németh Panni: Danónak semmilyen érdeklődése nem volt a művészetek iránt. Középiskolában emelt fizikaosztályba járt, de a humán tárgyak is érdekelték; szinte minden a művészeten kívül. Amikor 16 évesen agyvérzést kapott, még nem tudtuk, hogy mi lesz a betegség kimenetele, de mindent megpróbáltunk, ami akár csak kicsit is javíthat az állapotán. Így jutottunk el 6 évvel később ahhoz a gondolathoz, hogy a finommotorika fejlesztése az agyra is visszahat.

WLB: Ezek szerint a fejlesztés irányából nőtte ki magát önálló vállalkozássá a kerámiázás. Próbálkoztatok más művészeti ággal is korábban? 

N. P.: Kreatív beállítottságú vagyok, többféle kézműves és művészeti ágat is kipróbáltam. A kerámia régen nem annyira vonzott, mert a korongozásban nem láttam akkora szabadságot. Ahogy keresgéltem a finommotorikai fejlesztési lehetőségek között, ez újra megragadta a figyelmemet. Minél jobban beleástam magam, annál több fantáziát és piaci lehetőséget láttam benne. Aztán megtaláltam egy Down-szindrómás amerikai fiú oldalát, aki kerámiázik a családja támogatásával. Ez nagy lökést és inspirációt adott az elinduláshoz. Danónak eleinte nem nagyon tetszett a kerámia, mint semmilyen más kézművesség vagy művészet sem, de minél többet nézegette a képeket, videókat, és ahogy látta az első saját műveit megszületni és használatba venni, annál lelkesebb lett. Az évek folyamán teljesen beletanult a masszákba, mázakba és munkafolyamatokba, és most már egyedül is tervez kerámiákat.

WLB: Danó nem tudott rehabilitációs programokban részt venni, mivel Pécsen, ahol egy rövidebb szakasztól eltekintve éltetek, nem volt ilyesmi elérhető. Hogyan sajátította el azt az alaptudást, ami az alkotáshoz szükséges?

N. P.: Amikor 2018-ban elhatároztuk, hogy kerámiázni fogunk, naivan azt gondoltam, hogy elvisszük Danót egy tanfolyamra, ahol megtanulhatja a fogásokat. Itt szintén a legnagyobb gond az akadálymentes helyszín hiánya volt. Egyszerűen értelmes távolságban egyik városban sem találtunk olyan helyet, ahol részt tudott volna venni bármilyen képzésben. Ezért azt az utat választottuk, hogy én autodidakta módon, könyvekből és videókból megtanultam az alapokat, majd Halmos Ferenc egyetemi szintű magastüzű mázazó tanfolyamán továbbképeztem magam. Végül a megtanult fogásokat átdolgoztam egykezes megoldásokká, és megpróbáltuk az eszközparkot is Danó igényeihez igazítani. A vállalkozást részben azért indítottuk, mert szerettünk volna Danónak egy olyan foglalkozást, amivel pénzt tud keresni, részben pedig támogatókat kerestünk a további rehabilitációjához. Az egykezes kerámiázás eléggé kuriózumnak tűnt, úgy gondoltuk, ezt biztos kevesen csinálják. 

WLB: Sok helyen beszéltetek arról, hogy egy nehéz, hullámvölgyekkel tarkított úton jutottatok ide. Hogyan lehet átlendülni a nehézségeken? Mi az, ami ilyenkor segít?

N. P.: A hullámvölgyek pont olyanok, mint az évszakok, jönnek-mennek. Így 12 év távlatából nézve, a legtöbbször az lendített át minket a nehézségeken, hogy kitavaszodott. Ezzel együtt új perspektívák, új lehetőségek nyíltak, és mindig volt egy új remény, amibe belekapaszkodva át lehetett lépni a nehézségeken. Ezzel párhuzamosan folyamatosan keresem-kutatom, mi az, ami nehézséget okoz, és ezen hogy lehetne változtatni, milyen megoldásokat találtak ki már mások, esetleg más országokban.

WLB: A nehézségek ellenére is haladtok, idén Danó az alkotás mellett beiratkozott a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció és média szakára. Hogyan esett a választás éppen erre a szakra?

