A 2020-as évek egyik legfrissebb hangja Co Lee, azaz Halász Kolos, aki szélsebesen robbant be a hazai zenei szcénába és a köztudatba. Jazzes elemekkel átszőtt, laza hiphopdalait átlengi a karcos őszinteség, amelyek szövegében sokszor egyaránt ott van a társadalomkritika és persze korosztálya érzései és kihívásai is, mindehhez pedig zsigeri színpadi jelenlét társul. A közönség a Cirque de L′Homme albuma megjelenésekor figyelt fel rá igazán, olyan újhullámos előadókkal dolgozott már együtt, mint Beton.Hofi vagy Kolibri. 

Bármennyire fiatal is, már bejárta a világot: családjával éltek Bécsben, ahol egy amerikai magániskolába járt. Itt került közelebb a hiphop és az underground világához, itt kezdett angolul rappelni és szövegeket írni, és ez volt az a közeg, ami nagyban formálta zenei látásmódját is. A zene mellett a divat világában is letette a névjegyét, hiszen modellként is dolgozott, főként Kínában és Szöulban volt sikeres karaktermodell. Legközelebb az Öböl x Reflektor fesztiválon hallgathatjátok meg a Z generáció egyik legszínesebb előadóját.

Most pedig nézzük, hogyan látja Co Lee, azaz Halász Kolos Budapestet!

We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?

Co Lee: A Szabadság híd vagy a Gellért-hegy vagy a Duna. Elég sok szögből látszik mind a három együtt is.

WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?

C. L.: Most éppen a VIII. kerület és a Rákóczi tér környéke, talán azért, mert ott lakom.

WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova akarsz?

C. L.: Biztos, hogy lenne benne egy reggeli kávé és cigaretta melletti írogatás, gondolat szóba vitele, gondolatok papírra vetése. Lenne benne séta, mászkálnék a városban, hallgatnék zenét, találkoznék a csajommal. Tulajdonképpen most vele töltenék el egy ideális napot.

WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?

C. L.: Oda mennék vissza, amikor a Kex zenekar valami büdös, cigarettafüstös, alkoholszagú kis kocsmában koncertezik, és a koncert félidejében fellép Cseh Tamás, akkor még nagyjából ismeretlenül.

WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?

C. L.: Ott, ahol vagyok éppen, mindig ott.

WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?

C. L.: Ha a Margitszigetet az ember Budáról nézi, akkor kicsit a Margit hídtól lefele, Óbuda irányába haladva látni lehet egy betontömböt a sziget oldalában, közel a vízhez, meg van graffitizve az oldala, azon a betöntömbön elég jól lehet ücsörögni.

WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?

C. L.: A Parlamentben.

WLB: Bécsi fiatal évek, amerikai iskola, modellkedés a világ körül, de leginkább Kínában – annyi kultúrát szívtál magadba, hogy már amolyan világpolgárként is hivatkozhatunk rád. Ennyi inger és külföldi tapasztalat után milyennek látod Budapestet, hová lehetne még fejlődnie (ha kellene)?

C. L.: Egy kormányváltás azért lóg a levegőben, de szerintem Budapest úgy jó, ahogy van, minden mocskával és szutykával együtt. Mindig is nagyon hiányzott nekem Budapest, akár Ázsiában voltam, vagy messze tőle, de mindig szívesen jöttem haza, és ez így is fog maradni.

WLB: Olvastam egy interjúdban az alábbi mondatot, ami előadói filozófiád is: „Sehova nem sietek, csak sétálok.” Ebből a mondatból kiindulva ha összeraknál egy városi sétát, merre, milyen vonalon vinne az utad, és mi lenne a zenei aláfestés?

C. L.: Ez a séta inkább este lenne, elindulnék Pestről, átkavarognék a dzsumbujon, kiérnék a Kálvinra, majd a Fővámra, át nagyon lassan a Szabadság hídon, Gellért tér, fel a Gellért-hegyre, ott csomó helyen ücsörögnék. Mindeközben Cseh Tamást hallgatnék.

WLB: Kicsit elrugaszkodva Budapesttől: az elmúlt években hihetetlenül felpörgött a neved, bekerültél a zenei köztudatba, sorra jönnek ki az EP-k és a lemezek, ahogy az együttműködések is. A Központból indultál, azóta már megjártad a Müpa Bartók Béla Hangversenytermét és a Sziget alternatív fő színpadának számító Revolut Stage-et is. Lelkileg hogy éled meg ezt a nagy felhajtást, ami körülvesz, és a sikert?

C. L.: Azt gondolom, hogy alapvetően jól, egy egészséges viszonyom van ehhez – mind a sikerhez, mind az ismertséghez. Az én ismertségem még nincs egy ilyen agylerohasztó szinten, még vígan járhatok-kelhetek a városban különösebb szorongás és pánik nélkül. Persze most már nyitva van a szemem, és van egy radar bennem, ami óhatatlanul kialakul az emberben, ha elkezdik fölismerni. Az, hogy a Központ pincéjében fölléptünk kb. 80 ember előtt, majd az idei Szigeten a Revolut Stage-en már lényegesen többek előtt, ez egy folyamat, mind ugyanaz az út, amin szépen lassan haladok. Elkerülhetetlen az eleje, és elkerülhetetlen a többi lépés is.

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék