Magyarországról – kis túlzással – szeretünk úgy gondolni Erdélyre, mint egy cukormázzal lefújt, archaikus világra, amit még nem fertőzött meg sem a kapitalizmus, sem a globalizmus, ahol minden nagymama maga köpüli a vajat, és minden házban saját kenyeret sütnek. A valóságtól ez bőven távol áll, az azonban igaz, hogy a konyhájukat – ami egyébként a szász, örmény, zsidó, magyar, román hatások révén kifejezetten multikulti – kevésbé formálta át a XX. század, pedig a történelem ott is tudott cifrákat mutatni. Az elmúlt évtizedek különböző gasztrotrendjei sok mindent mutattak Budapestnek a molekuláris konyhától az ázsiai leveseken át, de az éppen aktuális vissza a gyökerekhez hullámhoz nagyon jól illik az egyébként bitang jó erdélyi konyha. Épp ideje volt hát, hogy ők is kapjanak legalább egy kihelyezett egységet Budapesten.
A feladatot a Babka Művekből ismert Nemesvölgyi Attila és a székelyudvarhelyi Páva Étterem tulajdonosa és a Taste of Transylvania brand alapítója, Trucza Adorján vállalták, akik 2 hete, a Fény utcai piac földszintjén nyitották meg a Vineta Bart.
A Taste of Transylvania fesztivál alatt az elmúlt években sokan megismerhették az erdélyi konyhát, az alapítók pedig egyfajta kihelyezett budapesti nagykövetségként tekintenek a Vineta Barra. A brand már bemutatkozott a korábbi fesztiválokon, de Attila és Adorján úgy döntöttek, most már önmagában is megállja a helyét.
A Vineta Bar valóban bár – egy hosszú pult húsz székkel, ahol ülve-állva fogyaszthatjuk a nem különösebben hosszú étlapon felsorakoztatott erdélyi fogásokat.
A kínálat kétfajta vinetéből és zakuszkából, háromféle levesből, töltött káposztából és miccsből áll. Meg persze jófajta házi pityókás kenyérből, ami ugyan csak köret, de annak, különösen grillezve, elsőrangú.
A padlizsánkrémből van hagyományos, az úgynevezett mestervineta, amiben csak olaj és hagyma van, de kérhetünk majonézes változatot is. A mestervineta magában, kenyérrel 1200 Ft, ami önmagában vicc, tekintve, hogy egy jobb specialty kávé többe kerül. Igaz, nem ettől lakunk jól a nap hátralévő részére, de akkor is nagyon baráti áron kóstolhatjuk. A vineta mellé kérhetünk miccset, báránykebabot, szarvaspastramit vagy marinált gogost, vagyis pritaminpaprikát. A pult mögött van ugyan egy nagy halom padlizsán, hogy lássuk, egyébként hogy füstölik és készítik Erdélyben a padlizsánkrémet, az alap azonban odahaza, Székelyudvarhelyen készül, és már füstölés után, csöpögtetve érkezik a bázisra. Az erdélyi konyha másik nagy kencéje, a zakuszka is ugyanezekkel a feltétekkel kapható, itt a babos vagy rókagombás alapból választhatunk.
Ezek az ételek amúgy small plate méretűek, kifejezetten arra fejlesztve, hogy piacozás közben, ismerősökkel összefutva egy pohár szörp vagy pezsgő mellett élvezkedjünk pár falat erejéig. Több amúgy nem is kell – nem azért, mert nem jók a fogások úgy, ahogy vannak, hanem mert alapvetően ezek Erdélyben is piacos, állva bekapós, közösségi falatok, pont úgy, mint nálunk a sült kolbász vagy a hurka. A hagyományosan 3-féle – bárány-, sertés- és marhahúsból – készült miccset vagy a báránykebabot magában, kenyérrel és mustárral főételként is kérhetjük.
A főfogások már ebédnek is beillenek, ezekhez jobb, ha leülünk – állva legalábbis nehéz töltött káposztázni, pedig azt kár kihagyni, de erről majd később. A kínálatban három egyáltalán nem mindennapi leves van: két csorba – egy pacal és egy zöldséges vega, illetve egy örmény ünnepi leves, az ángádzsábur. A két csorba, ahogy azt kell, kicsit savanykás, laktató, melegítő, házias darab, amit tejföllel vagy csípős paprikával erősíthetünk.
Az ángádzsábúr szintén kicsit savanykás – ez pedig a hurutnak vagy churutnak köszönhető. Adorján szerint ez a leves az instant levesek őse, hiszen két fő összetevője van, a lé és a benne lévő húsos batyu. A húsos batyut régen megszárították, így könnyebben lehetett tartósítani, a hurut pedig heteken át erjesztett tejből és petrezselyemből készült ízbomba, amit elég volt a forró vízhez adni a szárított táskákkal együtt, hogy tartalmas, ízes ebédje legyen belőle annak, aki magával vitte egy hosszabb útra.
A töltött káposzta a Berke Farm bárányából készül – akárcsak a miccs vagy a kebab –, és talán ezt szerettük legjobban az étlapról. A paprika nélkül, csomborral készült erdélyi káposzta könnyű, savanykás, kicsit polgári-konyhás, kicsit nagymamás, házi kenyérrel és tejföllel zseniális, Megéri miatta kiverekedni egy széket.
„Amikor megálmodtuk a Vinetát, egy olyan sallangmentes »kocsmát”« vizionáltunk, amit bármikor útba lehet ejteni néhány jó falatért, italért és jó szóért. Ahol a szombat reggeli piacozás közben egy frissen sült miccs mellett lehet bandázni, ahová bármikor be lehet ugrani egy jó levesre, és ahol a legkülönfélébb emberek beszédbe elegyednek egymással. Mi más lehetne erre alkalmasabb helyszín, mint egy piac? A Fény utcai piacot ráadásul elkötelezetten fejleszti a fenntartó, a világtrendeknek megfelelően egyre több éttermet és büfét vonz be, a vendégek pedig szemmel láthatóan örülnek ennek, és imádnak a piacon enni”
– állítja Nemesvölgyi Attila, és egyet kell hogy értsünk vele. A laza kocsmahangulat, az őszinte vendéglátás és nem utolsósorban a jól kiválasztott, remek fogások miatt érdemes a megpakolt kosarunk mellett kivárni a sorunkat.
Aki egy kicsit jobban el akar mélyedni a Vineta kínálatában, az pont ezért jobban teszi, ha nem a szombati csúcsidőben érkezik, ilyenkor ugyanis nehéz széket szerezni, ráadásul szerdától szombatig nyitva vannak, 9 és 4 között, így bármikor odaülhetünk a pulthoz. Sőt, ha valamit nagyon megszerettünk, és haza is vinnénk belőle, a vinetát, zakuszkát és töltött káposztát előre csomagolva, befőttesüvegben is hazavihetjük.
ELÉRHETŐSÉGEK
Vineta Bar
(Borítókép: Erdőháti Áron)
