Almásy László már a maga korában is ismert és érdekes figura volt: Afrika-kutató, aki rendszeresen vezetett expedíciót a Líbiai-sivatagban, pilóta, autóversenyző... ám az utókor elfelejtette őt, egészen addig, amíg meg nem jelent a Michael Ondaatje regénye alapján készült film, Az angol beteg. Bár az 1996-os film 9 Oscar-díjat is elnyert, a nagyívű történet, a romantikus szál és a saját kilétét elfelejtő, összeégett pilóta története nem teljesen egyezik a valósággal.
Már tizenévesen repülőt épített magának
Bár az élete közel sem volt olyan romantikus, mint ahogy azt Hollywood elképzelte, mégis filmbe illő eseményekkel volt tele. Az afrikai, különösen a Líbiai- és a Núbiai-sivatagban tett expedíciói, a járatlan utak felfedezése, majd később a zsidók bújtatása és a II. világháború után Almásy meghurcolása és náci kémnek való kikiáltása az életének mind olyan elemei, amelyek filmre kívánkoznak – olyanra, ami a valóságot és nem a fikciót meséli el.
Almásy László ha gróf nem is volt, de a világ felfedezése, megismerése már gyerekkora óta lekötötte, szívesen töltötte az idejét könyvek, térképek és mindenféle műszaki tárgy társaságában. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy már 14 évesen épített magának egy vitorlázó repülőgépet (a mintát egy újságban látta hozzá), amivel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. Bár ez nem sikerült túl jól, a fiatal Almásy 10 métert zuhant, eltörte a bordáját és kisebb sérüléseket is szerzett, mégsem szegte kedvét. 1911-ben már egy Blériot-típusú motoros géppel repült Rákosmező felett.
A nagy kaland: Afrika
Repülőimádat ide vagy oda, első afrikai útját még autóval tette meg. Sógorával, Esterházy Antallal 1926-ban vágott neki a nagyjából 3000 km-es útnak, melynek során a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, valamint átkeltek a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon is. De amiért ez az utazás igazán érdekes volt, hogy jórészt járatlan utakon vezettek.
Azt hiszem, hogy annakidején mindazokat, akik a Libyai-sivatag felderítésén fáradoztak, nemcsak az ismeretlen »fehér folt« térképezése ösztökélte, hanem a beduinok elbeszélései is, amelyek »elveszett oázisokról« és a homokba temetkezett »romvárosokról« szóltak. (...) Valamennyien hittek az ismeretlen sivatag szívében elrejtett Zarzura-oázisban, hisz annyi titokzatos legenda szólt róla. Én is hittem benne és én is abban reménykedtem, hogy tán sikerül megtalálnom Zarzura-oázist – olvasható Almásy László Levegőben... homokon... című művében.
A legendákból ismert oázist, a Líbiai-sivatag feltáratlan fennsíkját kezdetben autóval kutatta, ám ahogy könyvében is írja, szoros verseny folyt annak megtalálására, így szintet lépett, hogy mindenkit lekörözzön: repülővel kereste Zarzura oázisát.
1932 májusában a levegőből pillantotta meg a Gilf Kebir északi fő völgyét, amit aztán csapatával a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelített meg.
A helyiek csak akkor hitték el nekik, hogy a dűnéken keresztül érkeztek, amikor meglátták a keréknyomokat a homokban – Almásy innen kapta a Homok Atyja (Abu Ramla) nevet. Egy évvel később visszatért a helyszínre, ekkor már egy magyar kutató is vele tartott, Kádár László, aki a dűnetípusokat határozta meg. Bejárták a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen területeit. Almásy itt bukkant rá az ősi ember- és állatábrázolásokra, a Képek völgyének nevezett barlangokban többek között vörössel festett strucc-, zsiráf- és pálmaábrázolásokat láttak. Ekkor fedezte fel az úszók barlangját is, amiről arra következtetett, hogy egykor víznek kellett lennie a területen.
Almásy egyébként írónak sem volt utolsó, csodásan és élvezetesen fogalmazza meg tapasztalatait a sivatagban tett felfedezéseiről, a sikerekről és a nehézségekről. A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán ingyenesen elérhető a Levegőben... homokon...című műve, amelyben többek között Gilf Kebirről, a barlangokról és a repülésről is ír.
Hat esztendő alatt végigjártam autón és repülőgépen a Libyai-sivatag legnagyobb részét. Nincsen olyan homoksíkság, olyan sziklahegység vagy sivatagforrás, Siva-oázis és El Fasher, Kufra és Vadi Halfa között, amelyet fel ne kerestem volna. Hogy ez mit jelent, arról csak a térképre vetett tekintet nyujthat fogalmat. Mint automobilszakértő kezdtem, mint térképész és régész folytattam.
Munkámat nem koronázta mindig siker, nem egyszer visszavonulásra kényszerültem, és volt, amikor már-már feladtam a reményt, hogy viszontláttam az Élet Birodalmát. De voltak olyan napok, amelyeknek emlékét semmiért sem adnám. Eljött az óra, amikor esztendők fáradságos keresése után repülőgépem szárnya alatt feltűnt az »Elveszett oázis« smaragdzöld ligete. Összeszorult torokkal álltam a sziklatenger titokzatos barlangjainak félhomályában és néztem azokat a színpompás festményeket, amelyeket tán tízezer évvel ezelőtt alkotott az őskori ember. Voltak bíborvörös napkelték és opálszínű esték, hallottam a szellő zizegését pálmák koronájában és a homokbuckák kísérteties énekét.