N. P.: Az egyetem választása pragmatikusan történt, többéves előkészítés, keresgélés előzte meg. Mivel Pécsen lakunk, és Danó segítség nélkül nem boldogulna egy idegen városban, a Pécsi Tudományegyetem lett a választott. A PTE deklaráltan Befogadó Egyetem, van Támogató Szolgálatuk is, akik a közlekedésben és akár a tanulásban is segítenek a diákoknak. Így az első nehézség elhárult, az, hogy hogyan jut be az egyetemre, és hogy jön haza. A Támogató Szolgálat az egyetem saját akadálymentesített szállító járművével eljön Danóért, és elviszi az egyetemre, délután meg hazahozzák. A szak kiválasztása már nehezebb volt, mivel a különböző campusok eltérő mértékben akadálymentesítettek. Az összes szakot végignéztük az egyetem kínálatában, és kiválogattuk azokat, amelyek egy kicsit is tetszettek Danónak, illetve amelyekhez nem kellett matematika. Ezeket tovább kellett szűrni aszerint, hogy akadálymentes-e a helyszín. Közben a Támogató Szolgálat vezetőjét is kérdezgettük, hogy melyik tanszéken a legbefogadóbbak a tanárok, fontos feltétel volt még az akadálymentes mosdó megközelíthetősége. Kompromisszumos megoldásként így jutottunk el a kommunikáció és média szakhoz. Itt csak két lifttel kell elmenni a mosdóig. Mivel nagyon magas pontszámmal lehetett csak bejutni, önköltséges finanszírozást kellett választanunk, amit jelenleg a DANO Alapítvány támogat. Danó szeptember óta ide jár, azóta teljesen kivirult, szinte kitárult előtte a világ. Új barátai lettek, mind a diákok, mind az oktatók nagyon segítőkészek és befogadóak.

WLB: Úgy hangzik, hogy eléggé átalakult az életetek. Hogy sikerül a tanulás mellett az alkotást is beilleszteni? 

N. P.: Sajnos 6-7 év alatt sem tudtuk még megvalósítani a régi tervünket, hogy Danóval egy akadálymentes műhelyben tudjunk dolgozni, így a helyhiány és a speciális felszerelés hiányában még sok segítségre szorul. Főleg hétvégén, az egyetemi vizsgaidőszakban és a szünetekben kerámiázik. Mivel otthon dolgozunk, a kerámia átszövi az egész napunkat és minden terünket. A reggelikészítés után eldöntjük, hogy mit fogunk aznap készíteni. Ha gránátalmát vagy pecsételt tányért készít, akkor én előkészítem az agyagot, és kinyújtom a nyújtógépen. A mázazás után a kemence ki-be pakolásban a helyhiány miatt szintén mi segítünk. A kerámia-gyűjtőoldalainkat a közösségi médiában Danó vezeti, de a vevőkkel való személyes kapcsolódás szempontjából a vásárok jobbak, mint az online csatornák, ezeken is részt vesz, ha akadálymentesek. Havonta Budapestre látogatunk a Maker’s Marketre, ami jó lehetőséget ad a követőinkkel való találkozásra, kapcsolódásra. Nagyon sok értékes alkotóval is kötöttünk már ismeretséget, sőt barátságot a Maker’sen, és Danót is nagy szeretettel fogadták, ami ennyi év bezártság után nagyon felszabadító és örömteli volt, nagyon sokat köszönhetünk a szervezőknek, Petrának és Károlynak.

WLB: 2025 őszén jöttetek ki egy új márkával, a LEOO-val, a DANO mellett. Miért született ez a döntés, hogyan hangoljátok össze a működést?

N. P.: Tavaly úgy alakult az életünk, hogy a férjem is beállt keramikusnak, így már a teljes család megélhetését biztosítanunk kell. Ez nem működött volna Danó kapacitásával és tempójával, és mindenképp szerettük volna jelezni, hogy melyik rész az, amiben Danó aktívan részt vesz, és melyik az, amit csak mi készítünk, így szükségessé vált egy külön márka. Tartalmilag is elválasztottuk ezeket, mi főleg kerámia ékszereket és ékszertartókat készítünk, Danó pedig tányérokat, tálalókat, poharakat. A 2026-tól készült kerámiákon a pecsét már teljesen pontosan mutatja, hogy ki készítette, és az adott termék melyik márkához tartozik. A LEOO-val nemzetközi piacot is szeretnénk megcélozni, ezért külön webshopot is készítettünk. Mindkét márkánkban kizárólag kézzel formázott kerámiák készülnek, korongot nem használunk. A formák tervezését alapos piackutatás előzte meg. Mindig keressük azt a kis piaci rést, ahol még nem olyan nagy a konkurencia, de amivel mi is azonosulni tudunk, és képviselni tudjuk a termékeinken keresztül a világnézetünket. Színben harmonizáltuk a két márkát, hogy egymást kiegészítsék, és a webáruházban vagy a Maker’s Market standon is jól mutassanak együtt. 

