Bosnyák tér
Ha ma járunk a Bosnyák téren, akkor a Páduai Szent Antal-templom melletti területen sem bódékból álló piacot, sem üres területet nem fogunk találni, hiszen az eltelt évtizedekben körbenőtte a város – minden pozitív és negatív értelemben. A templomot körbevevő parkban mára megnőttek a fák, és a mellette lévő terület is beépült: van itt emeletes lakóház és egy diszkont is. A mai tér területe még a 19. század végén is mezőgazdasági térség volt, ahol kiskertek és szőlők terültek el. 1901-ben nevezték el a Hajcsár utca és a Csömöri út kereszteződését Bosnyák térnek, neve pedig az egykor itt gyakorlatozó bosnyák katonákra utal (az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Boszniát, és a katonákat besorozták a királyi testőrségbe). Szintén a század elején alakult itt ki a szabadtéri piac, ami az évtizedek során volt már a templom előtt és mellett is, az 1960-as években viszont átkerült a számára felépített vásárcsarnokba.
Az elmúlt időszakban ismét változott a Bosnyák tér képe: Zugló Városközpont néven készült el az a gigaberuházás, amelyben a Zenit Corso pláza, Budapest Főváros Kormányhivatala és a Nemzeti Adó- és Vám Hivatal irodái kaptak helyet. A monumentális épület jelentősen elüt a környezetétől, a hivatalok várhatóan tavasszal költöznek be az épületbe, a tervek alapján azonban a megnövekedett közlekedés miatti környezeti terheléssel nem számolt a beruházó.
Normafa
A főváros egyik legkedveltebb (emiatt talán legzsúfoltabb) kirándulóhelye a Normafa, ami nevét egy fáról kapta: emellett énekelte el Schodelné Klein Rozália operaénekesnő Bellini Norma című operájának részletét. A legenda szerint a viharbükk Mátyás királlyal volt egyidős, sokáig állta az idők, a természeti csapások és az emberi kéz próbáit, ám végül az 1920-as évek végén egy villám sújtotta és elpusztult. A kirándulóhely a 20. század elején a magyar síelés és síugrás bölcsője volt, rengetegen hódoltak itt a téli sportoknak, 1923 decemberére egy síugrósánc is épült a helyen, ám ezt ma már nem találjuk meg itt – ahogy a legendás bükkfát sem. Bár telente, ha az időjárás engedi, lehet még itt síelni, de inkább a szánkósoké és a kirándulóké a terep.
A Petőfi híd budai hídfője
Volt idő, amikor a Petőfi híd budai hídfőjénél tömegek szálltak le a villamosról, hogy aztán tömött sorokban álljanak vagy a Goldmann György téri (ZP), vagy az út másik oldalán lévő Rio előtt, hogy átmulassák az éjszakát. A Zöld Pardon a magyar alternatív zenei koncertek otthona volt, ahol kezdetben a fűben ülve, fröccsözve, amolyan fesztiválhangulatban éltük át a koncerteket, míg később már 100, majd 200 forintos áron hallgathattuk kedvenc zenészeinket. Aki ma leszáll a 4-es, 6-os Petőfi híd, budai hídfő megállójában, az a színpad, a medence, a hidak és a tánctér helyett egy üres placcot fog látni, ami csak arra jó, hogy átvágjunk az A38 Hajóhoz, de a valamikori hőskorra semmi nem emlékeztet.
Városmajor, a fogaskerekű végállomása
1874. június 24-én délután 4 órakor indult el először a Városmajorból a fogaskerekű, ám kezdetben csak a Svábhegyig közlekedett. A nagy érdeklődés és népszerűség miatt hosszabbították meg végül a Széchenyi-hegyig, ami a mai napig a végállomása. A fényképen látható svájci hangulatot ma már csak a Fortepanon vagy a helytörténeti múzeumokban találjuk meg, hiszen ma nagyon más kép fogad minket a városmajori végállomásnál. Az állomás a II. világháború idején megsemmisült, az épületeket pedig nem az eredeti (alpesi) stílusban építették vissza. Hogy miért idézte a fogaskerekű végállomása a svájci épületeket, arra egészen egyszerű a válasz: az első fogaskerekű vasút Svájcban volt, innen érkezett Budapestre, ahol Európa harmadik legrégebbi fogaskerekűje működik töretlenül. Mivel eleinte a fővárosit is a svájci cég működtette, az építési munkálatokat egy svájci mérnökre, Cathry Szaléz Ferencre bízták. A svájci gyökerek miatt pedig az állomás épületei is alpesi stílusban épültek fel.
(Borítókép: Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
