A jelenleg is New Yorkban élő művész életművének ikonikus darabjait és pillanatait, mintegy 60 alkotást mutat be a Szépművészeti Múzeum legújabb, 2025. június 1-jéig nyitva tartó A logika rendszerei – A rendszer logikája: Agnes Denes művészete című időszaki kiállítása.
Egy nyelvét vesztett művész
Dénes Ágnes 1931-ben született Budapesten, és a második világháború ideje alatt vándorolt ki családjával Svédországba, ahol iskolai éveit töltötte, majd az 50-es években Amerikában, New Yorkban telepedtek le. Kamaszkorában még költőnek készült, de a sok költözés miatt úgy érezte, hogy elvesztette anyanyelvét, az írást azonban a későbbiekben sem hagyta abba. Egy olyan univerzális nyelvet talált magának, amellyel mindenki számára elérhetővé teszi gondolatait, és ez a képzőművészet. Soha nem fordított hátat a szövegnek sem, hiszen szinte minden alkotásához kapcsolódik egy filozofikus hangvételű vers. A kiállítás koncepciója volt, hogy számos verset-idézetet találhatunk tőle a kiállított művek mellett, felerősítve és kiegészítve azok jelentéstartalmát.
Igazi polihisztor és látnok – A filozófiai rajzoktól a piramisokon át a land artig
A műveken keresztül egy igazi polihisztor képe rajzolódik ki, akit gyakran hasonlítanak Leonardo da Vincihez, hiszen a költészet és képzőművészet mellett már nagyon korán a természet- és társadalomtudományok felé fordult. Tanult filozófiát, pszichológiát, művészettörténetet, irodalmat, matematikát és zenét is, amelyek legújabb kutatási eredményeit és az általa megszerzett tudásanyagot mind-mind beépítette vizuális művészetébe.
Az 1960-as évek végén kezdte el Filozófiai rajzok sorozatát, amelyben megkísérelte összekapcsolni az egymástól elszakadt tudományterületeket, hogy ezáltal egy élhető jövőt vetítsen az emberiség felé. Az idő múlása, a logikai gondolkodás, az egyetemes tudás egyaránt foglalkoztatta, miközben rengeteg kultúrtörténeti utalás is megjelenik munkáiban. Az Erőelemzés című műve kapcsán az erő és az ahhoz kapcsolódó fogalmakat, 3000 szót gyűjtött össze az értelmező szótárból, és rendezte őket háromszögalakzatba, mintegy kiszabadítva a szavakat a szótár fogságából. Egymással összekapcsolódva különleges jelentéstartalmakat hozott létre. Ez a háromszög, később piramis, majd lebegőbb piramisforma egész életművét áthatja és vissza-visszatér majd későbbi alkotásaiban is. Éppen úgy, mint az a mélyreható tudományos kutatás, amely az egyes sorozatok szerves részét képezi.
Dénes Ágnestől, bár mindig fajsúlyos témákkal foglalkozott, a humor sem áll messze. Ennek egyik bizonyítéka szintén egy korai műve, a Felszabadított szexgép, amelyben mint egy gép pontos műszaki vagy összeszerelési rajza, úgy vázolja fel dadaista gegként a női és a férfiszexualitás működési mechanizmusát.
Igen erős és sűrített tartalommal bír a Valószínűségi piramis II. című alkotása. Ha közelebb megyünk a képhez, csak akkor láthatjuk, hogy a piramist felépítő elemek mindegyike egy-egy emberalak, mintegy utalva az egyén és a társadalom kapcsolatára. A figurákat egyenként, kézzel rajzolta meg, mindegyik egyedi, amire csak alapos vizsgálat után jövünk rá, de távolabbról egyformaságba rendeződnek.
A piramisforma számára a múltat, a jelent és a jövőt kapcsolja össze. A háromszögformától a piramisokon át jut el a szinte lebegő ábrázolásig, amelyek már a jövő városaira utalnak, az önfenntartó és önregeneráló településmodellekre.
„Egyes piramisok látszólag súlytalanul lebegnek, míg mások a lelkiismeret súlyából épülnek fel. De mindannyian az emberi drámát közvetítik, a hatalmas nehézségek ellenére születő reményeinket és álmainkat.”
Ökotudatos projektek, amelyek aktuálisabbak, mint valaha
Igen hamar hangsúlyos témává válik művészetében az ökológiai problémák kiemelése, az első land art művészként tartják számon. Egy olyan korszakban járunk, amikor még éppen csak felsejlik az emberek előtt a klímaválság katasztrófája egy-egy ipari baleset vagy az erdőpusztítások kapcsán. Dénes Ágnes ökológiai témájú munkáiban már megjelenik mintegy vízióként a klímaválság és klímaszorongás is. A mából visszatekintve még inkább mellbevágóak ezek az alkotások, hiszen a helyzet azóta csak rosszabbodott.
Legkorábbi környezettudatos munkája az 1968-as Rizs/fa/temetés, amely egy olyan magánrituálé volt, amelynek keretében először rizst vetett, majd összeláncolta az erdő fáit, végül pedig elásott egy haikut a földbe. Mindegyik performance-részletnek megvolt a maga mélyebb jelentésrétege, amelyet egy ábrán is szemléltetett. Az akciót 1977-ben a Niagara-vízesésnél megismételte, kiegészítve azzal a mozzanattal, hogy az indiánok ősi földjét használta helyszínként.