WLB: A portfóliótok rendkívül széles, az edények, ékszerek, sokféle tárgy tartozik bele. Hogyan alakult ki?

N. P.: A DANO-nál egyértelműen a gránátalma a legnépszerűbb forma, a LEOO-ban az ékszerek és a libák, de a festett állatos tálkák is kedveltek. A portfólió alakulása egy hosszú, évek óta tartó folyamat. Vannak olyan színei, formái, amiket gyerekkorom óta dédelgetek, és vannak olyanok, amiket az életmódunk alakulása inspirál. Mivel az eredeti szakterületem az ökologikus építészet, nagyon inspirál a természet, a farm, az ökologikus gazdálkodás, gyógy- és fűszernövények. Ebből a világból építkezünk a színekben, formákban mind a DANO-ban, mind a LEOO-ban. Ezeket az ötleteket és terveket utána továbbgyúrjuk, szűrjük, hogy megtaláljuk azt a metszéspontot, ami mindenkinek tetszik a családban. És persze sokszor a megvalósíthatóság is formálja az elképzeléseinket.

WLB: Bővül a termékpaletta, már eddig is színes képet mutatott, hogy pontosan mit is csináltok. Honnan merítitek ehhez a folyamatos inspirációt?

N. P.: Ez nagyon nehéz kérdés, mivel Danó két több százezres kerámiagyűjtő Instagram-oldal kurátora, ezért inspirációból és követendő alkotókból nincs hiány. Viszont a rengeteg információ és inspiráció közepette sokkal nehezebb megtartani az eltervezett márkaarculatunkat, és ragaszkodni az elképzeléseinkhez. Törekszünk rá, hogy ne engedjük át a vezetést a trendeknek. Ehhez szükség van néha egy kis digitális detoxra, kikapcsolódásra, másfajta inspirálódásra. A mindennapokban ez jelenti jelenleg a legnagyobb kihívást, pedig a kiégést is csak így lehet(ne) elkerülni. 

WLB: Mi jellemzi Danó sajátos stílusát, mi az, amin biztos nem fog változtatni? A LEOO-nál is nagyon jól körülhatárolható eddig a stílus, maradni fog a formavilág? 

N. P.: Valóban, az eddigi stílusunk eléggé eklektikus volt. Az elmúlt pár évben főleg a tanulásra, kísérletezésre és a saját határainknak a megtalálására fektettük a hangsúlyt. Ez mostanra tisztázódott, és kijelöltük a világos célokat, útirányokat. A DANO világa főleg gyümölcsökből és játékos mázakból áll. Emögött az a gondolat áll, hogy mindenkinek joga van a gyümölcsöző életre, produktivitásra, önkifejezésre – akkor is, ha fogyatékos vagy mozgássérült. A LEOO viszont még ennél is játékosabb, vidámabb. Egyfajta lázadás a sok szomorúság és bánat ellen, ami a világban van, és ami minket személy szerint is ért. A LEOO-ban olyan apró tárgyakat készítünk, amelyek hosszú távon is örömet adnak, egy kis nyugalmat hoznak a mindennapokba, és a felnőtteknek is visszaadják a játék örömét. Továbbra is a vidám színek és formák fognak dominálni. Sokkal több tervem van, mint amit bármikor az életben meg fogok tudni valósítani. Önmérsékletre intettem magam, és megpróbáljuk a terveimet a valóságba gyömöszölni, így arra jutottunk, hogy negyedévente fogunk egy új kollekciót kiadni, de mint ahogy eddig is, minden hónapban lesznek újdonságok. Évek óta tervezem, hogy textiltermékekkel, szitanyomással és illusztrációkkal bővítsük a márkát, de ezt valószínűleg a LEOO-ban fogjuk megcsinálni. Danó új gyümölcsöket tervez bevezetni, illetve végre elkezdhet kísérletezni a folyatott mázas technikával, ami már évek óta szíve vágya.

ELÉRHETŐSÉGEK

LEOO

• Instagram
• Weboldal

DANO Ceramics 

• Instagram
• Weboldal

(Borítókép: Csibi Szilvia)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés