A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kapuját átlépve olyan érzésünk lehet, mintha több ezer kilométert utaztunk volna egy perc alatt. Pagoda, holdkapu és egzotikus növények sokasága fogad. Bár az alapterület nem túl nagy, az eldugott, romantikus kis szegletek és a kacskaringós ösvények olyan érzést keltenek, mintha egy jókora parkban sétálnánk. A kert 2014-ben esett át nagyobb felújításon, de azóta is folyamatosan fejlesztik, most például új táblákat kaptak a különleges növények. Ezek a kiírások ugyan botanikai igénnyel készültek, de az anyag összeállításánál arra is törekedtek, hogy kapcsolódjanak a múzeumi gyűjteményhez, megmutassák, hogy a különleges növények milyen szerepet töltenek be Ázsia kultúrájában. A kertet a múzeum két munkatársa, Mészáros Ágnes és Gódorné Hazenauer Zita mutatta be nekünk.
Optikusból világutazó
Az 1833-ban a mai Csehország területén született Hopp Ferenc már 13 évesen Calderoni István optikustanoncaként dolgozott, aki felkarolta a jó eszű fiút, és Bécsben, majd New Yorkban taníttatta. Hopp hazatérve betársult egykori mestere üzletébe, és fényképezőgépek, valamint iskolai szemléltetőeszközök gyártásával gyarapította vagyonát. Ismert üzletében, a Deák tér és a Váci utca sarkán még Stein Aurél Ázsia-kutató is vásárolt fényképezőgépet. Hopp azonban nemcsak munkájában élte ki vállalkozó-, újítószellemét, hanem utazásai során is: Indiába, Kínába és Japánba is eljutott.
Csodálatos útjairól előszeretettel hozott haza különféle egzotikus tárgyakat, így körúti lakása hamarosan kicsi lett. Ekkor, az 1880-as években vásárolta meg a Knorr családtól új otthonát, a mostani múzeumot. Bár Hopp sosem nősült meg, villájában nagy élet folyt, egymásnak adták a kilincset a vendégek, akik között számos külföldi ismerős is akadt, az optikus-utazó pedig büszkén mutatta meg mindannyiuknak csodás, keleti műtárgyakkal és egzotikus növényekkel zsúfolt birodalmát. A kert Hopp idején is Pest egyik legszebbje volt, viszonylag sok korabeli fotó, leírás maradt fenn róla, bár az ezeken látható kis tó és a fölötte átvezető hidacska sajnos ma már nem létezik, néhány növény és a műtárgyak nagyobb része is ebből az időszakból származik.
Hoppot első ázsiai utazása során teljesen elbűvölte a buitenzorgi (Bogor, Indonézia) botanikus kert, ami ma is látogatható, és UNESCO védelem alatt áll. Ez a hely inspirálta, hogy Andrássy úti otthona körül is hasonlót hozzon létre, tervéhez pedig értő társakra talált a villa átépítésében is közreműködő Györgyi Géza építész, illetve a Hopp-villában élő Starek Ignác műkertész személyében. Nekik köszönhetően jött létre a kert, ami valójában nem japán, hanem orientalizáló, hiszen nem igazodik egyetlen ázsiai kertstílushoz sem, inkább Hopp utazásain szerzett benyomásait önti csodás, zöld formába, szerkezetében pedig leginkább a japán teakerteket idézi.
A teakert, ami kínai és indiai is
Ezeknek a kerteknek megvannak a maguk szabályai, kialakításukkal, szobraikkal, épületeikkel elmélyülésre, lelassulásra késztetnek, átmenetet képeznek a mindennapokból, hogy lelkileg is fel lehessen készülni a teázás szertartására. A japán elemek között az előkertben két gyönyörű régi tárgy, egy Kasuga-kőlámpás és egy gránitpagoda alapozza meg a hangulatot. Tipikus elem a tsukubai. A kőhenger hagyományosan a japán teapavilonok bejáratánál található, és arra szolgál, hogy a szertartásra érkezők kezüket, szájukat megmosva felkészülhessenek.
A teakertek rendszerint két részből állnak, melyeket bambuszkapu választ el egymástól. A Hopp-kertben viszont egy kínai holdkaput találunk a két rész között, aminek egyes elemeit, a tetőcserepeket és a díszítményeket – színes ismerősi köréről is tanúbizonyságot téve – Hopp Ferenc a sanghaji konzul segítségével egyenesen Kínából rendelte meg. Az ilyen kapuknak sajátos szimbolikájuk van, hiszen a telihold formája a kultúrában kimagasló esztétikai szépséget képvisel, így különleges jelentősége van egy olyan tájrészletnek, amit ez a gyönyörű forma foglal keretbe. Az pedig, hogy ezeknek a kapuknak sosincs ajtajuk, a behívás, az invitálás gesztusát szimbolizálja.
