Amikor leesik az első hó, nemcsak fényképek tömege árasztja el a közösségi médiát, hanem embertömeg is a budai és a Budapest környéki hegyeket. Ami persze nem csoda, mert a behavazott tájhoz kevés hasonló látnivaló akad, legalább olyan lenyűgöző, mint az első tavaszi napsütés, a színekkel és fényekkel bearanyozott nyári táj, na meg a szintén színes, lombhullató ősz. Szinte az egész város felkerekedik ilyenkor, hogy ne csak fotókon lássa a természet varázsát, hanem a saját szemével is valamelyik helyszínen.
Ha akad ilyenkor probléma, némi anomália, akkor pont ezen a ponton: a helyszínnel kapcsolatban. Ügyesen kell megválasztani, mivel sokkal többen indulnak el ilyenkor kirándulni és túrázni, mint egyébként. Ha nem akarjuk kerülgetni a többi kirándulót, akkor például Dobogókőt és környékét mindenképpen kerüljük el, akármilyen csodás is onnan a panoráma. Lassan araszoló kocsisor végén találjuk magunkat egy idő után, és amikor megérkezünk, nehezen találunk majd parkolóhelyet.
Amikor elhatároztuk, hogy felkerekedünk, az első kihívás az volt, hogy hova menjünk. Ilyenkor nem könnyű jól dönteni, a megérzésre kell hagyatkozni, és így jutott eszünkbe a Pilisszentlélek mellett található egykori pálos kolostor romjai. A megérzésünk jó volt, amikor odaértünk, nem volt ott rajtunk kívül senki, és miközben a behavazott romokat fotóztuk, mindössze egyetlen autó futott még be, két kirándulóval. Később sem lettek sokkal többen. Ennek az oka talán az lehet, hogy Pilisszentlélek egy völgyben, a Szentléleki-patak völgyében terül el, egy éles kanyarral kell letérni az útról, ha megérkezik az ember. A települést és a romokat meg magát a völgyet is magas hegyek ölelik körbe, és ha szét akarunk nézni fentről, akkor természetesen mászni, de minimum menni kell felfelé, kitartóan és viszonylag hosszan. Persze amit cserébe kapunk, ahhoz fogható kevés van.
A pálos kolostor romjai már önmagukban és hólepel nélkül is varázslatos hangulatot nyújtanak, de most, hogy belepte a hó, a varázslatosság fantasyélménnyé nemesül, óhatatlanul a Trónok harca jut a kiránduló ember eszébe, és szinte várja, mikor lovagol ki a fák közül Havas Jon, oldalán a hófehér farkasával. De persze – spoiler – nem fog. Úgyhogy fel is kerekedhetünk, hogy nekivágjunk a hegyoldalnak és fentről tekintsünk le a tájra. Lentről pedig már látjuk, hogy hova is megyünk, a Fehér-sziklához, ahonnan csodás panoráma nyílik elénk.
Pilisszentlélek és a pálos kolostor fölött számos túraútvonal halad, ezek olykor egybe is érnek: van piros, zöld, sőt Mária-út is. Bármelyiken elindulhatunk, eltévedni nem fogunk, ráadásul időnként ösvények elágazásához érkezünk, ahol útjelző táblák mutatják az irányokat. Mivel ez volt az első hóesés, ezúttal nem a komoly túra volt a lényeg, hanem hogy havat nézzünk meg havas tájat, amire pedig a Fehér-sziklához és a szomszédos István-tetőre vezető út tökéletes választás a maga közel 5 kilométerével oda-vissza.
Aki persze szeret felfelé mászni és egy kiránduláson elfáradni, az is kap valamit, mert az út odafelé felfelé visz, ráadásul nehezített havas talajon, ami egyfelől csúszik, másfelől nem látni pontosan, mi van a fehér lepel alatt, csak lehullott falevelek vagy földből kiálló kődarabok is. A hó egyébként pont tökéletes most, mert nem esett sem sok, sem kevés, hanem pont elég, pont annyi, amennyiben jól lehet haladni, és amiből kisebb hóembert is készíthetünk, ha akarunk – nem készítettünk, de eggyel összefutottunk útközben.
Amikor lefelé indultunk a hegytetőről, vissza a kolostorromhoz, már szemmel láthatóan olvadt a hó, csepegett a fákról a víz. Az egyik szemünk sírt, mert nem szerettük volna, ha elolvad, a másik viszont nevetett, mert jó ütemben mentünk fel a Pilisbe első havat nézni. Ám mire leértünk, már változott a helyzet: az olvadás abbamaradt, és nagy pelyhekben elkedzett havazni, ami, ha így folytatódik, azt eredményezi, hogy ezen a héten is érdemes lesz felkerekedni, hogy havat és havas tájat nézegessünk a Pilisben.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
