A Szépművészeti Múzeum új, április 9-én megnyitott és július 20-ig látható kiállítása inkább művészettörténeti megközelítésű tárlat, mint képzőművészeti, de ezt nem mint problémát említjük, hanem mint sajátosságot emeljük ki. Hasonló a Nemzeti Galéria tavalyi biedermeier tárlatához, amely tárgyakon, illetve a korból kiemelt jellegzetes figurákon keresztül mesélt az 1800-as évek polgárosuló társadalmának hétköznapjairól, érintve a politika főbb fordulatait, kitérve az életmódbeli változásokra és nagy figyelmet fordítva az átalakuló kulturális életre is. Az MS mester és kora hasonló vállalkozás, viszont itt mindössze egyetlen ember áll a középpontban – legalábbis látszólag –, és az ő rejtélyes személye köré rendeződik minden.
Sötét folt a sötét középkorban
Jó, van itt egy kis csalás: az 1400–1500-as évek már a kései, nem pedig a sötét középkorhoz tartoznak, még ha témánk (MS mester) szempontjából indokolt is a jelző használata. A sötét középkor kifejezést a korai időszakra használják, elsősorban amiatt, mert viszonylag keveset tudunk róla. MS mester személyéről ugyanolyan kevés információval rendelkezünk, mintha legalábbis a 900-as években élt volna az 1400-as évek vége és az 1500-as évek eleje helyett.
MS mester munkáit két csoportra oszthatjuk: egy részükről szinte 100 százalékos biztonsággal állítható, hogy a monogramos festő munkája – egyik-másik képen látható a szignója –, a másik részükről viszont ugyanez már nem mondható el teljes bizonyossággal. A szerzőséget illetően felmerül némi kétség, de alapvetően ezekről a képekről is azt feltételezik, hogy MS készítette őket. A kiállítás nagy erénye egyébként, hogy a kor magrajzolásán túl a festő utáni szakmai nyomozás részleteit is bemutatja. Így említ olyan elméleteket is, amiket nem oszt mindenki, vagy már meg is cáfolták őket.
Hogy MS mikor és hol született, illetve mikor és hol halt meg, nem tudni pontosan. Annyi bizonyos, hogy a Jagelló-korra tehető az élete és a működése. Bár a lengyel uralkodóház már korábban feltűnt a magyar politikában és országvezetésben, a fontos időszakuk 1490-től az 1526-os mohácsi vereségig tartott (II. Ulászló és II. Lajos uralkodása), aminek Buda 1541-es elfoglalása és az ország három részre szakadása lett a következménye. Mindezek dacára a Jagelló-korban virágzott a kultúra, az itáliai reneszánsz és a délnémet gótika párhuzamosan élt egymás mellett, és szerte az országban folytak az építkezések. A művészek már nem arctalan alkotók voltak, mint a középkor első századaiban, hanem jól ismerték a nevüket, ugyanis gyakran szignózták is a képeiket. Ennek ellenére MS arctalan és jórészt felderítetlen maradt, de talán a Szépművészeti Múzeum most megnyitott kiállításának köszönhetően egy kicsit közelebb kerülhetünk hozzá.
A tárlat egy viszonylag nagy méretű, vidám, festett puttószoborral nyit, amely bár kicsit zavarba ejtő, jól jellemzi a kort, amelynek ábrázolásain nagyon népszerűek voltak a pufók kis szárnyas angyalkák. Ezt követően, még mielőtt MS mester személye kerülne a fókuszba, megnézhetjük a korabeli budai Vár, valamint Visegrád makettjét, a korszak meghatározó uralkodóinak festett vagy faragott portréit, illetve egy gigantikus, idővonalas-képes ábrán követhetjük nyomon a világ és a kultúra fontos változásait az 1400-as évek közepétől az 1500-as évek közepéig. Előbb a történelmi hátteret festi fel tehát az MS mester és kora, csak ezután tér rá a főszereplőjére.
Az ember, aki ott sem volt?
MS mesterről alig tudunk valamit: a pontos születési és halálozási adatai mellett abban sem lehetünk biztosak, hogy férfi volt-e (azért ez valószínűsíthető), ahogy a nemzetiségében sem. Lehet, hogy magyar volt, de az is elképzelhető, hogy német, osztrák vagy cseh származású. Amit szinte biztosra vesznek vele kapcsolatban a kutatók, az az, hogy járt Itáliában, méghozzá tanulni, és az ottani stílus fel is fedezhető a munkáin. Ugyancsak bizonyos, hogy sokat tevékenykedett magyar földön, és valószínűleg Bécsben volt a műhelye, de élt Nürnbergben is, ahol szoros kapcsolatot ápolhatott Albrecht Dürerrel, akinek a hatása kimutatható a képein. MS az akkoriban élénken virágzó, gazdag bányavárosokban (például Besztercebánya és Selmecbánya) is megfordult. Azok a művek, amiket biztosan ő festett, szinte kivétel nélkül Selmecbányához köthetők.
MS mester készítette a selmecbányai templom főoltárának szárnyképeit, melyekből eredetileg összesen nyolc volt, de csak hét maradt fenn, és ezeket is a világ legkülönbözőbb tájairól gyűjtötték össze a 20. század első felében. Volt, ami egy padlásról került elő, és volt, ami templomból, kastélyból vagy éppen a lille-i Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. A kiállítás része az a két, embernagyságú, Selmecbányán megmaradt szobor is, melyek szintén az oltárhoz készültek. Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy a tárlat végén található egy plusztartalom: az utolsó teremben az oltárképkészítés folyamatát ismerhetjük meg, ami kellőképpen körülményes, hosszú és bonyolult volt.
Az MS mester és kora egyfelől felvonultatja a titokzatos alkotó festményeit és grafikáit, illetve olyan munkákat is, amikről csak valószínűsítik, hogy ő készítette. Ezek mellett megtekinthetjük a kortársai munkáit is – köztük ismert és kevésbé ismert alkotók egyaránt szerepelnek (például elég sok a Dürer-alkotás). Hogy mindez mennyire visz közelebb MS rejtélyéhez? Annyiban mindenképp, hogy eddig mindössze egy kontúrt láttunk a figurából, most viszont a körvonalon belüli vonásokkal gazdagszik a képzeletbeli rajz. Az biztos, hogy MS mester életre kel előttünk a Szépművészeti Múzeum kiállításán. Az pedig, hogy milyen arcot képzelünk hozzá, már kinek-kinek a saját ügye.
MS mester és kora kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Program adatai
(Borítókép: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria)
