Hamarabb jut eszünkbe egy filmből kivágott jelenet vagy egy videóklip werkje Peter Lindbergh fotóit látva, mintsem hogy ezen képsorok legtöbbje olyan vezető divatlapokban jelent meg, mint a Vogue, a Harper′s Bazaar vagy a Vanity Fair. A filmszerűség azért is passzol, mert a német divatfotográfus mindig valamilyen történetet szeretett volna elmesélni a képeivel, és a legkülönfélébb művészeti ágak inspirálták (például a tánc és a film), így nem meglepő, hogy egy-egy fotója hommage-ként is értelmezhető. Egyik leghíresebb sorozata, az Angel Story (1993), amelyen Amber Valletta modell szerepel, a fotós egyik kedvenc filmje, a Berlin felett az ég előtt tiszteleg. A Műcsarnokban megnyílt, Peter Lindbergh (1944–2019) című tárlaton többek között ezen széria egyik képe is látható.
Megváltoztatta a divatfotózást
Meglehet, kevesen tudják, de Peter Lindbergh kirakatrendezőként kezdte a pályafutását, csak az 1970-es évektől kezdett fotózással foglalkozni – akkoriban a német Stern hetilap munkatársa volt. Neve jóval később, csak az 1980-as, 1990-es években lett világszerte ismert, és ezek voltak azok az évek, amikor személye összeforrt a divatfotózással is – amelynek máig az egyik legtöbbet emlegetett képviselője.
fotósként az időtlen karaktert, a személyiséget, az egyéniséget akarta megragadni, és minimalista eszközeivel, egyéni stílusával újraértelmezte a szépség fogalmát is.
Portréin a pózok és a kreáltság helyett a természetesség volt hangsúlyos, modelljeit igyekezett a legminimálisabb sminkben lefotózni, mindezt fekete-fehérben, ami teljesen szembement a 80-as évek eleji divatfényképészet trendjeivel. Elég megnézni az American Vogue 1988. november előtti címlapjait, amiken mindig egy eléggé kisminkelt modell arca volt a fókuszban, mígnem megjelent az Anna Wintour által szerkesztett novemberi szám, címlapon Peter Lindbergh Michaela Bercu modellről készített portréjával (a fotót sajnos nem láthatjuk a tárlaton, de itt elérhető), ezt követte 1990-ben a British Vogue januári számának címlapfotója.

Megszületnek a szupermodellek
Az ikonikus fehér inges fotó majdnem a fiókban maradt, Anna Wintour, az American Vogue újdonsült főszerkesztője azonban rátalált. Viszont a kép háttértörténetét is érdemes megismerni. Lindbergh a 80-as évekre már viszonylag ismert volt a szerkesztők előtt, ám a Vogue-nak nem szívesen fotózott, a miértekre az akkori vezető szerkesztő, Alexander Liberman is kíváncsi volt – valószínű, hogy másfajta válaszra számított, mint amit végül kapott.
A német fotográfusnak ugyanis egyszerűen nem tetszettek a magazin nőkről közölt fotói.
Liberman persze nem hagyta annyiban, és megkérte, hogy akkor mutassa meg, ő milyen képeket készítene. Ennek eredménye lett az önfeledt, szinte smink nélküli modellek csoportképe, ami azóta is az őszinte pillanat és az időtlen szépség szimbóluma. A Vogue – ekkor még – persze nem használta fel a képet.

A divatfotó történetének újabb korszakos képe a British Vogue 1990. januári számának címlapfotója, melyen – az akkor még alig ismert – Naomi Campbell, Cindy Crawford, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington szerepelt együtt, ráadásul New York belvárosában, ami akkoriban elég szokatlan húzás volt a magazin részéről.
Ezt a képet szokás a szupermodellkorszak nyitányaként is emlegetni, hiszen a modellek innentől kezdve a színészekhez hasonló aurát teremtettek maguk körül, mindenki felismerte őket, rajongott értük, a divat és a divatfotográfia főszereplőivé váltak. Persze az ismertségükhöz az is hozzátett, hogy a fotó láttán George Michael őket szerepeltette a Freedom! ′90 című számához készült klipben.

Filmszerűség
A kiállítás elsősorban Lindbergh 90-es években készített fotóira koncentrál, a fekete-fehér képeket nézve az őszinte pillanatok és a természetesség mellett a drámaiság és a filmszerűség is feltűnhet. Ez nem véletlen:
Lindbergh alapvetően történetmesélésként fogta fel a fotográfiát.
Ahogy a sajtóbejáráson fia, Simon Brodbeck elmondta, gyakran egyfajta forgatókönyvként írta fel magának, hogy mit szeretne megjeleníteni egy-egy fotósorozaton – ilyen narratív történet volt az E.T. Story a Vogue Italia 1990-es számában. Emellett nagy hatással voltak rá a filmek, inspirálódott például a film noir műfajából, de gyakran készített hommage-okat kedvenc műveihez – az Angel Storyt, mint már említettük, Wim Wenders 1987-es, Berlin felett az ég című filmje ihlette.

A tárlaton több mint 50 fotográfia látható, ezek között számos ikonikus felvétel is, így a már említetteken túl Kate Moss híres portréja, az A Star is Born-sorozatból. A modellek mellett Lindbergh számos színésszel is dolgozott együtt, így többek között Adrien Brody, Nicole Kidman, Monica Bellucci és Brad Pitt portréfotója is látható a tárlaton.
Négy évtizedes pályája során a fotós számtalan divatmárka kampányán dolgozott – például a Giorgio Armani, a Dolce & Gabbana vagy a Prada is a megrendelői között volt. Több lemezborítót is készített, így például Tina Turner Foreign Affair vagy Beyoncé I Am... Sasha Fierce című albumáét. A fotográfia mellett pedig dokumentumfilm- és videóklip-rendezéssel is foglalkozott.

Peter Lindbergh munkái világszerte megtalálhatók múzeumokban és magángyűjteményekben, a jelenlegi kiállítás a Peter Lindbergh Foundation, a Budapest Fotófesztivál és a Műcsarnok együttműködésében jött létre.
(Borítókép: Cindy Crawford, Tatjana Patitz, Helena Christensen, Linda Evangelista, Claudia Schiffer, Naomi Campbell, Karen Mulder, Stephanie Seymour, American Vogue, Brooklyn, New York, 1991. május – Peter Lindbergh, Peter Lindbergh Foundation)