Rezes Judit Sárváron született, az országban többfelé élt gyerekként, majd színművészetisként került fel Budapestre. A Katona József Színház tagjaként rendszeresen láthatjuk színpadon, de a 9 és 1/2 randi, a Taxidermia, az Állítsátok meg Terézanyut! és A nyomozó című filmben is játszott. Férjével, Szabó Győzővel két gyermeket nevelnek.
Most pedig nézzük, hogyan látja Rezes Judit Budapestet!
We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?
Rezes Judit: Vidéki vagyok, középiskolába pedig Pécsre jártam, így nekem az az első élményem, hogy mindig csak átutazom Budapesten. Ma már ez a város az otthonom, de sokáig bennem maradt az érzés, hogy ha nem a Katona József Színház színésze lennék, akkor nem is itt élnék, hanem az ország másik végében.
WLB: Van azért Budapesten olyan hely, városrész, ahol igazán otthon tudod magad érezni?
R. J.: Persze! Budán élek, ahol van egy kis kertünk, így kicsiben átélhetem azt, amiben gyerekkoromban is részem volt. Itt ugyan el tudok szakadni Budapesttől, de nem vagyok annyira messze, hogy ne tudjam élvezni a nagyváros előnyeit. Korábban laktam a VII. és az V. kerületben is, tehát rengeteget éltem Pesten, hiszen amikor fiatal az ember, akkor nem a nyugalomra vágyik, hanem hogy benne legyen a város sűrűjében. Most pedig azt érzem, hogy a jelenlegi életszakaszomnak megfelelő helyen vagyok, jól érzem magam ott, ahol élek.
WLB: Hogy nézne ki egy ideális napod, amikor azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova csak szeretnél?
R. J.: Attól függ, hogy kell-e dolgozni, hiszen alapvetően nagyon szeretek bejárni az V. kerületbe, a Katona József Színházba, és ez a környék a színházak miatt is nagyon kedves nekem. Hosszú ideig laktam errefelé kezdő színésznő koromban, ezek meghatározó utcák számomra. Ma egy ideális nap már úgy kezdődik, hogy reggel a kutyánkkal felmegyek futni vagy sétálni a Normafa környékére. Aztán nagyon szeretem a kertben a sütés-főzést a családdal, ha pedig kimozdulnék, biztosan Pestre mennék, ahol akadnak olyan helyek, ahol egy család jó hangulatban meg tud ebédelni. Mi mindenevők vagyunk, nagyon élvezzük, hogy sokféle konyhát ki lehet próbálni Budapesten. Persze néha nem könnyű összeegyeztetni, hogy kinek mihez van kedve, de többnyire sikerül. Én nagyon szeretem a leveseket, egy finom ramen például mindig jólesik. Korábban, még az első gyerekem születése előtt, nagyon sokat jártam a Rudas fürdőbe, a női napra, ami keddenként van. Az egészségemnek és a lelkemnek is nagyon jót tett, meghatározó élmény és nagyon jó találkozóhely. Este pedig elmennék valamelyik színházba, és megnéznék egy színdarabot. Mert egy ideális napon megtehetem, hogy egy kicsit elszökjek otthonról.
WLB: Ha tehetnéd, Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben?
R. J.: Sokkal-sokkal korábbra, a 19. századi Budapestre, ami akkor még nem volt ennyire zsúfolt, és nem volt ennyi jármű sem. Szívesen sétálgatnék azokon az utcákon, megnézném magamnak az akkori várost. Egyébként is nagyon szeretek régi fotókat nézegetni Budapestről, és összehasonlítani, milyen volt régen és hogyan néz ki ma az adott környék.
WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/kávé, milyen típusú helyekre ülsz be szívesen?
R. J.: Már nem kávézom több mint húsz éve. De a teákat nagyon szeretem. Egy megbeszélést, baráti beszélgetést is szívesen szervezek hangulatos teaházakba.
WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?
R. J.: Maradnék azon a környéken, ahol most lakom, de egy önálló házba költöznék, nagy kerttel. Szívesen álmodozom, hogy milyen lesz majd. Modern vagy klasszikus, nehezen tudok választani. Még szerencse, hogy az álom megvalósítása nagyon messze van, így még van időm eldönteni.