Legismertebb land art műve az 1982-es Búzamező – szembesítés, amelyben egy építési törmeléktől megtisztított, New York gazdasági negyedének közvetlen közelében található földterületet vetett be önkéntesek segítségével. A szemeket kézzel vetették a 2 hektáros területre, majd az aratás után a termést éhező országokba küldték el, illetve a szénát a New York-i rendőrség lovai kapták meg. Az akciónak óriási visszhangja volt világszerte, és azóta is több alkalommal megismételték számos országban. Az akció nemcsak ökológiai, hanem gazdasági és társadalmi problémákkal is szembesít, mely fotósorozattal dokumentált részleteit nézhetjük meg a kiállításon. Az ikertornyok 2011-es összeomlása után egy újabb jelentésréteggel gazdagodott a mű, mivel a tornyok maguk is szereplői voltak a kompozíciónak. Legutóbb az idei évben, Bázelben ismételték meg a projektet.
Szintén 1982-ben, Finnországban egy meddő ipari területre telepített fenyőerdőt a helyi közösség bevonásával, az aranymetszést követő mintázat alapján. A térben kúpszerű piramist formázva jelent meg a Fahegy – élő időkapszula projekt. 11.000 fa, 11.000 ember. Aki itt fát ültetett, kapott egy oklevelet, amelyet tovább örökíthetett a következő generáció számára. Dénes a projektet mintegy 400 éves időintervallumra tervezte. Egy nemrég készült videófelvételen láthatjuk, hogy bár az elpusztuló fákat mindig újratelepítik, jelenleg az erdő nincs túl jó állapotban, ami szintén erős üzenetet hordoz a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásairól.
Hogy az egyik legújabb projektet is megemlítsük, 2015-ben a New York-i Socrates Sculpture Parkban, visszatérve a piramisformához és a közösség teremtő erejéhez, egy virágokkal és fűfélékkel beültethető installációt készítettek. Ősszel elbontották az építményt, utalva ezzel a természet körforgására és az élet körforgásának törvényszerűségére is. A helyspecifikus installáció egyben részvételi műalkotás is volt, hiszen a környékbeliek ültették és gondozták a növényeket. Azóta ezt a projektet is több helyszínen megismételték.
„Munkáimmal enyhíteni próbálok a környezeti problémákon, ugyanakkor jelentéssel bíró örökséget szeretnék a jövendő generációkra hagyni. Ajtókat nyitni a jövőbe.”
A 70-es években kísérletezett a földgömb matematikailag helyes vizuális torzításával a Torzulástanulmány sorozatában, vagy kutatta a különböző mikro- és makrostruktúrákat. A Birodalom-sorozat darabjai állatok és növények röntgenfotóiból kiindulva tárja fel a természetben rejlő szépséget és tökéletességet.
Az utolsó terembe érve együtt jelennek meg Dénes Ágnes korai test-, vagyis kézlenyomatai, valamint legújabb munkái. Mivel már szabad kézzel nem tud rajzolni, ezért a számítógépet hívta segítségül legújabb, Pillangókísérlet című sorozatához, ahol a fény természetével és tünékenységével foglalkozik és kísérletezik.
Üzenet a jövőnek
A június 1-jéig nyitva tartó kiállítás közösségi aktivitásra is hív. Tavasszal a múzeum mellett egy időkapszulát helyeznek el, amelybe egy felmérés eredménye is belekerül. A QR-kóddal letölthető, az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdéseket feszegető kérdőívet bárki kitöltheti, aki üzenne a jövőnek, itt elérhető. A gyerekek számára egy különleges kiállításvezető lapot is készítettek, amelyet a felnőttek is bátran kipróbálhatnak. A tátikajáték alakjára hajtogatható papír segítségével tetszőleges sorrendben járhatjuk be a kiállítást, miközben 1-1 kérdésen mélyebben is elgondolkozhatunk. Például, hogy milyen változást okozhat a környezetünkben a pillangóhatás, vagy milyen pozitív és negatív hatásai vannak a mesterséges intelligenciának. Dénesre amúgy is jellemző, hogy generációkon átívelő projektekben gondolkozik, így ez a kis játék is jól passzol a kiállításhoz és egész gondolkodásmódjához.
„Látni a valóságot, és mégis tudni álmodni”
– ez az idézet Dénes Ágnes amerikai retrospektív kiállítása alkalmából a Harvard Egyetem által készített Manifesztum zárógondolata, amely akár az életmű egészének esszenciája is lehetne. Egy olyan polihisztor művész képe rajzolódik ki a Szépművészeti Múzeumban kiállított anyag által, aki igazán szívszorító és egyre inkább égető problémákat vett fel, de soha nem felejtett el álmodni, hinni a jövőben és a közösség erejében.
Kumin Mónika, a kiállítás kurátora, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze vezetett végig bennünket a nagyjából kronologikus sorrendben haladó kiállításon, amelyet a Szépművészeti Múzeum 3. emeleti kiállítótermében találtok.
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
