20 képet gyűjtöttünk össze a Fortepanról, amelyek megmutatják, mennyit változott a gyerekekhez való viszony az elmúlt száz év alatt. Persze a gyerek mindig gyerek marad, kíváncsi, nyitott, őszinte, néha pedig egy kicsit rosszalkodik is. Mindez tökéletesen végigkövethető az alábbi képeken.
Galériánk egy 1917-ből származó fotóval indul. Jól nézzük meg, mert egyike azon kevés csoportképeknek, melyen minden gyereknek sikerült egyszerre, mosolyogva a kamerába néznie. Ez talán azért alakulhatott így, mert a 10-es, 20-as években a fotózás még ünnepi pillanat volt, aminek a kicsik is át tudták érezni a komolyságát. Aztán ahogy egyre hétköznapibb lett a fényképezés, úgy vált a legtöbb gyermek számára fokozatosan nyűggé, kötelességgé, így a budapesti (vagy ismeretlen helyszínen készült) gyermekfotókat, amiket összeállításunkba válogattunk, általában elszabadult érzelmek, felfokozott drámaiság és innen-onnan belógó szülők jellemzik.
A család kicsi kincsei
Mára a gyermek lett a család középpontja. Az ő időbeosztása, igényei köré szerveződik a felnőttek élete, míg régebben sokkal több alkalmazkodást vártak el a kicsiktől. Ezzel párhuzamosan pedig a szülői szerep is átalakult, egyrészt sokkal több elvárást fogalmazunk meg azzal kapcsolatban, hogy milyen a jó szülő, másrészt fontos, hogy az utódok szabadidejében is részt vegyen az apa és az anya, hogy legyen játék, de legyen különóra is. A szülő-gyermek kapcsolatot ma már inkább a partnerség határozza meg a tekintélyelvűség helyett.
A Fortepan fotóit szemlélve irigykedve nézzük azt a szabadságot, amiben régebben a legtöbb gyereknek része lehetett, hiszen ma elképzelhetetlen, hogy a kicsik szinte egész nap, egész délután felügyelet nélkül játszadozzanak az utcán. Ezt sem a városi forgalom, sem a nevelési elvek nem teszik lehetővé. Még a 80-as években is jellemző volt, hogy a legtöbb gyerek – a családi eseményektől eltekintve – a kortársaival töltötte a szabadidőt, arról pedig, hogy milyen volt így a nyári szünet, vagy milyen volt olyan kulcsos gyereknek lenni, aki szinte csak esténként látta a munkából hazatérő szülőket, itt írtunk.
Vigyázzatok magatokra, jó?
A gyereklét egyik állandó velejárója a veszély folyamatos keresése, ami ilyen szabadság mellett persze igen széles spektrumon mozgott. Így ha valaha egy nálunk idősebbet sajnálkozni hallanánk annak kapcsán, hogy mennyi szörnyűség leselkedik a mai fiatalokra, csak mutassuk meg az alábbi fotókat, amelyeken a mára bizonyára visszafogott nagymamává, nagypapává ért szereplők 6 évesen dohányoznak, puszta kézzel etetik az állatkerti medvét, vagy a villamos ütközőjére pattanva mezítláb tujáznak. A kemény idők kemény embereket szültek.
Válogatásunkban egy igazán meghökkentő kép is szerepel, amelyen a Hitlerjugendnek, a nácik ifjúsági szervezetének tagjai játszanak egy magyarországi nyaralás alatt. Nemcsak a náci Németország, de a Szovjetunió és a szocializmus évei alatt is a magyar politika igyekezett már korán a legifjabbak fejébe fecskendezni az ideológiát, jóllehet a szocializmus nevelési módszerei – például a jutalmazás, a gyerekekkel töltött minőségi idő propagálása – sok kifejezetten progresszív elemet is tartalmazott. Erről az izgalmas kérdésről itt írtunk bővebben.
Ahogy pedig elnézzük a kicsikről készült fotókat a gondterhelt vagy éppen vidám szülőkkel, az embernek óhatatlanul is eszébe jut, milyen jó is volt gyereknek lenni, és milyen óriási városnak tűnt egykor Budapest, pedig néha csak a nagymamához vagy az unokatesókhoz kellett villamossal átutazni a szomszéd kerületbe.
(Borítókép: Mészöly Leonóra – Fortepan)
