Lepkeházak viszonylag régóta vannak szerte a világon, és nem csak ott, ahol a klíma ezt megengedi. Európa számos nagyvárosában is találunk lepkeházat, így épp ideje volt, hogy Budapestre is megérkezzenek a különleges pillangók. Bár tegyük hozzá, hogy a fővárosban eddig is volt lepkeház, méghozzá az Állatkertben, viszont az csak idényjelleggel, meleg időben látogatható. A Belgrád rakparton most megnyitott Papilonia viszont egész évben nyitva tart.
Harmónia lepkékre és madarakra
A Papilonia az a hely, ahová alapvetően lepkéket nézni és fotózni megyünk, általában nem egyedül, ám leülhetünk az egyik padra egymagunk is, könyvvel a kezünkben. Nincs is annál szebb, mint szépirodalmat bújni a trópusi környezetben, ahol madarak csicsergése adja a háttérzenét, és közben a könyvünk lapjára vagy a kezünkre telepszik egy pillangó. Idilli állapot.
A Papilonia Prágából indult, ott nyitott meg az első lepkeház. És annyira bejött a dolog, hogy aztán terjeszkedni kezdtek Csehországban, majd átlépték a határt, és előbb Szlovákiában (Pozsony) és Németországban (Dinkelsbühl) próbálkoztak sikerrel, most pedig Budapest került sorra. A Papilonia lepkeházaiba kerülő egyedeket egy szakértőcsapat válogatja ki. Nemcsak lepkék vannak itt, hanem egzotikus növények, kisebb madarak, pár teknős, nem beszélve a tavacskában úszkáló aranyhalakról, bár ők zavarják a vizet a legkevésbé. Mindenesetre Papilonia lakóinak harmonikusan passzolniuk kell egymáshoz, mert azért az mégsem járja, hogy például a madarak levadásszák a lepkéket.
Komoly rendszer
A Papiloniák közül a budapesti a legnagyobb, a hely kialakítása több hónapot vett igénybe. De nemcsak a tervezés és a megépítés követelt szigorú fegyelmet, hanem a hely üzemeltetése is. A lepkék nagyon kényes jószágok, a szaporításuk is bonyolult, de jól működő rendszer szerint zajlik. Angliából (bábállapotban) érkeznek hozzánk a pillangók. Egy szigetországbeli lepkefarmon begyűjtik és gondozzák a kikelő hernyókat (a táplálásuk különösen nagy gondosságot igénylő feladat), majd amikor bebábozódnak, azonnal csomagolják őket, és egy nap múlva már Budapesten is vannak. Ez egy olyan rendszer, aminek pontosan és olajozottan kell működnie, mert ha valahol megbicsaklik valami, összeomlik az egész. A bábokat eleve nem lehet sokáig tárolni, és az sem mindegy, hogy milyen kondíciók között szállítják őket.
Az Angliából érkező bábokat a Papilonia közepére kihelyezett keltetőszekrénybe helyezik, melynek mind a négy oldala üveg, így akit vonzanak a természet csodái, az végignézheti, ahogy a kifejlett példány előbújik a bábból, hogy aztán kirepüljön a térbe, ahol leéli majd szuperintenzív, 2-3 hetes életét. Bár több száz lepke vesz minket körül, a rövid élettartamuk miatt folyamatosnak kell lennie az utánpótlásnak, így kiemelten fontos, hogy a gépezetben részt vevők közül mindig mindenki a helyén legyen. Egyébként a rendszer annyira szigorú, hogy még az is meg van határozva, hogy milyen színű legyen az asztalka, amire a lepkék eledele kerül (fehér, hogy jobban kiugorjanak a gyümölcsök és a virágok színei).
A Papilonia, ami a Fővám tértől pár lépésre található, az Erzsébet híd irányában, a Duna-parton, természetesen nem ingyenes, de a belépő nem kóstál túl sokat. A gyerekek, a diákok, a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők egyaránt 2990 Ft ellenében léphetnek be, míg a felnőttek 3750 Ft-ért, de van családi jegy (2 felnőtt és maximum 3 gyerek) is, 9900 forintos áron. A budapesti Papiloniában nincs időkorlát, mindenki addig marad bent, amíg meg nem unja a lepkéket. Egyszerre 50-en férnek be a lepkeházba, de azért az az ideális, ha 30-an tartózkodnak bent egyszerre.
A lakók
A Papiloniában elsősorban lepkék vannak. Amikor a nyitás előtt ott jártunk, még csak 2-300-an voltak, ám a keltetőben már további 7-800 báb várta, hogy kikeljenek belőlük az új példányok. Nyitás után pár nappal már egész hadseregnyi lepke szeli majd a levegőt, köztük kilenc darab a világ legnagyobb lepkéjéből (atlaszlepke), ami akkora, mint két, egymás mellé helyezett, megtermett férfitenyér. De a későbbiekben olyan ritkaságok is lesznek majd a Papiloniában, mint a üvegszárnyú lepke, amelynek teljesen átlátszók a szárnyai. Most egyébként jórészt Dél-Kelet-Ázsiából és a karibi térségből érkezett lepkékkel találkozhatunk, de aztán más vidékek (pl. Afrika, Ausztrália) lakói is beköltöznek ide.
A budapesti Papilonia terét Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye ihlette: őserdőszerű, és elhelyeztek benne őslénykoponya-, illetve őslénycsontváz-imitációt is. A helynek van egy tavacskája, ebben a már említett aranyhalak mellett egyelőre egy teknős tanyázik. A többiek még kicsik, így ők jelenleg egy terráriumban éldegélnek, és arra várnak, hogy annyira megnőjenek, hogy átköltözhessenek a tóba.
Rajtuk kívül madarak találhatók még a Papiloniában: többféle, hangosan csivitelő pinty és néhány kínai fürj, ami az egyik legviccesebb állat a Földön. Biztosan ők lesznek a gyerekek kedvencei, és reméljük, egyszer az animációfilmesek is felfedezik őket. Aprócskák, repülni nem tudnak, csak ugrálni meg szaladni, és rendkívül fürgék.
Bár a lepkék nagyon kényes állatok, félelemérzet valahogy nincs bennük. Simán rászállnak az ember kezére, fejére, vállára, akár egyszerre többen is. Szinte meg tudnánk érinteni őket, nem menekülnek el. Megharapni biztosan nem fognak, talán csak tovaszállni, elvégre a rövid életciklusa ellenére egy lepkének is lehet rossz napja.
Elérhetőségek:
Papilonia