Nem véletlen tehát, hogy a kapun át a kert egyik legszebb szobrára, a dzsaina tanítóra látunk rá, akinek a figurája egy kis szentélyben fogadja a látogatót. Korábban nagyjából a mostani színpad helyén, vagyis a kert „mélyén" teapavilon állt, elcsendesedésre, elmélyülésre hívogatva a látogatót, ám ez állagmegóvási okokból fedett helyre került, jelenleg a múzeum teaszobájában láthatjuk.
A kertben nemcsak Japán, hanem Kína és India kultúrája is megidéződik. Indiai elefánt, Gandhi-szobor és az áldást megjelenítő kínai teknős erősíti a kultúrák keveredésének érzését, a csodás növények pedig tovább mesélik ezt a történetet. A kert mindig szép, de talán most, tavasszal, illetve az őszi időszakban a legpompásabb. Ősszel a sárguló levelek, most pedig az üde áprilisi zöld és a nyíló virágok keltenek egészen éteri hatást, de a növények mindegyike teleltethető kint, ezért hóval borítva is érdemes megszemlélni őket.
A kert egyik legnagyobb dendrológiai értéke az a nagyjából 150 éves páfrányfenyő (Ginkgo biloba), aminek az árnyékában még Hopp Ferenc is pihenhetett. Ennek a növényfajnak az életkora egyébként több ezer év is lehet, így ez a példány tulajdonképpen még kamasznak sem mondható, a két világháború pedig meg sem kottyant neki, hiszen a rendkívül ellenálló fafajt évmilliók kataklizmái készítették fel a túlélésre. A páfrányfenyő túlélte a dinoszauruszok korát, Hirosimában pedig, az atombomba robbanásának epicentruma környékén 170 ginkgót kivéve szinte semmi élőlény nem maradt. A fák ugyan látszólag szenesre égtek, hamarosan mégis újra hajtani kezdtek.
Most tavasszal, a szakura környékén is érdemes a kertbe látogatni, hiszen sokfajta cseresznyefa virágját csodálhatjuk meg. Az előkertben telt virágú Kanzan cseresznye fogad, amelynek habos, rózsaszín szirmait a japánok néha túl hivalkodónak találják, szerintük olyan erővel jeleníti meg az ébredést és a szépséget, hogy az már-már erotikus, régebben emiatt nem szívesen ültették például lányiskolák udvarára. Ugyanakkor ezt a fajtát előszeretettel tartósítják, telente pedig teaként fogyasztva nézik, ahogy a szirmok kibomlanak a forró vízben, magukban hordozva a tavasz ígéretét. Az ábrázolásokon azonban jobban kedvelik azt az egyszerű, 5 szirmú változatot, amit valamivel hátrébb, a dzsaina szentély mellett meg is találunk.
A holdkapu közelében egyelőre az elmúlt téltől még kicsit fázva köszönt minket a kínai lakkfa, aminek nedvéből nyerik a a távol-keleti tárgyak összetéveszthetetlen ragyogását adó lakkot. Állítólag már a Kr. e. 13. század környéke óta használják, először korsók vízhatlanítását végezték a segítségével. A fa nedvét viaszszömörcével keverve készül a japánviasz, amely a szumóharcosok jellegzetes hajviseletének formázásában segít.
A kertben kihelyezett táblák segítségével nemcsak botanikai szempontból ismerhetjük meg a növényeket, hanem Ázsia kultúrája is egészen más színben tűnik fel. Kiderül, hogy a világ legrégebben nemesített növényei a csodás bazsarózsák, a ma már kellemetlen, invazív növénynek tekintett bálványfát lehet, hogy Hopp Ferencnek köszönhetjük, és találkozhatunk egy, az európai klímát tökéletesen elviselő teafajtával. Azt is megtudjuk, hogy a jellegzetes kínai fo-oroszlánok („Buddha-oroszlánok”) azért hasonlítanak egy pincsi kutyára, mert Kínában az oroszlán sosem volt őshonos, az első példányok diplomáciai ajándékként, az 1. században érkeztek az országba, így másaik – az európai kódexek egzotikus állatábrázolásaihoz hasonlóan – nem valós oroszlánok alapján készültek.
A kertet a múzeum nyitvatartási idejében lehet megtekinteni, ám kiállításépítés miatt május 1-ig zárva tartanak. Annak érdekében azonban, hogy a közönség ne érezze megfosztva magát a virágok csodás látványától, vezetett sétákon vehetünk részt, melyekről itt találunk bővebb információt. Érdemes ezt a lehetőséget választani, mert a japán és az ázsiai kultúra szép és nagyon harmonikus részébe nyerhetünk bepillantást. Eltanulhatjuk azt a mély, szeretetteljes figyelmet, amivel az évszakok változását szemlélik közös ünnepeken, együtt élvezve a hulló levelek, a szélben repkedő virágszirmok vagy éppen a havas ágak látványát. A kertet a közeljövőben két nagyobb program keretében járhatjuk be: május 17-én teanap lesz, ehhez kapcsolódó programokkal, júniusban pedig egy történeti kerteket bemutató program keretében nyerhetünk bepillantást ebbe a különleges világba.
(Borítókép: Ladóczki Balázs – We Love Budapest)