WLB: Ahogy említetted is, sokféle életszakaszt éltél át Budapesten. Mik azok a helyszínek, amelyek egy-egy ilyen időszakban fontosak voltak számodra? Jól követte Budapest ezeket a változásokat?
R. J.: Igen, azt hiszem, Budapesten elég sok minden megtalálható, ami a kényelmes élethez kell. Amikor felköltöztem a fővárosba, először a Színművészeti Egyetem kollégiumában éltem 4 évig. Nagyon erős, meghatározó része volt ez az életemnek, azt csinálhattam, amit szeretek, és nagyon szerettem azokat a szobákat, a hangulatot. Jó volt egyetemistának lenni, jó volt kollégistának lenni. Később is nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert a VII. kerületben lett egy lakásunk, és ott éltem több évig. Ez az időszak tele volt munkával, szerelemmel, élettel, persze tanulással és nagy mélypontokkal is. Általában megtaláltam a jó oldalát azoknak a helyeknek, ahol éltem. Pesten közel volt a színház, így a borzalmas reggeli felkelések gondolata kevésbé nyomasztott. Majd az első fiam születésekor döntöttük el, hogy kijjebb költözünk, a zöldövezetbe. Tulajdonképpen akkor kerültünk át Budára, a Gellért-hegy környékére. Finoman, aprólékosan távolodtam el a belvárostól és hagytam magam mögött a felelősség nélküli, gondtalan fiatalságomat.
WLB: Fontos számodra a fenntarthatóság, tavaly a Tavaszi Fesztiválon, a Fenntartható divatőrületek című rendhagyó divatbemutató és rendezvénysorozat alkalmával is megmutattad, mennyire. Melyek azok a fenntarthatósággal kapcsolatos egyéni célok, amiket könnyebben, és melyek azok, amiket nehezen tudsz integrálni a saját életedbe? Vannak-e a városban tuti márkák vagy olyan helyek, kistermelők, akiktől szívesen vásárolsz? Mondanál néhány példát?
R. J.: Remélem, hogy folytatódik még a Fenntartható divatőrületek, szeretnénk továbbfejleszteni a divatshow-t, van még rengeteg ötletünk, akár edukálni is lehetne egy ilyen programmal. A fenntartható öltözködés engem is érdekel, számomra a legnehezebb dolog, hogy eldöntsem, hol és mit vásároljak meg. Különböző eseményeken többször jelenek meg egy-egy magyar tervező ruháiban, és törekszem arra, hogy a magánéletben is tőlük válogassak. Illetve nálam a lustaság is támogatja néha a fenntarthatóságot, hiszen sok időt spórolok meg, ha nem vásárolok, hanem a szekrényben lévő darabok közül válogatok. Azt tartom fontosnak, hogy próbáljunk kevesebbet vásárolni, és inkább a minőséget részesítsük előnyben a mennyiséggel szemben.
WLB: Nemcsak a divat terén, hanem az élet más területein is törekszel a fenntarthatóságra. Hogyan tudod itt, Budapesten összehangolni ezt egy eléggé pörgős élettel?
R. J.: Bár nagyon fontos, hogy egészségesen éljünk, az embernek nem mindig sikerül az elfoglalt, rohanós világban ott és úgy vásárolni, ahogy szeretne. Szerencsére a zöldségek és a gyümölcsök a piacokon, kiskereskedőknél egyre könnyebben beszerezhetők. A húsokkal vannak néha nehézségeim, illetve igyekszem csomagolásmentesen vásárolni, ha tehetem. Pár éve nagyon rosszul éreztem magam, ha nem tudtam teljesíteni a saját fenntarthatósággal kapcsolatos céljaimat, ma már úgy gondolom, az is megérdemel egy hátba veregetést, aki csak próbálkozik. Illetve családosoknál az is nehézséget jelent, hogy nem minden családtag akar ebben a kérdésben azonos irányba haladni. A családban én nagyon fogékony vagyok arra, hogy fenntarthatóan éljünk és étkezzünk, a férjemre, Szabó Győzőre is próbálok hatni. Nagyon sokat fejlődött ebben a tekintetben, a gyerekeim viszont nála is fogékonyabbak, talán több irányból éri őket olyan hatás, hogy fontos a fenntarthatóság kérdése. Remélem, hogy ez később, felnőtt korukban is így marad majd.
(Borítókép: Dömölky Dániel)
