Hangosak, mérgesek és fittyet hánynak a társadalmi normákra. A punk mozgalom az 1970-es években jelent meg az angol, amerikai kultúrában, és a legtöbben a korai fanzine, a Sniffin′ Glue ikonikus ábrájával azonosítjuk egyszerűségét:
Ez egy akkord, ez egy másik, ez egy harmadik. Most alakíts együttest!
Azért nem árt, ha tudjuk, hogy az avantgárd és a szituacionista mozgalmak hatása egyértelműen észrevehető rajta. Képviselői a nyugati országokban a konformista fogyasztói magatartás ellen lázadtak és alapvetően a baloldali értékekkel szimpatizáltak. Valószínűleg nem a szürke kádári hétköznapok szerepeltek a vágyálmaik között, ami a magyar punk és underground mozgalmak kritikáinak fő tárgya lett. New York már a kezdetektől, az 1970-es évektől fontos színtere volt a punk mozgalomnak, ahonnan olyan együttesek indultak el, mint a New York Dolls vagy a Ramones. Éppen olyan mérgesen és hangosan bírálták a diszkót, mint a lassanként hajmetálba kommercializálódott rockzenét vagy a hippimozgalomból ott ragadt, önmaguk paródiájává vált előadókat. A dekonstrukció és a konformitásból való kiszakadás, a társadalmi normák elutasítása működésbe hozta a kreatív energiákat, sajátos művészeti közeget hozott létre az irányzat köré.
Ugyanakkor napjainkban, pár évtizeddel a dicső kezdet után mégiscsak felvetődik a kérdés: ha valaki az 1970-es évek óta hangosan szidalmazza a társadalom fennálló rendszerét és ezzel jó pénzt keres, miközben továbbra sem forradalmi sebességgel haladunk előre, mennyivel több a tevékenysége, mint szájkarate? Sok egyéb mellett ezért érezhetjük, hogy a punk mozgalom egy kissé kimerült.
Emmanuel Rosario képeit látva azonban változik a véleményünk, hiszen sosem árt, ha vannak közöttünk olyanok, akik kitekintenek a konformizmus kereti közül és megkérdőjelezik az aktuális normákat. Az 1989-ben, dominikai bevándorlók gyermekeként született fotós képein New York mostani punk arca mutatkozik be. Ahogy a fotográfus vallja:
A punk New Yorkban soha nem halt meg, csak átalakult.
Rosario aktív részese a mai punk színtérnek, baráti kapcsolatokon, saját ismeretségeken keresztül építi fel különleges képi világát. Segítségével házibulikba, lakásokba, koncertekbe nyerhetünk bepillantást, a külsőségek mögött pedig mély empátiát, érzékenységet, valódi emberi kapcsolatokat is felfedezhetünk. Nagyon különböző emberek tűnnek fel a kamera előtt, akikben annyi a közös, hogy a társadalmi elvárások helyett a saját normáik szerint élnek. A sorozat további képeit a fotós Insta-oldalán nézhetjük meg, itt pedig bővebb anyagot is találunk a munkáiról, és a blogját is elolvashatjuk.
A PaperLab Galéria kiállításán, a Mai Manó Ház félemeletén Rosario 2020 óta készülő sorozatának 28 fotóját nézhetjük meg. Mivel a kiállítás aprócska, érdemes összekötni a Mary Ellen Mark-kiállítással, de a közeli Capa Központban is érdemes körbenézni.
Emmanuel Rosario: NYC Punk Scene a PaperLab Galériában
Program adatai
(Borítókép: Emmanuel Rosario)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
