A BAH-csomópont közelében kellemes, családi házas környéket találunk, a madárcsicsergős kis utcák a Gellért-hegy környékének hangulatát idézik. Aztán feltűnik egy komor, sokemeletes épület, és egyenruhások kérnek meg, hogy ne fotózzunk tovább. A Sziklaközpont katonai célokat szolgál, a II. világháború alatt innen irányították a légvédelmet, és olyan szigorúan őrzik, hogy ma sem tudni, pontosan hogyan is fest belülről.

Az objektum a Schweidel József utcában található, ám talán a közelben lakók közül sem tudja mindenki, milyen különleges céllal készült az épület, ami egykor a légvédelem és a II. világháború alatt a vadászirányítás központja volt. Történetét legteljesebben a Rubicon cikke foglalja össze. 

14 méter mélyen a sziklába vájva

Nem véletlen, hogy ide tervezték a fontos légoltalmi központot, hiszen a II. világháború előtti években kis túlzással itt volt a város széle, a környék mégsem esett túl messze a többi fontos katonai létesítménytől, például a Vár titkos bunkereitől, amelyekben egyébként a katonai légiirányítás korábbi központja is helyet kapott. 

A Sziklaközpontot 1938-ban kezdték építeni, egy régi Gellért-hegyi kőbánya területén, a kitermelt követ pedig a Déli vasút töltésénél használták. A munkálatok jelentős anyagi forrást emésztettek fel, a helyiségeknek pedig csak egy részét lehetett birtokba venni 1941-re. Az 1 méter széles járatok 14 méter mélyen fúródtak a Gellért-hegy gyomrába, 5 méteres sziklaréteg választotta el őket egymástól, a sziklaréteg és a szigetelés közé pedig 60 cm vastagságú vasbeton boltozat került. A teljes komplexum belsejének felépítését azonban most sem ismerjük pontosan. 

A rádió- és híradóközpont épült meg, az épület harmadik részét azonban a háború végéig sem fejezték be teljesen. Bár a Sziklaközpont a városi közműhálózatot használta, arra is képes lett volna, hogy saját, fúrt karsztvízkútja, generátora és légcserélő berendezései segítségével fedezze az itt dolgozók szükségleteit. A városi legendák úgy tartották, hogy a Citadellával, a későbbi alagút vonalán át pedig a Déli pályaudvarral és egy Sas-hegy belsejében lévő objektummal is kapcsolata volt, ez azonban nem nyert bizonyítást. 

A háború alatt Fellegvár volt az objektum fedőneve, és központi szerepet töltött be. A légteret figyelő légvédelmi figyelőőrsök jelentéseit összegző kerületi központokból ide továbbították kódolva a megfigyeléseket, majd egy igen sajátos térképen jelölték az adatokat, és dolgoztak tovább velük. Szükség esetén pedig elrendelhették a Légoltalom vigyázz! és a Légi veszély! parancsokat is.

A Sziklaközpontban dolgozott a legtöbb nő a háború alatt, gyorsíróként, rádiósként, telefonosként alkalmazták őket, 1942-től pedig kimondottan a női munkaerőt keresték, mivel kiderült, hogy a hölgyek jól bírták a monoton munkát, és hangjukat is jobban lehetett érteni a távbeszélő-készülékeken keresztül.

A központot 1944 szeptemberének végéig használták eredeti rendeltetése szerint, majd a nyilas-hatalomátvétel után a létesítmény német irányítás alatt működött. Egy részében kórházat, illetve hadianyagraktárat rendeztek be. A komplexumba szállították bekötött szemmel Ilja Osztapenko kapitányt, aki a Budaörsi útnál jutott át a védőgyűrűn, a szovjetek ultimátumával. Az üzenet átadása után pedig elindult vissza halálos útjára.

Az amerikaiak és a németek is el akarták pusztítani

Az amerikaiak tudtak a komplexum létezéséről. 1945 januárjában megpróbálták lebombázni, ám pontos helyéről nem volt megfelelő információjuk, ezért a Tabánban pusztítottak a bombáik. A már kiürített létesítményt aztán az ostrom végnapjaiban, a szovjetek közeledése miatt a németek is fel akarták robbantani, ám Noszlopy Antal főhadnagy megakadályozta ezt.

A háborút követően az épületet továbbra is katonai célokra használták, 1949-ben új berendezést kapott, a hidegháborús paranoiában pedig tovább korszerűsítették. 1965-ben aztán a Honvédelmi Minisztérium és a Közlekedésügyi és Postaügyi Minisztérium megegyezett abban, hogy a Malév távolkörzeti légiirányítása (ami a gépeket az utazási magasság és a hazai légtér felső határa között irányítja) a Sziklából fog működni a katonai irányítással együtt.

Bár a polgári rész a Malév szervezetén belül maradt, a közös munkavégzés szempontjából a katonaság rendelkezett fölötte, az épületet ki is bővítették. Az intézkedés segítségével a katonaság könnyebben ellenőrizhette a magyar légtérben repülő polgári gépeket, a Malév számára azonban nem volt túl előnyös az együttműködés, mivel így a Szikla jóval kevésbé fejlett gépeit, módszereit kellett használniuk. 

A felemás helyzet azonban meglehetősen sokáig megmaradt, csak 2000-ben született meg a határozat, ami a Sziklaközpontot újra a honvédség hatáskörébe utalta. Az épület azóta is katonai célokat tölt be. 

Forrás:

(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)

Címkék