A rajzolt híradótól az animációs aranycsapatig
A Műcsarnok napokban megnyitott kiállítása, melynek címe Vízió, gesztus, kísérlet – 111 éves a magyar animációs művészet, a korai kezdetektől egészen napjainkig tekinti át a műfaj történetét. A hatalmas anyag három nagyobb teremben és három tematikai egységbe rendezve látható. A Vízió nevű tér a nagyjátékfilmes és nagyon erős, gyakran egy egész életen át meghatározó koncepcióval bíró alkotókról szól. A Gesztus az animációs rövidfilmek világába kalauzol, a Kísérlet pedig az experimentális, határfeszegető vagy a határt gyakran át is lépő alkotásokat, valamint ezek készítőit mutatja be.
Fejben is kiszámolható, hogy a kiállítás címében olvasható 111 év kezdete 1914. Innentől fogva létezik ugyanis hivatalosan magyar animáció, és a kiindulási ponthoz egy esemény is kapcsolódik: Kató-Kiszly István grafikus ettől az évtől kezdve jelentkezett heti rajzos híradóival, illetve még ugyanebben az évben (vagy talán egy évvel később, ezt nem tudni pontosan) készítette el Zsírb Ödön című, papírkivágásos technikára épülő munkáját, amit az első animációs filmként tartunk számon.
Ez az alkotás nyitotta meg az utat a magyar animáció előtt, melynek első jelentős eseménye talán az volt, amikor Bortnyik Sándor, Macskássy Gyula és Halász János (John Halas) 1932-ben megalapította az első hazai stúdiót, amihez nem sokkal később még ketten csatlakoztak, Kassowitz Félix (az ő unokája a neves francia filmrendező és színész, Mathieu Kassovitz) és Szénássy Ernő. Ezzel pedig összeállt a magyar animáció első korszakának aranycsapata.
Mozizni a múzeumban
A magyar animáció története annyira sűrű és szerteágazó, hogy teljes körű, mindenre részletesen kitérő bemutatására még egy Műcsarnok méretű épület is kevés. Így a kiállítás rendezői, élükön a kurátor M. Tóth Évával, nagyon helyesen úgy döntöttek, nem vesznek el a részletekben, nem beszélnek mindenről és mindenkiről, hanem a lényeget igyekeznek megragadni, ezt pedig a korábban már ismertetett hármas felosztást követve mutatják meg nekünk. Bár képek és tárgyak is láthatók a kiállításon, a főszerep természetesen a mozgóképeké, így a Vízió, gesztus, kísérlet... három óriási tere voltaképpen moziteremként funkcionál, amit már az elsőben heverő babzsákok is jeleznek nekünk.
Az első terem egész estés animációit természetesen nem vetítik le teljes egészében, csak jellemző részletek láthatók Gémes József, Jankovics Marcell, id. Reisenbüchler Sándor, valamint a kortárs alkotó Gauder Áron filmjeiből. Az egyébként külön dicséretes, hogy nemcsak a múlt jelenik meg a tárlaton, hanem a jelen is, kiemelve a kapcsolódási pontokat vagy akár az azonosságokat más-más korok alkotói között.
A második és a harmadik teremben rövidebb alkotások láthatók. Többek között olyan klasszikusokat is megnézhetünk itt, mint Bányai István Hamm!, Foky Ottó Babfilm, Macskássy Gyula és Várnai György Párbaj, Vácz Péter Nyuszi és Őz, Cakó Ferenc Ab ovo vagy Rófusz Ferenc A légy című munkája.
Utóbbi Oscar-díjat is kapott 1981-ben.
A kurátor és stábja tehát jó döntést hozott: bár a kiállításon olvashatunk is a magyar animáció történetéről és alkotóiról, de a legjobban akkor járunk, ha inkább végignézzük ennek a dicsőséges 111 évnek a fontos és jellemző filmjeit (vagy legalább a részleteiket). Persze popcornnal azért nem szolgálnak nekünk.
