A Duna fővárosi szakasza a folyó szabályozása előtt még egészen máshogy festett, sekély, szigetekkel tarkított medrében lassan halad a folyam, mégis tartós hideg, legalább 11 napig -5 fok kellett ahhoz, hogy befagyjon. Az összeállt jégtáblák ráadásul kifejezetten rossz ómennek számítottak, ugyanis a tavasszal meginduló jégzajlás során egymásra torlódhattak, visszaduzzasztva a folyót. Ilyen jégdugó okozta az 1838-as nagy árvizet is. Manapság már nem kell attól tartanunk, hogy Budapestnél hasonló kihívásokkal kell szembenézni, a különböző árvízi védművek, például a Kopaszi párhuzammű létrehozásának célja éppen az volt, hogy ne ismétlődhessen meg a tragédia. 1901 óta ráadásul 2 fokot emelkedett a januári középhőmérséklet, emiatt sem valószínű, hogy befagy a Duna.
Pedig bizonyos történelmi események egészen biztosan máshogy alakultak volna, ha nincsenek a korábban megszokott hideg és kemény telek. Már Aquincumról is feljegyezték, hogy a Duna pesti oldalán élő barbárok, akikkel az év melegebb szakaszában békésen kereskedtek, a telet kihasználva nagyobb csapatokban, fegyverrel támadtak a jégen át. 1242-ben, a tatárjárás idején pedig a hideg miatt befagyott folyó tette lehetetlenné, hogy tartani lehessen a ránk törő ellenséggel szemben a Duna vonalát. Hiába próbálták a védekező magyarok törni a jeget, a tatárok végül átkeltek a Dunán, elesett Esztergom és Buda is. Jóval később, 1945 telén az ostrom alatt az oroszok a jégen átkelve közelítették meg a Margit-szigetet, amit aztán el is foglaltak.
Bár a múlt század első felében extra hideg telek köszöntöttek a fővárosra, 1963 előtt hét éven keresztül egyáltalán nem fagyott be a Duna Budapesten. Ekkor viszont nemcsak rekordhideg, de meglehetősen száraz január is köszöntött Budapestre, a cudar idő pedig nem korlátozódott Magyarországra, Európa más részein is tombolt, ahogy a híradó korabeli felvételei is bemutatják. A Tisza Tokaj alatt fenékig befagyott, volt olyan, ahol robbantani kellett a jeget, a Duna pedig végül egészen Jugoszláviáig fagyott, amire korábban nem igazán volt példa.
Budapesten 1963. január 8-án éjjel 2-kor állt be a folyó, ennek következtében pedig 1 méterrel megduzzadt a vízszint. A hó mellett a hatalmas szél is problémát okozott. Ettől a -15, -20 fokos hőmérsékletet -40, -45 foknak érzékelte az, aki az utcára merészkedett, az iskolákat pedig a gyerekek legnagyobb örömére január 20-án bezárták, és csak február 4-én nyitották ki. Ugyan a 19. században még vásárokat rendeztek a budapesti jégen, erre 1963-ban már semmiféle lehetőség sem nyílt. Bár kialakult az egybefüggő jégtakaró, nagyon sok helyen nem volt kellően vastag, ezért szigorú rendőrök igyekeztek mindenütt tiltani a csúszkálást, és hogy bárki a jégre merészkedjen. Azonban a városi vagányok sokszor túljártak a „fakabátok″ eszén, ahogy arról az akkor 15 éves Krekács Károly is beszámolt az Indexnek:
„Ha középen északnak indultunk, egészen a Hajógyári-sziget végéig lehetett menni, ott volt a jég pereme. A jeges víz mindenfélét hozott, én két pallót vittem haza, amiért 50 forintot kaptam egy építési vállalkozótól, amit aztán többek között női szeszélyre költöttünk.”
Bár Budapesten elvétve zajlott élet a jégen, nem sokkal távolabb, Göd, Szigetmonostor, valamint Surány között megindulhatott a gyalogosforgalom a befagyott Dunán. Alsógöd és Horány között maguk a hatóságok jelölték ki az útvonalat, Felsőgödön pedig az arra járok tapostak ki egy ösvényt a jégen a kompkikötő és a Surányi csárda között. Szükség is volt erre, hiszen egyébként csak jókora kitérővel, Tahitótfalu felé lehetett volna a főváros felé eljutni a szigetről. Gödön sokan korcsolyáztak a jégen, sőt olyan is akadt a fotók tanúsága szerint, aki biciklivel közelített. A Gödi-sziget két sarkantyújánál azonban nem fagyott be a víz, a madarak és a halak szerencséjére.
Az ítéletidő január végétől egészen február végéig tartott, csak márciusban kezdett vékonyodni, olvadni a jég, sajátos hanghatás kíséretében. Bár az 1980-as években kétszer is volt példa arra, hogy a Duna majdnem befagyott, erre végül nem került sor a budapesti szakaszon.
(Borítókép: Nagy Gyula - Fortepan)
