Megcsalták, elűzték, elszegényedett
Rogi André Klein Józsa Rózsa néven 1900-ban született Budapesten, majd a 20-as évek közepén költözött Párizsba, ahol hamar elragadta az avantgárd művészközeg sodrása. Nemsokára megismerkedett André Kertésszel is, akivel 1928-ban összeházasodtak. Kertésznek köszönhető, hogy Rogi André más művészeti ágaktól a fotográfia felé fordult. Hamar meg is találta saját hangját, aktjaival pedig sikereket ért el.
Magánéletében törést jelentett, mikor pár év után Kertész elhagyta Sali (Salamon) Erzsébetért, akit korábban, még Budapesten ismert meg. A pár később összeházasodott és Amerikába emigrált, ahol egészen Erzsébet 1977-es haláláig élt együtt. Kertész nem sokat beszélt rövid életű első házasságáról, Klein Rózsát azonban nagyon megrázta a válás, ekkor alkotta saját és volt férje nevéből művésznevét, a Rogi Andrét. A magánéleti törés ellenére fotográfiai karrierje továbbra is felfelé ívelt, olyan alkotók közegében dolgozott, mint Dora Maar, Brassaï, Henri Cartier-Bresson vagy Man Ray. Ekkor, az 1930-as és az 1950-es évek között, született zseniális portréinak nagy része, amelyek rendkívüli éleslátással jelenítik meg korának jelentős alakjait, a párizsi avantgárd legismertebb alkotóit.
André karrierje éppen beindult, amikor jött a II. világháború, és zsidó származása miatt el kellett hagynia a termékeny szellemi közeget, menekülnie kellett Párizsból, ahova csak később térhetett vissza. Az 1950-es évektől egyre kevesebbet fotózott, figyelme a festészet felé fordult. Szegényen, örökösök nélkül hunyt el 1970-ben, életműve pedig az utolsó pillanatban menekült meg a végső megsemmisüléstől – hála a francia Bibliothèque nationale de France-nak, amelynek vezetője, Jean-Claude Lemagny halálának évében vásárolta meg a több tucat nagyítást tartalmazó anyagot. Ez adja Rogi André első, szülővárosában rendezett életmű-kiállításának a gerincét, amit a Mai Manó Házban láthatunk.
Egy autonóm művész zseniális életműve
Mielőtt azonban elmerülnénk az elhagyott művészfeleség szomorú kliséjében, nézzük meg azokat a Rogi Andréról készült fotókat, amelyekkel a Több fényt, több árnyékot című tárlat indul. Egy erős, független, a kamerával néhol szinte flörtölő nőt látunk magunk előtt, egy autonóm és nagyon tehetséges művészt, aki végigfotózta a korszak teljes párizsi művészvilágát, egyedülálló látásmódja pedig Picasso, André Breton és más alkotók elismerését is kivívta.
Az életmű jelentős része portrékból áll, külön cikkben lehetne felsorolni, hogy kikről születtek alkotások, Picassótól Dora Maaron, Duchampon át Peggy Guggenheimig, beleértve a francia írónőt, Colette-et vagy Edvinát, a 60-as évek ikonikus topmodelljét is, akinek arcát a korszakban a legszimmetrikusabbnak tartották. Rogi André nagy formátumú fényképezőgéppel és hosszú expozíciós idővel dolgozott, portréalanyait pedig nem műteremében, hanem ismerős környezetükben, saját otthonukban fotózta le. A képeken érezhető az alanyok koncentrált jelenléte, a beállítások finoman megkomponáltak, a fények és az árnyékok líraiak. A művész nem sokra tartotta a pillanatképeket, óriási figyelemmel dolgozott, Georges Rouault festőművész szerint munka közben „feszült, mint egy íj”, képeit pedig utólag is alakította, retusált, részleteket emelt ki.
Picasso portréján a szemfehérje retusálásával még jobban kiemelte a művész izzó tekintetét, Piet Mondrian művészi szigora, Balthus eleganciája szinte kézzelfogható a portrékon. Max Jacob viszont nyugodt mosollyal feledkezik bele az olvasásba, mintha jelen sem lenne a fotográfus, így bepillantást nyerhetünk abba a bizalmi kapcsolatba, amit Rogi André munka közben alanyaival kialakított. Charles Peignot grafikust az általa megalkotott betűtípus előtt fotózta (ezt használják a kiállításhoz készült anyagokhoz is), a Kandinszkijról halálos ágyán készült fotón a művészt festménye társaságában mintha épp úton látnánk a halhatatlanság felé, Mark Rothko pedig az alkotásaihoz hasonló, letisztult térben jelenik meg. Az alanyok közül többen nemcsak egyszer, hanem néhány év, évtized múlva is Rogi André kamerája elé álltak. Így tett például a francia írónő, Colette is, akiről fiatalon és idősebb korában is láthatunk egy fotót.
A fotós hihetetlen figyelméről, az alany iránti elmélyült érdeklődéséről tesznek tanúbizonyságot ezek a portrék, amit Rogi André is megfogalmazott:
Soha ne fényképezz olyasmit, ami nem hoz lázba, csak azt fotózd le, ami szenvedélyesen érdekel.
Ezt a tanácsot egyébként Lisette Modelnek, az ismert streetfotósnak adta. A kiállítás első emeletén többségében a különleges szemléletű portrékat látjuk, míg a második emeleten a művészről szóló dokumentumok társaságában mutatkozik be az életmű színessége.
Romantikus háttértörténetet is rejt az a gyönyörű, szürrealista fotósorozat, amely akváriumban, sellőként ábrázolja a meztelenül úszó Jacqueline Lamba festőművészt. Lamba a 30-as években lépett fel ezzel a művészi produkciójával, André Breton egy ilyen alkalommal figyelt fel rá, később pedig feleségül is vette a nőt. Rogi Andrénak a produkcióról készült fotója az író 1937-ben megjelent, Őrült szerelem című kötetének illusztrációja lett, Man Ray, Dora Maar és Henri Cartier-Bresson alkotásai mellett. A maga tárgyilagos, érzelemmentes megfogalmazásával rendkívül érdekes az a konceptuális megközelítésű fotó, amely egy prostituáltat ábrázol munkahelyén, a saját otthonában, a fotó keretében, a nő mellett egészségügyi papírjai láthatók, sokat elárulva életmódjáról, körülményeiről, de a párizsi éjszakai élet képei is megtekinthetők a második emeleten, a művész életével kapcsolatos dokumentumok, fotók mellett.
A tárlathoz kétnyelvű album készült, az izgalmas anyagra pedig érdemes legalább másfél-két órát rászánni. Ha így teszünk, mindenképpen vigyünk magunkkal kardigánt, a termekben ugyanis a fotók állagmegóvása miatt meglehetősen hűvös van.
(Borítókép: Rogi André – Bibliothèque nationale de France)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
