Folyamatos változásban van a város, minden évben átalakítanak egy-egy teret vagy utcát, felújítanak vagy épp elbontanak néhány épületet, mindebben pedig ott rejlik, hogy egészen máshogy használjuk a várost ma, mint 50, 100 vagy akár 5, 10 évvel ezelőtt. Sorozatunk folytatásaként ismét kerestünk néhány archív fotót, amely megmutatja, hogyan változott Budapest az elmúlt évtizedekben.

Tabán

Máig a Tabán Budapest legkülönösebb és legmisztikusabb városrésze, amihez megannyi legenda és édes nosztalgia kötődik, a romantikus emlékekhez persze íróink is hozzájárultak rendesen. Ma már furcsa arra gondolni, hogy valamikor gyümölcsfákkal teli kertek, a kis utcákon rohangáló gyerekek, kacsák és libák, borozók és szőlőskertek voltak ott, ahol ma egy hatalmas parkban sétálhatunk. A 20. század elején már éles kontraszt volt a Tabán és a rohamtempóban épülő Pest között, a városvezetés pedig megelégelte a falusias hangulatot megtestesítő városrészt, így az 1900-as években felmerült a lebontás gondolata. A zsúfoltság, a közművek és a szennyvízcsatorna teljes hiánya járványok melegágyává tette, végül 1909-ben döntöttek arról, hogy a területet csak úgy lehet egységesen rendezni, ha a nagy részét lebontják. A bontás 1933-ban indult, és még az sem állította meg, hogy a közvélemény hangosan kiállt a városrész megmentése mellett. Helyére fürdővárost álmodtak, ennek többször is változtak a tervei, ám pénzügyi okok és a háború miatt nem valósult meg, a területet végül parkká alakították.

Ötvenhatosok tere

A Városliget környéke és maga a park is elég sokat változott az évek során. Az Országos Ezredévi Kiállítás fotóit nézegetve alig ismerünk rá, de nem feltétlenül kell 100-120 évet visszamennünk az időben, hogy lássuk a változásokat. Legszembetűnőbb talán az Ötvenhatosok tere és annak egykori parkolója, ahol 2022 óta a Néprajzi Múzeum épülete áll. A téren állt 1951-ig a Regnum Marianum templom, mely a II. világháborúban megsérült, Rákosiék pedig inkább a lebontása mellett döntöttek, hiszen már tervben volt a Felvonulási tér kialakítása. 1952-ben – szintén a tér kialakítása miatt – a Városligeti Színházat is elbontották. Az akkori nemzeti ünnepeken (április 4., május 1., november 7.) tömegek lepték el, itt tartották a tömegrendezvényeket, a díszszemléket és a felvonulásokat, de itt állt a Sztálin-szobor is (ezt 1956. október 23-án döntötték le). 

A Dózsa György út és az Andrássy út torkolata

Ez a fotó 1880–1890 körül készült, a mai Dózsa György út és az Andrássy út torkolata látszik rajta, meg az Edelsheim-Gyulai-villa, amit 1942-ben akkori tulajdonosa elbontatott, hogy helyén egy jobban jövedelmező, háromszintes, 20 lakásos bérház kerüljön – ma itt van az Albán Nagykövetség. Meglepő lehet ez a dús fasor meg a háttérben az erdős terület, ugyanis ma ott egy elég üres, növények nélküli placcot találunk: a Hősök terét. Persze nem teljesen üres, hiszen a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok épületét is itt találjuk, ahogy a millenniumi emlékművet is. Az emlékmű és az oszlopcsarnok 1911-re készült el, a teret 1932-ben nevezték el Hősök terének, amit ekkor még virágágyások borítottak, a 34. Eucharisztikus Világkongresszusra készülve kövezték le.

Pollack Mihály tér

Ha visszamennénk az 1860-as, 1870-es évek Pestjére, akkor a Pollack Mihály tér környékén nem omladozó palotát és nem épp bontási munkálatok alatt álló területet látnánk, hanem az Ybl tervezte Nemzeti Lovarda egykori épületét. A lovarda 1858-ra készült el, volt benne lövölde meg szalon is. A II. világháború után elbontották, ekkor még azzal a szándékkal, hogy bővítsék a mellette lévő Esterházy-palota kertjét – ez lett volna az államfői rezidencia. Ebből végül semmi nem lett, a területen a Magyar Rádió irodaháza épült fel, ami egészen 2024 nyaráig a Nemzeti Múzeum mögött álló tér meghatározó épülete volt, ekkor ugyanis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusa miatt elbontották

(Borítókép: A Magyar Rádió egykori irodaháza, Szalay Zoltán - Fortepan)

Címkék