Vadászat, expedíció és a náci oldal
Az 1920-as évek végén, majd az 1930-as években nemcsak felfedezéseket tett, de vadászatokat is vezetett a sivatagban, ahol többek között Széchenyi Zsigmond és Horthy Jenő (Horthy Miklós testvére) is részt vett. A Líbiai-sivatag repülős felfedezésére egyébként már 1931-ben kísérletet tett Zichy Nándorral, a mátyásföldi repülőtérről indult utazás viszont majdnem szerencsétlenséggel végződött: a szíriai Aleppóban kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk.
Mindeközben Kairóban létrehozott egy repülőiskolát, amellyel megteremtette Egyiptomban a sportrepülés alapjait, feltérképezte a Szahara közepén lévő Nagy-homoktengert, sőt, a Nílus egyik szigetén talált egy magyar nevű berber törzset, akik magyarabnak nevezték magukat – állítólag az I. Szulejmán szultán serege által elfogott magyar hadifoglyok leszármazottai.
Almásy profinak számított a sivatagkutatásban, ismerte minden apró zugát, így nem meglepő, hogy a németek is felfigyeltek rá, bár ahogy Krizsán László tanulmányában is olvasható, a magyar kutató egyáltalán nem örült ennek a lehetőségnek, sőt, megpróbált befolyásos ismerősök segítségével mentesülni alóla.
...azonnal érintkezésbe léptem több bajtársammal és kértem őket, hogy nem tudnának-e valamit tenni ebben az ügyben, hogy mentesülhessek ettől a beosztástól. Kenesse Waldemárnál történt jelentkezésem után négy nap múlva már útnak is indítottak, s így az idő rövidségére való tekintettel már semmit sem lehetett tenni ügyemben.
Rommel seregénél
1941. február 8-án a magyar légierőtől a Rommel vezette német Afrika-hadtesthez vezényelték, ahol mélységi felderítői feladatokat látott el. Legfontosabb akciója a Salaam hadművelet volt, melynek során két német hírszerzőt kellett a brit vonalak mögé, Aszjútba juttatnia. Bár a britek megfejtették a németek kódját, Almásy így is megoldotta az akciót: az ellenséges autók tartályába homokot szórt, így szabotálva az angolokat. Tetteiért megkapta a vaskereszt kitüntetést, az eseményekről pedig Rommel seregénél Líbiában című könyvében számolt be.
a küldetés egyszerre volt átok és szerencse számára:
a II. világháború alatt kitüntetésének és náci katonaruhájának köszönhetően sosem razziáztak nála, így tudott zsidókat bújtatni a Bartók Béla úti lakásában. Ugyanakkor ez alig jelentett bármit is a háború utáni időszakban, Almásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel állították a népbíróság elé, Rommel seregénél Líbiában könyvét náci propagandának nevezték és indexre tették (a könyvtárakból kivonták és megsemmisítették). A per 1946. február és november között zajlott, a kutatót ez idő alatt kegyetlenül bántalmazták és vallatták, végül Germanus Gyula vallomásának köszönhetően engedték el.
Az angol beteg
Almásy kalandos élete Michael Ondaatje Srí Lanka-i származású kanadai írót is megihlette, összegyúrta belőle a romantikus Az angol beteg kalandregényt, bár a cselekmény fő szálát adó szerelmi viszony és az összeégett pilóta pont nem igaz, de a II. világháború és Rommel sivatagi hadszíntere igen. A kölni Heinrich Barth Afrika Tanulmányok Intézet tulajdonában több olyan, Almásy László által írt levél is van, amelyeket férfiakhoz írt, ráadásul ezek tartalma túlmutat a barátságon. A legtöbbet egy bizonyos Hans Entholthoz írta, aki egy német tiszt volt, ám több férfival is szerelmi viszonyt ápolt, és állítólag egy egyiptomi herceg is volt közöttük – mindez a Spiegel International cikkében is olvasható.
Afrikai évei alatt történt, hogy egy sérült kanadai pilóta mellett kellett tolmácsolnia, visszaemlékezéseiben is ír a főhadnagyról, aki ülésével együtt kiszakadt a találatot kapott gépéből, és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Mind a könyvben, mind a filmben ez a kanadai pilóta ihlette Almásy alakját, ám a valóságban a sivatagkutató 1951-ben halt meg a salzburgi Wehrle Szanatóriumban, ahová amőbás vérhassal vitték be.
Források:
- Almásy László: Levegőben... homokon..., Franklin-Társulat, 1937
- Krizsán László: Almásy László az afrikai hadszíntéren, Vasi Szemle, 1996
- Matthias Schulz: The True Story of Desert Explorer Laszlo Almasy, Spiegel International, 2010
- Bordatöréssel indult az afrikai sivatagok magyar felfedezőjének pályafutása, Múlt-kor, 2023
(Borítókép: Ullstein Bild Dtl – Getty Images Hungary)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
